Lángoló színpad, pisztollyal fenyegetőző bűnözők, agyontaposott rajongók

Ha egy dühös rockkoncerten pogózásba kezdünk, akkor másnap valószínűleg nem csodálkozunk, ha zúzódásokkal ébredünk. Számtalan tragédiába bizonyítja az elmúlt ötven évben: egy hippi-fesztiválon vagy egy popsztár fellépésén sem érezhetjük magunkat tökéletesen biztonságban.

Az elmúlt másfél évben sokat bosszankodhattunk az elhalasztott vagy éppen lemondott koncertek és fesztiválok miatt, azonban a könnyűzene történelmében számtalan olyan esemény akadt, amely utólag nézve sokkal jobb lett volna, ha soha nem valósul meg. A legtöbb esetben a tömeghisztéria és a pirotechnikai eszközök okoztak tragédiát, máskor terrortámadások vagy éppen szélsőséges időjárási viszonyok változtatták rémálommá a szórakozást.

Rolling Stones, Altamont Free Concert, 1969

Az 1969-es Woodstocki Fesztivál sikerét meglovagolva még ugyanabban az évben megrendeztek egy hasonló gitárzenei eseményt, az Altamont Free Concertet. A fesztiválon fellépett mások mellett a Grateful Dead, Santana, a Jefferson Airplane, a The Flying Burrito Brothers és a Crosby, Stills, Nash & Young, majd főattrakcióként a Rolling Stones. Utóbbi menedzsmentje azonban valószínűleg nem az eszéről volt híres, a rendezvény biztosításával ugyanis A pokol angyalai nevű bűnszervezetként nyilvántartott motoros klubot bízta meg, akik a feladatot mindössze ötszáz dollárnyi értékű sör fejében el is vállalták.

A Rolling Stones 1964-ben Forrás: Getty Images/William Lovelace

A nap előrehaladtával valószínűleg meg is itták a sört, mindenesetre egyre többször feszültek egymásnak a rendfenntartók a közönséggel, a klub tagjai motorláncokkal és baseball ütőkkel estek neki a rajongóknak. Az indulatok a Rolling Stones fellépésén szabadultak el a leginkább,az együttes többször le is állította a koncertet a tömegverekedéseket látva, végül Sonny Bargel, A pokol angyalainak vezére pisztolyt nyomott Keith Richards oldalába, hogy folytassa a műsort. A fesztivált számtalan sérülés, cserbenhagyásos gázolás vagy éppen LSD-túladagolás kísérte, az agresszióhullám végül egy tizennyolc éves fiatal, Meredith Hunter halálra késelésébe torkollot.

David Cassidy, White City, 1974

David Cassidy a hetvenes évek elején futó brit The Partridge Family című televíziós sorozatnak köszönhetően egycsapásra sztárrá vált hazájában, amikor azonban nem sokkal később a színészkedés mellett énekesi szólókarrierbe kezdett, a korszak legnagyobb tinibálványává vált. A főként fiatalkorú lányokból álló, sikoltozó rajongótáborát talán még a Beatles is megirigyelte volna.

Nem csoda, hogy hamar kiégett: mindössze huszonnégy évesen bejelentette, hogy visszavonul, de előtte még meghirdetett egy búcsúkoncertet a londoni White City-ben. A harmincötezer férőhelyes arénában az összes jegy pillanatok alatt elkelt, a fellépés napján az épület előtt több ezer belépő nélkül maradt rajongó várakozott, hátha legalább egy szempillantás erejéig láthatja a sztárt. Az őrület azonban a koncertteremben hatalmasodott el: abban a pillanatban, hogy Cassidy megjelent a színpadon, számtalan tinilány elájult, miközben a hisztérikus tömeg a földön heverő testeken áttaposva próbált minél közelebb kerülni az énekeshez. Az est során több százan sérültek meg, egy tizennégy éves lány pedig két hétig kómában feküdt, mielőtt meghalt volna.

Ez volt az első haláleset a popzenei koncertek történelmében, az eseményt a brit egészségvédelmi és biztonsági szervezet, a British Safety Council nemes egyszerűséggel ,,öngyilkos koncertnek" nevezte az eseményt.

David Cassidy egyébként a tragédiát követően koránt sem vonult vissza, kisebb-nagyobb szünetekkel egészen 2017-ben bekövetkezett haláláig rendszeresen turnézott.

David Cassidy 1975-ben ismét színpadon a "visszavonulása" után. Forrás: Wikimedia Commons/Fotocollectie Anefo Original at Nationaal Archief