Magyar színésztragédia a rendszerváltás hajnalán

Budapest, 2002. november 7. Az RS9 Színházban november 8-án mutatják be Shakespeare: Macbeth című színművét, Balkay Géza rendezésében. A képen: Balkay Géza. MTI Fotó: Sándor Katalin

Szokták mondani, hogy van színész, aki kiválóan tudja a mesterségét, a szakma minden fortélyát ismeri, és van, aki teljes lényével játszik, szinte belehal a szerepébe. Balkay Géza ilyen színész volt. Olyan elődökhöz hasonlították, mint Csortos Gyula vagy Latinovits Zoltán - utóbbit mesterének tekintette, közel egy évig tanította is őt. A Katona József Színház alapítójaként a nyolcvanas években élte nagy korszakát, mégis egyes vélemények szerint szabad szellemének nem tett jót a színház akkori spártai fegyelme. Hogy nem vették figyelembe a személyiségét. Miután nem kapott szerepet, a rendszerváltás után néhány évvel szabadúszóként folytatta a pályáját. Szenvedélybetegségét nyíltan vállalta, de sokak szerint enyhén ittasan is többet ért színpadon, mint egyik-másik Kossuth-díjas színész. Tizenöt éve halt meg szívelégtelenségben az elmúlt évtizedek egyik meghatározó színésze, akit a színházszerető emberek a nagy formátumú színészek között emlegettek, olyan színészként, akiben egyszerre volt jelen a zsigeri előadóművész és a magas intellektus.

„Valami szétesett bennem, egy út végéhez értem. Amikor közöltem, hogy nem újítom meg a szerződésemet, bejött az öltözőmbe Udvaros Dorottya, és azt mondta: „sejtettem".

Évekkel később jöttem rá, hogy inkább azt kellett volna mondanom, maradok, csak egy ideig nem akarok dolgozni"

- emlékezett egy interjúban Balkay Géza a döntésre, amikor a Katona József Színház alapító színészeként felmondott 1993-ban, tizenegy év után.

Később hiába kérdezte erről második felesége, Lábán Katalin az RS9 Színház igazgatója, Balkay Géza nem akart beszélni távozásáról. Akkortájt már egyre kevesebb szerepet kapott, nyilván amiatt is, mert szenvedélybetegsége miatt kockázatot láttak benne a rendezők.

A Katona József Színházban nem kapott új szerepeket ezért mondott fel Forrás: Picasa

Generációjának egyik legígéretesebb színésze volt, mindenki elismerte nagyságát, de (szenvedélybetegsége miatt) olyan helyzetbe hozták a Katonában, hogy ő mondjon fel.

Hősiesen játszotta Csehov Platonovját, társulati tagsága után, amelynek harmadik felvonása egy berúgós jelenet. Ő maga pedig úgy nyilatkozott többször, hogy: Platonov én vagyok.
Fiatalon minden vágya volt a Székely Gábor, Zsámbéki Gábor vezette Katona József Színházhoz tartozni, emiatt jött el a Nemzeti Színházból Zsámbékiékkal együtt, de egyesek szerint annak spártai fegyelme nem illett szárnyaló egyéniségéhez.

Balkay Géza és Udvaros Dorottya színművészek Csehov: Platonov című színművében a Katona József Színházban (1990) Forrás: MTI/Ilovszky Béla

Kőváry Katalin rendező főiskola óta ismerte, később – a Katonában töltött évek után - több darabban rendezte Balkay Gézát. Szavaiból az derül ki, hogy a Katona messze nem úgy bánt Balkayval, ahogy kellett volna egy ilyen nagy színésszel. Kőváry Katalin így fogalmazott az Origónak:

Nem bántak vele megfelelően a Katonában. Ott a csapat teljesítményére, a rendkívül magas színvonalú közös munkára helyezték a hangsúlyt. Géza mindig egyéniségként működött."

Hozzátette, Gézát bármiben látta, jó volt, de nagyon sokszor egészen kiváló alakítást nyújtott, és ha nem volt „véleményes állapotban" ahogy ő nevezte saját magát ittasan, akkor kiválóan lehetett dolgozni vele.

Ez a véleményes állapot szinte a főiskola óta elkísérte. Második felesége, Lábán Katalin megkeresésünkre elmondta,

szerinte olyan magas fokon égnek a kiemelkedő színészek, főként a Balkay-féle született tehetségek, hogy nehezebben viselik az élet hányattatásait.

A legjobb szorongásoldó az alkohol, azonban közismert, hogy a legnagyobb függőséget okozza, arról a legnehezebb leszokni. Ez a függőség Balkay pályájának alakulását meghatározta.
A végletek embere volt, aki egészen fiatalon szorongásoldóként élt az alkohollal.

A legnagyobb színészek iszonyatosan lámpalázasok voltak, és máig nincs olyan szorongásoldó, amivel helyettesíteni lehetne az alkoholt. Géza ráadásul hangoztatta, hogy iszik és nagyon kreatív lett egy-két pohár bortól"

- mondta Lábán Katalin.

Ő maga így nyilatkozott egy interjúban: Ittam.

Nem voltam stika piás. Olykor idegileg labilis helyzetbe kerültem, és ha a próbákon művészi lehetetlenségeket láttam, sohasem tettem lakatot a szájamra.

Ezt nem mindenki tűrte. Abba kötöttek bele, amibe lehetett: az alkohol volt az egyetlen támadási felületem."

Balkay Géza Forrás: MTI/Sándor Katalin

Latinovits Zoltánt a mesterének tekintette, már főiskolás korában rokonléleknek érezte. Közös volt bennük az is, hogy eredetileg mindketten építésznek készültek. Többek között azt tanácsolta neki, hogy szívből játsszon, ne agyból, és ügyeljen arra, hogy sohase szeressen jobban inni, mint játszani.
Egy legenda szerint, amikor közvetlenül a főiskola után Kaposváron játszott, a színészbüfében volt egy elszámolási botrány, adósak maradtak a színészek egy nagyobb számlával. Géza neve alatt olyan mennyiségű alkohol volt, hogy felvetődött, hogy az egész társulatot meghívta-e, majd kiderült, hogy azt mind ő fogyasztotta. Fiatalon nagyon bírta a szeszt a szervezete, de negyven fölött már persze kevésbé.

Cikkünk még nem ért véget, lapozzon a következő oldalra.