"Mindig kisajátítottam József Attila verseit, úgy éreztem, sorai rólam szólnak. Ez az előadás nagyobb alázattal készült, a Költőt szeretném bemutatni – nyilatkozta 2005 táján Földes László Hobo, amikor Vidnyánszky Attila rendezésében elkészült a Tudod, hogy nincs bocsánat című előadóest. József Attila Hobo számára olyan fontos költők sorába tartozik, mint Pilinszky János, Villon, Faludy, Viszockij, vagy Ginsberg. Hobót régóta foglalkoztatja József Attila költészete – már első koncertjein is előadta a költő megzenésített verseit. Szeptember 19-én, vasárnap ötszázadik alkalommal mutatják be a Nemzeti Színházban a Tudod, hogy nincs bocsánat című előadóesetet - már most is alig lehet jegyet kapni rá. "Amit az estjeimen előadok, az fontosabb nálam. Ez megemel. Óriási megtiszteltetés és hatalmas szolgálat, hogy a József Attila-estet már ötszázadik alkalommal mutathatom be" - mondta Földes László Hobo. Az est előtti hétvégén, szeptember 11-én pedig ünnepélyesen felavatják Mezőtúron azt a katonai őrtornyot, ahol Földes László Hobo 1964-ben sorkatonaként őrt állt, és ahol eldőlt, hogy zenész, előadóművész lesz. Interjú Földes László Hobóval. (Az interjú a múlt héten készült.)

Ötszázadik alkalommal láthatják a nézők Vidnyánszky Attila rendezésében a Tudod, hogy nincs bocsánat című előadást szeptember 19-én este. Mikor láthatta először az előadást a közönség?

Először 2005. január ötödikén mutattuk be a MU Színházban, ami a Lágymányosi Közösségi házban volt. Ezt az előadást azóta folyamatosan játsszuk nemcsak színházakban, hanem például börtönben vagy templomban is. A Nemzeti Színházban 2013. október 31-e óta van repertoáron. Szeptember 19-én ötszázadik alkalommal lépek vele színpadra.

Földes László Hobo és Vidnyánszky AttilaForrás: (c) Eori Szabo Zsolt/Eöri Szabó Zsolt

Mit jelent önnek József Attila? Évekkel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy úgy olvassa a költő verseit, mintha szentírást olvasna...

Ez így is van. Néha úgy érzem, mintha a saját gondolataimat látnám leírva. Mielőtt a zene megtalált volna, már akkor rátaláltam József Attilára. Az általános iskolában és a vegyipari technikumban hülyeségeket tanítottak róla, de néhány barátom és a barátaim szülei mutattak egy egészen más József Attila-képet. Ezután elkezdtem falni a költeményeit. Nem is úgy, mint verseket, hanem mint szentírást. Egy bajba jutott, sokat szenvedett ember üzeneteit találtam meg bennük a magam számára. Sokat segítettek nekem József Attila versei - elsősorban abban, hogy elviseljem, vagy megtaláljam saját magam.

Földes László Hobofotó: Talán Csaba

Az első bemutató óta változott-e önben valami? Másként áll-e József Attila verseihez, máshogy mondja, vagy máshogy érzi-e a sorokat?

Egyáltalán nem. Ugyanannyira lenyűgöz, minden egyes előadás előtt halálfélelmem van. Különös tekintettel a Kései sirató című versre. Azt hiszem, ez a világ legnehezebb verse - az ember kitépi magából a sorokat. Nem sikerült rutinná válnia bennem - de nemcsak ez, egyik vers sem. Vannak könnyebb költemények, amelyeket egyszerűbb megközelíteni, de a Kései sirató végtelenül nehéz. Megkérdeztem a rendezőtől, Vidnyánszky Attilától, hogy hogyan kezdjem el, hogyan mondjam el a verset, amikor minden napom más.  Egyik nap búbánatos vagyok, a másik nap jókedvű, a harmadik napon pedig dühös. Hogyan is mondhatnám el ezt a végtelenül mély, nehéz verset különböző lelki állapotban? Azt mondta, hogy addig ne kezdjem el, amíg nem indul el bennem ez a költemény. Ezt most is így játszom. Meg kell várnom, hogy a vérembe égjen, csak utána tudom elkezdeni.  Sosem tudom, hogy mikor kezdem el az első sort, ahogy azt sem, hogy hová jutok a végére. Izgalmas, nehéz feladat. Azt sem tudom, hogy jól játszom-e, vagy sem. Mindig kérdezem a hangmérnök barátomat, hogy milyen volt az előadás. Minden egyes est után. Mert - bár sokszor játszottam már - soha nem tudom megítélni. Egyetlen kritérium van előttem: őszinte legyen. Ha őszintén tudom mondani a verseket, akkor működik. Ezt eddig meg tudtam csinálni. Persze, az előadáshoz kell a közönség is: ilyenkor néma csend van a sorok között. Ha mégis villan egy-egy vaku - ez talán négyszer-ötször fordult eddig elő -, akkor megkérem a nézőt, hogy most ne fotózzon.

Földes László Hobofotó: Talán Csaba

Az előadás mit ad a nézőnek?

Ezt nehéz megmondani, mert nem tudok figyelni a közönségre. Amikor a blueszenekarral marháskodok, mutogatom magam, éneklek, a színpadon az más. Akkor együtt élek a közönséggel. De a József Attila-, Ady-, Viszockij- vagy Jim Morrison-esteken nem lehet figyelni a nézőket. Minden hang, minden szó mögött ott kell lennem. Talán a József Attila-esttel az a cél, hogy bevonjam és továbbgondolkodásra késztessem a nézőt. Ha egyetlen embert is megérint, már megérte. De én az előadásra tudok figyelni csak, nemcsak a József Attila-esten, hanem a többin is. Ráadásul egy-két előadás kivételével mindig egyedül vagyok a színpadon. A Halj meg és nagy leszel! című monodráma 2 óra 20 perc hosszúságú, és egyedül, lélegzetvételnyi szünetekkel játszom. Ha mégis színésszel játszom egy-két előadást - például Szűcs Nellivel vagy Rácz Józseffel -, akkor arra kell ügyelnem, hogy ne tegyem tönkre az ő munkájukat. Vidnyánszky Attila azt a környezetet teremti meg, hogy nekem nem kell figyelnem a színpadon, hogy honnan hova menjek, milyen tárgyat, kelléket fogjak meg, és nem kell attól rettegnem, hogy tönkreteszem a másik művészember munkáját.

Vidnyánszky Attila beleszólt valaha is abba, hogy hogyan mondja a verseket?

Nem szól bele, hogyan mondom József Attilát, de soha meg sem dicsért. Nem szokott dicsérni. De azt már tudom, hogy ha nem szól, az azt jelenti, hogy rendben van. Mivel már túl vagyunk rengeteg közös előadáson - Ady, Pilinszky, József Attila, Villon, Csattanuga Csucsu, Faludy, Circus Hungaricus, A csavargók tízparancsolata, Halj meg, és nagy leszel!, Ballada a két sebzett hattyúról, Hé, Magyar Joe!, A Gulag virágai, de bizonyos jelenetekben játszottam Az ember tragédiájában, a Liberté '56-ban és Szarka Tamás Mária című zenés darabjában is -, már nem kezdek hisztériázni, hogy én elvont, magas művész vagyok, és engem körül kell rajongani. Régóta tudom, és Vidnyánszky Attilától is ezt tanultam: amit csinálok a színpadon, az fontosabb nálam. Ez megemel. Az pedig óriási szolgálat és nagy megtiszteltetés, hogy már ötszázadik alkalommal mutathatom be a József Attila-estemet.

Földes László Hobofotó: Talán Csaba

Még mielőtt az ötszázadik József Attila-estet láthatják a nézők a Nemzetiben, hétvégén, szeptember 11-én délután ünnepélyesen felavatták azt az őrtornyot Mezőtúron, ahol 1964-ben sorkatonaként, a dermesztő hidegben, usankával a fején, géppisztollyal a kezében őrt állt. Hogyan fogadta a hírt, hogy lényegében "szent hellyé" avatják a Hobológusok az őrtornyot?

Őszintén meghatott, és örülök az eseménynek. A" világökörség" része leszek az őrtornyommal. Ahhoz képest, hogy marháskodok, éneklek a színpadon, milyen sokra vittem, nem?

Földes László Hobo az őrtornyonFotó: Telegdi Ágnes, Forrás: Naszály György

Mi a története ennek az őrtoronynak?

Megjött a behívó, mert sorra kerültem, A rádiót hallgatva az őrtoronyban ültem"  - ezt a Rolling Stones blues című dalban énekeltem, és pont erről szól. Az egykori Magyar Néphadsereg Mezőtúri Gépkocsizó Lövészezred őrtornyán voltam őrségben 1964 novemberében, amikor egy kicsempészett tranzisztoros rádión először hallottam a Rolling Stones Kis vörös kakas című dalát. Meghatározó pillanat volt az életemben az az éjszaka – egyfajta megvilágosodás. Ott dőlt el, hogy zenész leszek. Nem gondoltam volna, hogy évtizedekkel később ezt az őrtornyot ünnepélyesen felavatják. Akkor, amikor '64-ben ott őrködtem, leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy ne kerüljek hadbíróságra.  Állandóan fogdában voltam. Most pedig – néhány éve – megjelent egy tudomány, még a Marxizmus-Leninizmust is meghaladja, úgy hívják, hogy Hobológia. A Magyar Hobológiai Társaság kitalálta, hogy ünnepélyesen felavatja a tornyot.  Én előnyös testtartásban megjelentem ott, egy UAZ-on, rohamsisakban érkeztem meg, és igyekeztem kerülni a feltűnést. Mindenesetre az őrtorony a régi lőszerraktár helyén áll, ami most sertéstelep, és fel is újítják, sőt, a mezőtúri önkormányzat műemlékké, és a "világökörség" részévé nyilvánította. Sikerült szereznem egy másfélszer másfél méteres Brezsnyev-posztert - nagy rajongója vagyok a szemöldöke miatt -, úgyhogy - ahogy már mondtam is - kerültük ott a feltűnést. A „Bevonuló baka blues" című számmal vonultunk, amit annak idején bizonyos okokból - elsősorban a szövegi tartalma miatt - nem sikerült lemezre venni. Így szól a refrén: ÉBRESZTÖ FEL! FEKÜDJ ÉS KÚSSZ! HÉ, POFA BE. BEVONULÓ BLUES.