Robert Wilson színháza nem a pszichológiai viszonyok elemzésén, hanem a formai tökély megteremtésével, a mítosz szintjén jut el az emberi sors és a lélek mélységeibe. A világ legnagyobb színházi rendezője és vizuális összművészeti alkotója, Robert Wilson Vidnyánszky Attila és a Nemzeti Színház fesztiváljára, a Madách Nemzetközi Színházi Találkozóra érkezik az Oidipusz című előadással. Összművészeti alkotásait a világ minden részére meghívják, műveit a világ összes színháztudományi vagy színházi iskolájában tanítják. Sepsi Enikő professzor, Robert Wilson-kutató az Origónak adott interjúban arról beszélt, miben áll a páratlan pálya és színházi látásmód, amely Robert Wilsont a kortársak legnagyobbjává tette.

- Miben ragadná meg Robert Wilson nagyságát? Miért tartjuk a ma élő legnagyobb színházcsinálónak a nyolcvanéves művészt?

- Wilson először az építészet és a tánc felől érkezett a színházba, ráadásul elég speciális módon, kezdetben jelentős mértékben amatőrökkel dolgozott, Sheryl Sutton volt az egyetlen profi színésze az első európai előadásában, A süket pillantásában. Felfedezte a színházi alkotásban rejlő gyógyító lehetőségeket is, ez az első előadás például a süketnéma fiú, Raymond Andrews rajzaiból és álmaiból született, de dolgozott együtt Christopher Knowles-zal is a szövegalkotás terén.

Robert Wilson A süket pillantása, bemutató 1970 IowaForrás: robertwilson.com


Páratlan pályát futott be, a színházon kívül a képzőművészetben, videóművészetben is jelentőset alkotott, olyan jelentős zeneszerzőkkel dolgozott együtt, mint Philipp Glass. Összművészeti alkotásait a világ minden részére meghívják, műveit a világ összes színháztudományi vagy színházi iskolájában tanítják.

Nem pszichologizáló, realista színház az övé, ahogy Grotowski a nagy hagyományokkal rendelkező távolkeleti színházakkal kapcsolatban fogalmazott, Wilson színháza is a formavilág mesterségbeli tudással való kimunkálására helyezi a hangsúlyt. A 60-as-70-es évek ikonikus „néma" előadásaitól (Life and Times of Sigmund Freud, Joseph Stalin, stb.) eljut az irodalmi szövegen át (Szelíd teremtés, Hamlet, stb.), a játékos Dzsungel Könyvéig.

"Monológként csináltam, egyfajta álom emléke az egész darabról" - Robert Wilson az 1995-ben rendezett HamletrőlForrás: robertwilson.com

 Csodálatos vizuális színháza, profi és költséges fénytechnikával, a formai tökéletességet, a precizitást és a látványt kutatja. Ugyanakkor mély belső utakat járunk be az előadás során. Az Oidipusz a sötétségről, a fényről, a ma rendkívül aktuális „pestis"-ről és az igazsággal való szembesülés képességéről is szól.

- Egyes kritikák ezért fogalmaznak úgy, hogy darabjaiból hiányzik az érzelem?
- Akkor pszichologizál a színház, amikor a motivációt keresi a karakter és az akció mögött, ami a lélektan felé nyit kaput. Wilson nem a szereplők, a karakterek elemzésén, hanem a kérdésfelvetés formai szintjén jut el az emberi létezés nagy kérdéseihez.
- Kire hatott az itthoni alkotók közül a wilsoni látásmód?
- A szocializmus negyven éve alatt nem az efféle színházi nyelvhez szoktunk, azóta a színházainkban – az előadásnak otthont adó MITEM keretei között is – a nem realista esztétikájú összművészeti alkotások gyakoribbá váltak. A rendszerváltozás előtt is inspirált akkor alternatívnak számító csoportokat Magyarországon, és leginkább a nancy-i fesztivál keretei között találkozhattak az amerikai művész előadásaival.
Az a magyar költő és színházi vízionárius, akire nagyon mély hatást tett Wilson színháza 1971-ben, Pilinszky János volt. Pilinszky egy poétikusan rituális színházat fedez fel Wilsonnál, de a szakrális elnevezést használja rá.Kutatásaim során megtaláltam Wilson két, addig kiadatlan levelét, melyek szerint A süket pillantása alkotásakor foglalkoztatja a tág értelemben vett modern liturgia és ritualitás kérdése: hogyan juthatunk vissza éltető és élő középpontunkhoz, a művészet segít-e ebben bennünket, vagy egyre távolabbra visz tőle. Feltehetően erre a motívumra volt olyan fogékony Pilinszky János is.
- Igazi összművészeti kortárs alkotó, aki több művészeti ágban tevékenykedik. Melyek a fő pillérei ennek az összművészetnek?
- Nemcsak rendező és koreográfus, de színész, videóművész, szobrász és festőművész egyben.

Black and white, egyéni kiállítás 2007robertwilson.com

Rendkívül sokoldalú alkotó. Operarendezéseivel megújította a műfajt: a vizuális elemet a hangi minőség szintjére emelte. Gondoljunk csak a Pillangókisasszony rendezésére. De a másik nagy mítoszból, született Persephoné előadás, melynek Philipp Glass a zeneszerzője, ugyanúgy többnyelvű összművészeti alkotás, mint az Oidipusz, Wilsonnál a szöveg, Szophoklész szövege is, csak kiindulópont, egyenrangú a látvánnyal és a hangzással.

Robert Wilson Oidipusz rendezése a VII. MITEM-re érkezikForrás: nemzetiszinhaz.hu


Philip Glass-szal dolgozott együtt az Einstein on the Beach megalkotásakor, de olyan írókkal és zeneszerzőkkel is együttműködött, mint Heiner Müller, Tom Waits, Susan Sontag, Laurie Anderson, William Burroughs, Lou Reed vagy Jessye Norman.

-A Nemzeti Színház MITEM találkozójára az Oidipusz rendezést hozza el. Új alkotása Wilsonnak?
- Igen, elég friss, 2018-ban mutatták be Pompeiben, az ókori szabadtéri színházban, Vicenzában a barokk színházban, 2019-ben Nápolyban, majd a gyönyörű epidauroszi ókori szabadtéri színházban, illetve Szentpéterváron is.