Vidnyánszky Attila levelét Robert Wilsonnak teljes egészében közöljük.

Tisztelt Robert Wilson!

Engedje meg, hogy válaszoljak a nyílt levelére.

Egy csodálatos előadás élményével lettek gazdagabbak, akik a MITEM-en látták az Ön által rendezett megrendítő Oidipuszt. Ennek fényében különösen szomorú, amiről írnom kell Önnek.

A MITEM (Madách International Theatre Meeting) elmúlt hét éve, a meghívott vendégek sora – közöttük Ön is – azt bizonyítják, hogy a Nemzeti Színház színházi találkozója nyitott, a művészet sokféleségét és szabadságát hirdető esemény. A nevében szereplő találkozás szót rendkívül fontosnak tartjuk, mert mi a kultúrák, a világnézetek, a színházi eszmények találkozásában, a vélemények cseréjében, a párbeszédben hiszünk. Meggyőződésem, hogy a 2014-ben általam alapított MITEM hozzájárult ahhoz, hogy a magyar színházi élet szabadabb, nyitottabb és befogadóbb legyen.

Önnek szíve joga, hogy úgy nyilatkozzon, ahogy azt a lelkiismerete diktálja. Ugyanakkor sajnálom, hogy egyoldalúan tájékozódott és tájékoztatták.

Vajon a meghívó fél érvei, gondolatai nem számítanak egy ilyen horderejű nyilatkozat esetében? Az Ön nyílt levele azt jelzi számomra, hogy Önt – ahogyan engem is – érdeklik a közélet és a társadalom kérdései, amelyek megvitatása során alapvető fontosságú a vélemények sokszínűsége. Levelének közzététele azt is bizonyítja, hogy Magyarországon Ön szabadon elmondhatja a véleményét. Vajon az én érveim, véleményem megjelenhetnek-e szabadon Párizsban vagy Berlinben? Vajon kiegyensúlyozottan tájékoztatják-e majd a francia és a német lapok az olvasóikat a vitánkról és a MITEM-ről? Rossz tapasztalataim miatt félek, hogy abban a demokratikusnak és szabadnak mondott sajtóban nem ez történik majd. Vajon ez-e az a szabadság, amire Ön is és én is vágyunk?

Önnek szíve joga azt támogatni, akit arra érdemesnek tart. Ám szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy azok, akik korábban vezették a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, és akik ma a FreeSZFE-ét működtetik, és akik évtizedeken át egyeduralkodóként meghatározták a magyar színházi szakma történéseit, nos, azok nem adtak teret az Ön magyarországi megjelenésének. Eddig Ön mindössze egyetlen vendégelőadással szerepelt Budapesten, 1992-ben. 2014-ben pedig Eszenyi Enikő személyes munkálkodása eredményeként és az Ön által erősen kritizált magyar kormány anyagi támogatásával jöhetett hazánkba dolgozni egy előadás erejéig.

Így történt ez most is: a MITEM-et az Ön által kritikával illetett magyar kormány támogatja (az adófizetők pénzéből), és ebből a MITEM fennállásának kimagaslóan legnagyobb gázsiját fizettük ki az Ön nevével fémjelezett produkciónak, így nyilván személyesen Önnek is, mint rendezői gázsit. Ön a szabad belátása szerint ajánlotta fel a gázsija felét egy Ön által fontosnak tartott célra. Én egy egyetemi fizetésemet a járvány miatt árván maradt gyerekeket segítő alapítványnak utaltam át.

Sajnálom, hogy egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy személyesen találkozzunk. Talán sok mindent tisztázhattunk volna. Én ezután is kész vagyok a párbeszédre.

Tisztelettel:

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház és a MITEM fesztivál igazgatója