Először állt színpadra az Aws Siklósi Örs halála óta, az énekesről pedig egy monumentális, maratoni hosszúságú, több mint harminc vendégelőadót felsorakoztató koncerttel emlékeztek meg. Bár a szomorú apropó elkerülhetetlenül melankolikussá tette az estét, igencsak felemelő képet festett a modern magyar rockzenei színtérről.

Jogosan érezhetjük azt, hogy az ezredforduló óta lényegében semmi érdekes nem történt a magyar rockzenében, egyetlen hazai együttes sem vált akkora szupersztárrá, mint korábban a nyolcvanas-kilencvenes években az Edda, a Beatrice vagy a Tankcsapda. Ugyanakkor, mint vasárnap este kiderült, kár lenne temetni a műfajt, hiszen, ha nem is irányul rájuk hatalmas reflektorfény, nem kell félteni a fiatal generációt sem: az olyan bandák, mint a Road, a Fish! vagy a Subscribe lehet, hogy soha nem fogják megtölteni az Arénát, miként valószínűleg nem válnak majd a nagyobb fesztiválok főfellépőivé sem, de igencsak masszív és elhivatott rajongóbázist alakítottak ki.

Siklósi Örs emlékére rendezett AWS koncert a Budapest Parkban 2021. szeptember 26-ánFotó: Szabó Gábor - Origo

Különösen igaz ez az Awsre és tegnap vált igazán nyilvánvalóvá, miért nevezi az együttes a rajongóikat a családtagjaiknak: a háromórás koncert első felében alig-alig játszottak slágereket, a fókusz a kevésbé ismert korai számokon volt, de a közönség nem bánta.

A nagyjából tízezres tömeg olyan hangosan énekelte minden egyes dal minden egyes sorát, hogy szinte elnyomták a zenekart a színpadon, ennyire lelkes és elkötelezett közönséget még a legnagyobb popsztárok fellépésein sem láttunk.

Persze mindehhez a rendkívül szomorú apropó is hozzájárult. A helyszínre érkezve olyan benyomásunk támadt, mintha nem egy bulira, hanem egy temetésre érkeztünk volna, már azelőtt zokogó tinédzserlányok tucatját láttuk, mielőtt az együttes színpadra lépett volna. Ráadásul, ha meghallgatjuk az együttes életművét, azt érezhetjük,

mintha Siklósi Örs egész végig erre a koncertre készült volna. Egy olyan koncertre, amelyet már meg sem él.

Siklósi Örs emlékére rendezett AWS koncert a Budapest Parkban 2021. szeptember 26-ánFotó: Szabó Gábor - Origo

A dalszövegek jelentős része a halállal, az elmúlással és a gyásszal foglalkozik, az énekes folyamatosan búcsúzkodik az élettől és a szeretteitől. Utólag természetesen a számok egészen más megvilágításba kerülnek, és könnyedén beleláthatunk olyan üzeneteket, amelyek meg sem fordultak a fejében, amikor papírra vetette őket, de

a dalok mégis határozottan azt a hatást keltik, mintha előre tudta volna, hogy nem a színpadon fog megöregedni és meg vannak számlálva a napjai.

Minden adott volt tehát ahhoz, hogy a búcsúkoncert egy gyászszertartássá váljon és amikor az együttes rögtön a rendkívül érzelmes Emlékszem című dalával indított, fel is készültünk rá, hogy melankolikus este vár ránk. Az első számot követően azonban Schiszler Soma gitáros elmondta, hogy sokat gondolkodtak azon, vajon Siklósi Örs hogyan szeretné, hogy megemlékezzünk róla és arra jutottak, a legjobban annak örülne, ha egy hatalmas bulit csapnának. És így is tettek: természetesen egy percre nem tudtuk elfelejteni, miért is gyűltünk össze valójában, ugyanakkor 

a felszabadult, rendkívül hangos és megvadult közönség a zenekarral karöltve magát az életet és az Aws örökségét ünnepelte.  

Siklósi Örs emlékére rendezett AWS koncert a Budapest Parkban 2021. szeptember 26-ánFotó: Szabó Gábor - Origo

A dalok közötti átvezető szövegekben sem a veszteség feldolgozásán volt a hangsúly, hanem a Siklósi Örssel kapcsolatos vicces anekdotákon.

Olyan sztorikon, mint amikor egy tehetségkutatón alaposan bepálinkázva lépett fel és egyik versszak után a színpad szélén kidobta a taccsot, de a zsűri külön értékelte, hogy pár másodperc alatt összeszedte magát és a refrént már ismét teli torokból énekelte.

A koncert során több mint harminc vendégelőadó állt színpadra és bár fellépett mások mellett Lukács László a Tankcsapdából vagy Halász Ferenc a Depresszióból, jól érezhetően nem azt volt a fő szempont, hogy a műfaj legnagyobb sztárjait állítsák csatasorba, hanem azokat a zenészeket, akik lazábban vagy szorosabban, de kapcsolódtak az együtteshez. És ahogyan egymást váltotta mások mellett Köteles Leander a Leander Killsből, Diószegi Kiki a Down For Whateverből, Csongor Bálint a Subscribe-ból vagy Áron András Apey a Lazarvs-ból, olyan hangulat kerekedett a színpadon, mintha egy házibuli zajlana. És imponáló volt megállapítani, hogy lényegében a teljes underground modern rockzene szcéna Magyarországon egy nagy és összetartó baráti társaság. És nem mellékesen: hangszertudásban, előadásmódban bőven a nyugati színvonalat képviselik. Szerencsére véget értek már azok az idők, amikor egy számnak az első taktusaiból kihallottuk, hogy nem egy Los Angeles-i, hanem egy budapesti stúdióban rögzítették és a koncerteken sem érezzük már, hogy nem egy negyven kamionnal turnézó szuperprodukciót láthatunk: bár a hangosítás során becsúszott néhány baki, de nyolcvan százalékban tűélesen szóltak a dalok,

a színpadi látványilágot, a pirotechnikai effekteket és a füstgépeket pedig a legtöbb nemzetközi zenekar is megirigyelte volna.

Siklósi Örs emlékére rendezett AWS koncert a Budapest Parkban 2021. szeptember 26-ánFotó: Szabó Gábor - Origo

Korábban csak a Majka kaliberű popsztárok voltak képesek arra, hogy egy átlagos vasárnap este megtöltsék a Budapest Parkot és keserű irónia, hogy éppen Siklósi Örs halála kellett ahhoz, hogy az együttes szintet lépjen és végérvényesen kitörjön az undergroundból. És bár egy másik énekessel már semmi nem lesz a régi, kár lenne veszni hagyni az Aws örökségét. Valószínűleg így gondolja a zenekar is, legalábbis ezt a benyomást keltették, amikor úgy köszöntek el a koncert végén, hogy találkozunk még.