A Színházi olimpia a világ színházi életének egyik legnagyobb presztízsű, szakmai és társadalmi szempontból kiemelkedő jelentőségű eseménye, melyet a neves görög színházrendező, Theodórosz Terzopoulosz kezdeményezésére alapítottak 1994-ben, és először az európai színház bölcsőjében, a görögországi Delphoi városában rendeztek meg 1995-ben. A Színházi olimpia elindításában Theodórosz Terzopoulosz mellett olyan kiemelkedő színházi alkotók vettek részt, mint Heiner Müller (Németország), Jurij Ljubimov (Oroszország) és Tadashi Suzuki (Japán). Az elmúlt 25 év alatt kilenc Színházi olimpiát rendeztek a világ különböző országaiban. A magyar színházi élet és azon belül a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) kiemelkedő elismertségét jelzi, hogy a Nemzetközi Színházi olimpia szakmai bizottsága Magyarországnak ítélte a következő, 10., jubileumi Színházi olimpia rendezésének jogát 2023-ban. A Színházi olimpia múltjáról, és a 2023-as rendezvényről beszélgetett Theodórosz Terzopulosz, a Színházi olimpia alapítója, Valerij Fokin, az Alekszandrinszkij Színház művészeti vezetője, és Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója.

A Nemzeti Színházban rendezték meg a hétvégén a kerekasztal-beszélgetést, amelyen a Színházi olimpia alapítója, Theodórosz Terzopulosz, Valerij Fokin, az egyik legnagyobb orosz rendező és Vidnyánszky Attila vett részt.

Kerekasztal-beszélgetés a Színházi OlimpiárólForrás: Eori Szabo Zsolt #eorifoto/Eori Szabo Zsolt

Theodórosz Terzopulosz először arról beszélt, hogy az 1980-as évek végén Delphoi-ban rendeztek egy nemzetközi színházi találkozót, amelynek ő volt a vezetője. Ott találkozott világhírű színházi alkotókkal - köztük Valerij Fokinnal és Heiner Müllerrel is.
"Kimentünk a fesztivál egyik helyszínének kertjébe. Leültünk egy padra, és beszélgetni kezdtünk, mint az ókori görögök. Ott, a fák alatt, egy paradicsomi kertben találtuk ki, hogy próbáljunk meg létrehozni valami újat, a Színházi olimpiát. Mindenki nagyon lelkes volt, Fokin azonnal el akarta kezdeni a szervezési munkát. Óriási volt a lelkesedés. Létrehoztunk egy nemzetközi bizottságot, alapító okiratot írtunk. Az első Színházi olimpiát 1995-ben rendeztük meg Delphoi városában. A témája az ókori olimpia volt a modern világban. Ókori darabokat állítottunk színpadra. Aztán sorra jött a többi színházi rendezvény: a következő Japánban, ahol szinte egy egész várost építettek az eseménynek, és több, kisebb színház is csatlakozott. Utána Moszkvában tartottuk az olimpiát, amely - nem túlzás - a 20. század legnagyobb kulturális eseménye volt. Rendeztünk Törökországban, Indiában is olimpiát. Majd 2019-ben Szentpétervár adott otthont az eseménynek." - mondta Terzopulosz.

Theodórosz TerzopuloszForrás: Eori Szabo Zsolt #eorifoto/Eori Szabo Zsolt

Azt is hangsúlyozta, hogy megpróbálják minden ország jellegzetességét megragadni, támogatják a nemzeti előadásokat, a nemzeti öntudatot."Ez persze nem jelenti azt, hogy nem építünk hidakat a világok között. De az a tapasztalatom, hogy a modernizmus hulláma valahogy lenullázta a különböző országok színházainak nemzeti jellegzetességeit. Alaszkától Tiranáig mindenhol ugyanazokat a darabokat lehet látni. Úgy fogalmaznék inkább, hogy próbálunk hidakat építeni a nagy színházi hagyományok és a modern nyelvek, színházi iskolák között." - mondta Theodórosz Terzopulosz.

Valerij Fokin arról beszélt, hogy a Moszkvai olimpia szervezésében is részt vett, és a 2019-es szentpétervári esemény művészeti vezetője volt.
"Az elmúlt 25 évben sok minden változott. A szentpétervári olimpia óriási volt - az eddigi legnagyobb. Három hónapon keresztül zajlott, a világ színházai jelen voltak, és az egész országban több helyre elutaztak, és bemutatták az előadásaikat. Voltunk Vlagyivosztokban éppen Theodórosszal - szinte a világ legtávolabbi pontján. Ott tartottunk mesterkurzust is - kivételes esemény volt. Az egyik spanyol társulat Szibériában is bemutatta az előadását. A legnagyszerűbb az volt, hogy a világ művészei találkoztak egymással, megmutatták saját művészetüket." - mondta Fokin, aki leginkább a Színházi olimpia sokszínűségét emelte ki.

Valerij FokinForrás: Eori Szabo Zsolt #eorifoto/Eori Szabo Zsolt


"Ezt tartom a legfontosabbnak, hogy az olimpia rendkívül sokszínű. A nézők és az előadók - ha van is ideológiai vagy bármilyen ellentét köztük - amint bemennek egy színházba, megnéznek egy előadást, egy nagy családdá válnak. A színház a szíveken keresztül beszél. Azok, akik nem értenek egyet számos dologban, a színház élménye miatt mégis eggyé válnak, egyszerre érzik a művészetet."Valerij Fokin úgy fogalmazott, hogy a 2019-es rendezvény megbékélést hozott az orosz színházi világban, utána azonban elkezdődött a járvány, és minden félbeszakadt.
"Sokan megfeledkeztek a színházról. Oroszországban még ma is maszkban, kesztyűben jár mindenki, szigorúak a szabályok. Remélem, hogy 2023-ban a Budapesten rendezett olimpia rendkívüli esemény lesz. Magyarország és Budapest nagyon magas színházi kultúrával rendelkezik. És ezt nem azért mondom, mert láttam előadásokat, hanem azért, mert dolgoztam is itt, a Nemzeti Színházban. Beszéltem előadókkal, értem, hogy milyen szakmai szinten vannak. A magyar közönség pedig hihetetlenül érzékeny, és ami fontos: a szövegen kívül megtalálja a plusz értelmet, mondanivalót egy-egy darabban. Ez ritka színházi jelenség. Azt gondolom, hogy itt, Magyarországon jó táptalajra talál a Színházi olimpia." - mondta Valerij Fokin.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója úgy fogalmazott, hogy eddig nagy országok, óriási színházi kultúrák szervezték meg a Színházi olimpiát. Budapest megkapta a jogot, hogy 2023-ban megrendezheti az eseményt, ez pedig Magyarországot is felemeli a nagy színházi kultúrák közé.
"Méltók vagyunk a párbeszédre ezekkel a kétségkívül nagy hagyományokkal rendelkező, fantasztikus kulturális életet élő nagyhatalmakkal. Ez büszkévé kell, hogy tegyen minket."Vidnyánszky Attila 2009-ben Mejerhold-díjat kapott, ez az egyik legnagyobb orosz művészeti kitüntetés. 2019-ben pedig a Rocco és fivérei című előadásával szerepelt a szentpétervári Színházi olimpián óriási sikerrel.

Vidnyánszky AttilaForrás: Eori Szabo Zsolt #eorifoto/Eori Szabo Zsolt

"Ez a részvétel is fontos lépés volt, hogy most itt üljünk, és arról beszélgessünk, hogy milyen lesz a 2023-as budapesti Színházi olimpia. De úgy gondolom, a MITEM is bizonyította, hogy képesek vagyunk komoly fesztivált rendezni." - mondta Vidnyánszky Attila.
Ezután arról beszélt, hogy a MITEM filozófiája könnyen befogadja az olimpia eszméjét.
"Ugyanaz a nyitottság, sokszínűség jellemzi a Madách Nemzetközi Színházi Találkozót, mint a Színházi olimpiát. A szándék ugyanaz: hidakat szeretnénk építeni. Hiszünk abban, hogy bármennyire is mást gondolunk a világról, párbeszédet kell folytatni. "Amikor elindult a migránshullám, mi arab színházakat hívtunk meg, és külön programban foglalkoztunk az arab művészettel. Nyitunk a világ felé, de közben - ahogy Theodorosz Terzopulosz is említette - ragaszkodunk a saját, egyedi hangunkhoz. Ahhoz a hangnemhez, amilyen módon mi megszólalunk. Hisszük, hogy ezt a nagy világszínházat a saját színünkkel gazdagítani tudjuk. Örülnék, ha évtizedek múltán is meglennének az egyedi színei minden nemzet színházának. A magyar színház kicsit zárt közeg. Miközben fantasztikus színházi életet élünk, a kőszínházaink kevésbé létesítenek nemzetközi kapcsolatokat, kevés színháznak vannak baráti színházai szerte a világban. Ebből a szempontból sok még a teendőnk. A 2023-as olimpiának éppen ez lesz az egyik fontos célja, hogy minden színháznak lesz lehetősége partner-intézményt találni, és hosszú távú együttműködéseket kötni. Másik lényeges pont, hogy érkeznek diákok, fiatal művészek - az új generáció. És azt szeretnénk, hogy minél többen jöjjenek, hiszen egy csodálatos, nagy szenvedély mellett létezünk mindannyian. Szerelmetesen szeretjük a színházat. Ez összekapcsol minket." - hangsúlyozta.

Kerekasztal-beszélgetés a Színházi OlimpiárólForrás: Eori Szabo Zsolt #eorifoto/Eori Szabo Zsolt

Theodórosz Terzopulosz azt mondta, hogy a Színházi olimpia különbözik egy hagyományos színházi fesztiváltól. Itt különböző nézetek ütköznek, iskolák és ideológiák találkoznak.
"Szemináriumokat rendezünk a Színházi olimpiákon, amelyeken mindenki részt vehet. Olyan ez, mint összegyúrni több anyagot, amely majd eggyé válik. Itt a különböző véleményeket gyúrjuk össze. Azáltal, hogy vitatkozunk, mi is fejlődünk. De még egyszer mondom: rendkívül fontos a nemzetek különböző színe. A hagyomány biztos talaj számunkra, amelyen lépkedünk. A globalizáció nehezíti a helyzetünket, mert lerombolja az egyéniségeket. De hiszem, hogy a globalizációs törekvések ellenére nem lehet a kínai operát megszüntetni, vagy a japán színházat eltűntetni. Nem lehet megsemmisíteni a hagyományokat. A globalizáció miatt a világ ugyan kinyílik, de az emberek gyanakvóbbá válhatnak, éppen a különbözőségük miatt."
Azt is kiemelte: a legnagyobb rendezőket, színházi alkotókat hívják meg a 2023-as eseményre, hogy tanítsanak, kurzusokat tartsanak.

Valerij Fokin és Vidnyánszky AttilaForrás: Eori Szabo Zsolt #eorifoto/Eori Szabo Zsolt

Valerij Fokin azt hangsúlyozta, hogy minden olimpiának van egy-egy mottója. Hogy mi lesz a 2023-as mottó, azt még nem lehet tudni.
"Egészen őrült világban élünk, és nem tudjuk, hogy mi vár ránk abban az évben. Mi lehet 2023-ban a rendezvény címe? Nem tudhatjuk. Bármi történhet. Mi most kitalálhatjuk, de ez változhat. Egyelőre azt remélem, hogy élünk majd, egészségesek leszünk, és fejlődik a világ. Vidnyánszky Attila biztosan kitalálja majd az üzenetet, és az kiváló lesz. Abban is biztos vagyok, hogy az oroszországi olimpiához hasonlóan Magyarországon is úgy rendezik meg az eseményt, hogy nemcsak Budapesten zajlik majd, hanem vidékre is eljutnak az előadások. Ha az egész országot érinti majd az olimpia, akkor az nagy esemény lesz." - mondta Fokin.

Vidnyánszky Attila úgy fogalmazott, hogy van lehetőségük széles körben gondolkodni, mert a kulturális kormányzat szándéka, hogy támogassa a rendezvényt.
"Az egész országot, sőt, a határokon túli városokat is érinti majd a 2023-as olimpia. Úgy tervezzük, hogy április, május, június időszakában zajlik majd. És hogy mi lesz az üzenete? Vannak ötleteink - több is. Egyrészt a járvány felhívta a figyelmet arra, hogy törékeny világban élünk. Szembesültünk, hogy vannak nálunk fontosabb dolgok is. De biztató, hogy amint lehetett, a nézők visszajöttek a színházba. Az a célunk az olimpiával, hogy népszerűsítsük az egész országban a színházat. 2019-ben 8 millió jegyet adtunk el - ez világviszonylatban is óriási eredmény. Azt jelenti, hogy a magyarok nagyon szeretik a színházat. De ezt a 8 millió jegyet a lakosság 20%-a vette meg. Vagyis a magyarok 80%-a alig érintett a színházzal. Egy másik felmérés szerint a magyar gyerekek 59%-a úgy fejezi be az általános iskolát, hogy soha nem volt színházban. Ezen a téren sok teendőnk van. Azt remélem, hogy a Színházi olimpia után a Lázár Ervin-programunk - amely gyerekprogram -, és a Déryné-program - amely a vidéki városokba, falvakba viszi el a színházat - dupla erővel működnek majd, és egyre több emberhez jut el a színház a legtávolabbi kistelepüléseken is." - mondta.