Az élet olyan törékeny, mint egy üvegfigura

Vágólapra másolva!

A valóság elől menekülnek Tennessee Williams: Üvegfigurák című darabjának szereplői. Mindannyian más-más módon. Az anya - Amanda - az ifjúság emlékeit idézi, Tom, a fiú író akar lenni, erről ábrándozik, a húga, Laura testi és lelki betegsége miatt képtelen a valóságban élni. Eirik Stubo világhírű norvég rendező - aki 2015-2019-ig a stockholmi Dramaten igazgatója volt, jelenleg az oslói Det Norske Teatret rendezője - állítja színpadra a Nemzeti Színházban a darabot. Úgy fogalmazott: Menekülni a valóság elől nagyon is emberi dolog - lényegében a színház is erre a vágyra épül. A rendező a szeretetre, a szeretet megélésének lehetőségeire és akadályaira, az emberi lélek mélységeire összpontosít a darab új adaptációjában. A norvég rendező egyébként már másodszor dolgozik vendégként a Nemzeti Színházban. Két éve Euripidész Médeiáját állította színpadra Szűcs Nelli főszereplésével - persze, óriási sikerrel. Az Üvegfigurák című darab premierje december 16-án lesz; Amanda szerepében Söptei Andreát, Laura szerepében Ács Esztert, Tom szerepében Berettyán Sándort, és Laura reménybeli férjének, Jimnek szerepében Herczegh Pétert láthatja a közönség.

Vági Barbara

Vágólapra másolva!

Nemzeti Színház Söptei Andrea Eirik Stubo Üvegfigurák

Menekülés a valóság elől

Tennessee Williams első nagy színházi sikere az Üvegfigurák volt 1944-ben, Chicagóban. A darab befutott a New York-i Broadway-n is. Csaknem ötszázszor játszották, és megkapta a New York-i drámakritikusok díját is. A 80-as években filmet forgattak belőle Paul Newman rendezésében, Joanne Woodward és John Malkovich főszereplésével.

„Ha az ember szemügyre vesz egy finomra sodort üvegtárgyat, két dolog jut eszébe: milyen gyönyörű és milyen könnyen összetörhet"

– írta az előadáshoz fűzött jegyzetében a szerző, Tennessee Williams. Ilyen törékeny „holmi" minden ember a zajos nagyvilágban.
Az Üvegfigurák című darab a törékeny emberi kapcsolatokról, az esendőségről, az elvágyódásról, a mindennapok apró, de nehéz küzdelmeiről, a kiszolgáltatottságról szól. Tom Wingflield édesanyjával, Amandával és húgával, Laurával él a harmincas évek gazdasági válságába sodródó Amerikában.

December 16-án mutatja be a Nemzeti Színház Tenessee Williams Üvegfigurák című darabjának új adaptációját a norvég Eirik Stubo rendezésében, aki immár másodjára dolgozik vendégként a budapesti teátrumban. A képen Ács Eszter Laura szerepében Fotó: Csudai Sándor - Origo

Az anya, Amanda ifjúságának emlékeivel próbálja szépíteni kilátástalan helyzetüket, és igyekszik úgy irányítani a gyerekeit, hogy ők biztonságban legyenek. Tom költő szeretne lenni. Húga, Laura képtelen boldogulni a világban testi és lelki betegsége miatt. Megjelenik reménybeli vőlegénye, Jim, aki reális ember, mindent előre megtervez, és a család tagjainak ábrándjait szembesíti a valósággal.

Tennessee Williams 1911-ben született a Mississippi államban található Columbus városában, és már tizenévesen megjelentek írásai a helyi lapban. Az érzékeny ifjú személyiségét meghatározta a goromba apa, az őt mindentől óvó anya és a szkizofréniával kezelt, tragikus sorsú nővéréhez való ragaszkodása.
Tennessee Williams Üvegfigurák című darabja önéletrajzi ihletésű. Az író úgy fogalmazott:

Semmi olyasmiről nem tudok írni, ami ne rám vonatkozna, amiben ne volnék érzelmileg érintve. Arra a fajta anyagra szorítkozom, amely személyes."

Az előadásban megjelenő testi és lelkibeteg Laurát is az író a saját testvéréről mintázta, akit lobotómiával próbáltak kezelni, persze, sikertelenül. Williams egyik nyilatkozatában azt mondta: az anya, Amanda alakja is önéletrajzi ihletésű.

Eirik Stubo: a Nemzeti Színházban kiváló színészekkel dolgozhatok

A skandináv rendező már dolgozott a Nemzeti Színházban. 2019-ben Euripidész Médeiáját rendezte meg Szűcs Nelli főszereplésével. Előtte kétszer szerepelt vendégelőadással a MITEM-en. Először 2017-ben az Amerikai Elektrát, 2019 májusában pedig az Egy nyári éj Svédországban című előadást láthatták a Nemzeti Színház nézői.

Az Üvegfigurákban is elsősorban az emberi viszonyokat helyezi középpontba, és a tőle már megszokott finom lélektanisággal és letisztultsággal viszi színpadra. Nem a külsőségekre, hanem a lelki mélységek feltárására koncentrál. Arra, hogyan vagyunk képesek szeretni, és hogyan megyünk el mégis egymás mellett. Mindezt igyekszik kellő érzelmi töltettel és humorral is átitatva megmutatni. Nagyon fontos szerepet kap a vizualitás és a zene is.

Az Origónak Eirik Stubo úgy fogalmazott: a Nemzeti Színház visszahívta Médeia rendezése után.

Azért az Üvegfigurák című darabot választotta, mert a Nemzeti Színházban kiváló színészekkel dolgozhat - az előadásokban pedig főként a színészi játék erejét használja.

A rendező azt mondta:

a darab üzenete az, hogy milyen törékeny az élet, mennyire nehéz megtalálni a saját utunkat, és hogy milyen nehéz megszabadulni a gyerekkorunktól, a múltunktól, ami meghatározhatja az életünket.

"Tennessee Williams mindig is erős darabot szeretett volna írni, és ez akkor sikerült neki először, amikor a saját családjáról írt. A darabban egy vágyott világba képzelik magukat a szereplők - mint ahogyan a színházba is azért ül be az ember, hogy néhány órára elfelejtse a valóságot, a realitást. Azt hiszem, hogy elmondhatjuk: mi, színházi emberek sokkal könnyebben tudunk a színházban erősek lenni, a színházon belül élni, mint a valós életünkben. Ez az előadás éppen arról is szól, hogy a valódi élet mennyire nehéz, és talán emiatt van ennyire szükség a művészetekre, színházra, hogy azáltal is könnyebbé tegyük."

A Nemzeti Színházban a skandináv rendező nagyon jól érzi magát - éppen ezért is jött vissza újra. Hangsúlyozta: amikor a norvég filmművészeti egyetem rendezői szakán tanult, diákként Budapesten töltött néhány hónapot. Sok előadást látott a budapesti színházakban, és nagyon tetszett neki a magyar színjátszás. Amikor a Médeiát rendezte a Nemzeti Színházban 2019-ben, akkor annyira jó színészekkel és stábbal dolgozott, hogy egyszerű volt a mostani felkérésre igent mondani.

"Nagyon jó partnerek a magyar színészek, akikkel valóban szeretek együtt dolgozni. Főként miattuk, és a Nemzeti Színházban megtapasztalt jó légkör miatt tértem vissza ismét Magyarországra"

- mondta Eirik Stubo.

Azt is megkérdeztük tőle, hogy van-e különbség a magyar és a skandináv színjátszás között. A rendező azt válaszolta, hogy a nemzetiségek alapján nehéz különbséget tenni.

Talán azt lehet mondani - de ez persze nem általánosítás -, hogy a magyar színészek expresszívebbek, nyitottabbak, a skandináv művészek pedig kicsit csöndesebben, visszafogottabban játszanak. Ugyanakkor rendezőként néha sokkal jobban megértetem magam, mondjuk, a kínai színházi emberekkel, mint akár a szomszédommal Skandináviában"

- mondta Eirik Stubo.

Söptei Andrea: Stubo rendkívül nagy szabadságot ad a színészeknek

Söptei Andra Amanda szerepét játssza a darabban. Az Origónak azt mondta: amikor megtudta, hogy megkapja ezt a szerepet, megnézte a Paul Newman-filmet, és azonnal elkezdte tanulni a szöveget. A film érdekes volt számára, de azt gondolta, egészen biztosan más utat járnak majd be Eirik Stubo rendezővel - ismerve őt már a Médeiából, hiszen a színésznő már abban a darabban is dolgozott a skandináv rendezővel.

Eirik Stubo nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott rendező, rendkívül nagy szabadságot ad a színésznek, valójában hagyja, hogy a művész maga jöjjön rá, hogyan formálja meg a szerepet. Ha nagyon eltérnék attól, amit ő szeretne, akkor persze szól"

- mondta a színésznő.

Amanda személyisége ellentmondásos - hangsúlyozta. A múltja rendkívül meghatározó, elsősorban az, amikor fiatal lányként pezsgő társasági életet élt bálokkal, rengeteg udvarlóval. Amikor erre visszaemlékezik, feldobott lesz, csacsog, mesél. Ugyanakkor nagy törés az életében, hogy a férje elhagyta, egyedül nevelte fel a gyerekeit, és szegénységben élnek. Tom, a fia tartja el őket, aki cipőgyárban dolgozik, és Amanda is próbál kisebb munkákat vállalni. Ez rendkívül megviseli, sok szorongással tölti el, aggódik a gyerekeiért, hiszen tudja, hogy Tom boldogtalan, mert nem azt csinálja, amit szeretne. Tom ugyanis író akar lenni. Laura, a lánya pedig fizikálisan beteg, és mentálisan is problémás. A ő jövője is aggasztja.

"Megpróbáltam feleleveníteni a fiatal lánykori emlékeimet, amikre nagyon szívesen emlékszem vissza, hogy Amanda megformálásánál segítsen az életvidám részek megjelenítésében. De én nem vagyok ilyen csacsogós, mint Amanda - én lényegesen kevesebbet beszélek" - tette hozzá Söptei Andrea.