Iratkozzon fel hírlevelünkre A magyar transzfiguráció...
A magyar történelem tele van a világi gyarlóságon, a mindent birtokolni akaró haszonelvűségen, az emberi hitetlenségen túl létező, magasabb rendű igazságért vívott küzdelmek ihletett pillanataival. Ilyen volt Nándorfehérvári diadal is, ahol az akkori, 566 évvel előttünk járó hősök a hitükkel erősítve, a szellemiségükkel józanítva, s a testükkel védve állították meg Európa akkori falainál a keresztény világot fenyegető rontást.
A Hálaadás harangszava, a „természetfelettinek látszó győzelemért"
III. Callixtus pápa – aki rövid pápaságát teljes mértékben a keresztény Európa megóvására fordította – látta, hogy 1456-ban Hunyadi János hősei, a Jóisten magyarjai a sokszoros túlerővel szemben magukra maradva miképpen védelmezik az akkori Európát.
Látta, hogy a keresztény eszmeiséget óvó nándorfehérvári védők, Hunyadi mártírjai és az őket kiegészítő Kapisztrán János keresztesei előtti tisztelete jeléül el kell, hogy rendelje a „természetfelettinek látszó győzelem" megsegítésére a déli harangszót.
Mert Nándorfehérvár hősei azok, akikért valójában - mind a mai napig - a harang szól!
Így vált az Isten segedelmével vívott csata eredetileg könyörgésre felszólító déli harangszója, a hálaadás harangszavává.
Transzfiguráció égen, s földön...
A transzfiguráció, olyan metamorfózis, avagy „természetfelettibe" való beavatás, spirituális átalakulás, amelyben felébred az emberben az Isteni önvaló.
Olyan isteni igazságot kereső küzdelem, azaz a magasabb rendű igazságért vívott földi küzdelem, amelyben elvész minden régi, minden testi, minden földhöz ragadt, elmúlásra ítélt, minden önző és halandó. Mert felváltja az örök halhatatlan...
A Magyarország kulcsaként emlegetett Nándorfehérváron a keresztes vitézek szellemi rendíthetetlenségükkel, lelki elköteleződésükkel és testi megfeszítettségükkel szakrális értelemben vett transzfigurációt keltettek életre önzetlen, áldozatkész cselekedeteik által.
A mély, szellemi analógiákat értette még a régmúlt világa. S értette ezt a Hős Hunyadi János kortársa, III. Callixtus pápa is... Aki már a saját korában, a saját szemével látta, miképpen érvényesül a kereszténynek mondott Európában már akkor is, „a keresztes eszmét fölülíró államérdek"...
A világraszóló magyar diadal pápai „hírül vételének" auguszus 6-i emlékére ezért rendelte el III. Callixtus pápa a világegyházban, hogy minden év augusztus 6-án - Hunyadi hőseinek a tiszteletére és "természetfeletti győzelmének" az emlékére - az Úr színeváltozásának az ünnepnapját a keresztény világ rendre megünnepelje.
Ezt a világtörténelmet is megfordító, megváltoztató csatát, ezt a történelmi, égi, s földi transzfigurációt, azaz a magyarok természetfeletti győzelmi áldozatát látta legalkalmasabb eseménynek a pápa, hogy a szakrális évkör keresztény naptárába – a magyar hősök dicsőségére - augusztus 6. napjára illessze be, Jézus történelmi transzfigurációjának, a Tábor-hegyen történt metamorfóziásnak, azaz az apostolok megvilágítására tett Színeváltozásásának a dicsőítését.
A korábban Húsvét előtt, ám 1456-tól nyáron ünnepelt Színeváltozás napja, gyönyörűen felel meg az ünnep lelki és szellemi tartalmának.
A „Jóisten terített asztalának" ekkorra roskadozó bősége, virágzása és gyümölcsökben való bővelkedése valóban Isten örökké tartó országának a paradicsomi állapotát tárja elénk - ahol az Írást idézve: „kérjetek és adatik - mert minden átalakul az Úr dicsősége által...
A szerző, Wieber Orsolya, a csízió.blogstar.hu szerzője, a Teremtő Nőiség című könyv írója.
