Élete egyik meghatározó szerepének tartja a Rigoletto Gildáját, Lamberto Gardelli volt a karmester, amikor ezzel mutatkozott be Bernben, 1971-ben. Gildával Budapesten egyetlen alkalommal lépett fel a Magyar Állami Operaházban, akkor is csak mint beugró. És bár évekig - éppen a kommunista diktatúra idején - a világ legnagyobb énekesei között volt, Budapesten nem állt színpadra többet. Sem a hetvenes, sem a nyolcvanas években. Laki Krisztina tehát a világ kiemelkedő operaházaiban énekelt és világsztárok partnere volt: mások mellett Placido Domingo, Kiri Te Kanawa, Ruggero Raimondi, Brigitte Fassbaender, Luigi Alva, Editá Gruberova mellett énekelt, a legnagyobb karmesterekkel és rendezőkkel dolgozott. Vallja, hogy a magyar zenei oktatás mindig is világcsúcson volt, és ha nem ebben a közegben nő fel, nem tudja megállni a helyét a világban. Legtöbbet mesterének, Réti Józsefnek köszönhet, aki többek között azt is megtanította neki, hogy az éneklés professzionális munka, szüntelen tanulást és alázatot igényel és szorgalom nélkül a tehetség semmit nem ér, de a karakterformálás is fontos a hang művészi képzéséhez. Mindezt a tudást adja át ma Düsseldorftól Szingapúrig egyénre szabott mesterkurzusain. Októberben egy pár napos kurzus után találkoztunk a művésznővel budapesti lakásában.

A Belgrád rakpartról a Gellért-hegyre néző tágas polgári otthonában fogad bennünket Laki Krisztina, világhírű koloratúrszoprán. Sugárzó személyisége, csillapíthatatlan életszeretete és közvetlensége mellett minden rezdülésében egy világklasszis profizmusával találkozunk, mögötte pedig különös disszonancia érezhető. Régtől fogva létező, titokzatos, elemi vágy arra, hogy itthon is jobban megismerjék életművét. Kívülállósság, de egyben a gyökerekhez való mély ragaszkodás kettőssége. Benne van a közelmúltunk egész történelme, a diktatúra, a vasfüggönyön innen és túl élők sok ellentmondása. 

Laki Krisztina operaénekesnőFotó: Csudai Sándor - Origo

A könyvtár szobában egy dobozból előbukkannak a régi fotók: Marcellinaként a Fidelioban Hamburgban, a milánoi Scalaban a Szöktetés Szeráj Blondejaként tűnik fel, Jurij Ljubimov rendezésében, a Máté-passióban, Sophie-ként A rózsalovagból, a Párizsi Operában, Rigoletto Gildajában Bernben, Arabellaként Kölnben, Suzanna szerepében a Figaroban Kölnben és Európa csaknem az összes nagy operaházának színpadáról tekint vissza.

Laki Krisztina korai szerepekbenForrás: Laki Krisztina

A kezdetekről kérdezem, arról, hogyan jutott ki nyugatra a hetvenes évek diktatúrájában. Elmondja, hogy a Bartók Béla Konzervatóriumba járt, ahol ugyan magas szintű oktatás volt, de neki ez nem volt elég: Réti Józseftől vett rendszeresen magánórákat.

„Néhány év múlva kaptam egy táviratot meghallgatásra: akkor még magyarul énekeltem a szerepeket. A varázsfuvolával készültem, amit az eredeti nyelven, németül is megtanultam. Emlékszem tele volt a terem, ahol várakoztunk az Interconcert által szervezett meghallgatáson, valami nyolcvan ember lehetett ott, mert ez volt az első nyugati nyitás kulturális vonalon, legalábbis az énekeseknek. Mivel fél ötkor nem kerültem még sorra, elég türelmetlen lettem. Emlékszem, hogy figyelmeztetett egy szervező nő, hogy ha most elmész, soha többé nem hívunk vissza. Öt percre rá bekerültem Pethő Zsolt operaházi korrepetitorral, akivel rendszeresen dolgoztam együtt. Az éj királynője áriáját énekeltem el, másnap pedig kaptam egy telefont, hogy ott van az útlevél és a vízum, menjek ki Bernbe, előénekelni a színpadon, Lamberto Gardelli intendáns zeneigazgatónak.

"Mindig a csúcson voltam, amikor világhírű rendezőkkel és énekesekkel dolgozhattam"Forrás: Laki Krisztina

Gardelli kicsit tudott magyarul, mert magyar felesége volt és felszólt nekem a színpadra, látva, hogy remegnek a lábaim. Csupán annyit mondott: »nyugi, nyugi!« Elmondhatatlanul jól esett nekem ez a két szó akkor. A meghallgatásom után átmentünk egy épületbe már ott volt a szerződésem. Ekkor átvillant az agyamon: és a férjemmel mi lesz? Zokogni kezdtem...

Akkoriban már a berni operaház kórusában voltak magyarok is: Radics Magda, Turek László, Gosztonyi Eszter is a kórusban énekelt. Kiváló énekesek mind, ki kell emelni, hogy a magyarok mindig top kvalitást nyújtottak, minden vonalon. Akkor is és ma is. Családomra gondolva elbizonytalanodtam, Radics Magda, aki tolmácsként segített odafordult hozzám és így szólt: én ezt neked magyarul mondom, írd alá, de rögtön. Így kerültem ki, és egyik premier következett a másik után."

-Nem vált disszidenssé?

-Mindig egy éves szerződéseket kaptam, amiket évről évre megújítottak. Három évre rá hívtak Düsseldorfba, majd Kölnbe, Hamburgba és Stuttgartba egyidejűleg sorra jöttek a vendégszereplések. Hálás vagyok az otthonnak, Magyarországnak, mert olyan magas szinten volt a kulturális élet és az oktatás, hogy ha nem ebben a közegben növök fel, akkor nem tudom megállni a helyem.

Laki Krisztina operaénekesnőFotó: Csudai Sándor - Origo

-Mestere, Réti József operaénekes szavai egy életen át elkísérték, mégis mi a legfontosabb, amit tőle megtanult?

-Réti amikor énekelt, egy mindent átható elegancia szólalt meg hangján és kultúráján keresztül. Többek között azt tanultam, hogy az éneklés nem hobbi, hanem professzionális munka: diszciplín, diszciplín, diszciplín, majd szorgalom és alázat, és a sikerhez természetesen kell tehetség is.

Forrás: Laki Krisztina

Megtanította, hogy hogyan viselkedjek a színházi közegben. Nagyon egyszerű módszerrel bánt velem, velünk. Elmesélek egy történetet. Nagyon szerettem a színpadot és mivel bemehettem minden próbára, éltem is ezzel. Az én nagy példaképem László Margit, kiváló művész Adele-t énekelte a Denevér próbáján, amikor a nézőtérről megszólaltam: ja hát így én is tudok énekelni! Réti megfordult, szigorúan rám nézett, erre én azt mondtam: jaj nem így gondoltam. Réti annyit mondott: jegyezd meg egyszer és mindenkorra, ne mondj semmit, vagy gondold meg, hogy mit mondasz, mert amit mondasz, azt is gondolod!

Forrás: Laki Krisztina


Arra is emlékszem, amikor egy premier előtti próbán paprikás hangulat volt a színpadon, a dirigens és a művészek között. Kétségbe estem, hogy a premier talán el is fog maradni... Később a kulisszák mögött megkérdeztem Rétitől, lesz ebből előadás? Erre úgy felelt, hogy jegyezd meg: ami a színpadon történik, abban a percben amikor lejössz a színpadról, el van felejtve. Nem visszük magunkkal a cirkuszt, azt félretesszük. Zörejek sokszor körülvesznek minket, a lényegre kell koncentrálni. Mai napig, mintha mellettem állna és mondaná, hogy mit kell csinálnom. Nagyon nagy hatású művész és mester volt Réti József. Ő tanította meg, hogy a színpad az egy isteni dolog, engedékenységnek ott nincs helye. Az általános tudnivaló az énekes mesterségről, amelyek elengedhetetlen igazságok nála mindennapi téma volt.Arról is szó volt, hogy az énekes önérzete az az énekes biztonsága, és az nem szabad, hogy megsérüljön. A saját képességünk kibontakoztatása volt a cél. Az éneklés élménye volt a téma és nem az, hogy leénekeljünk valamit. Nemcsak testtel nekimenni a zenének, hanem belső érzelemmel, hallással, belülről kifejezni azt, amit mondani akarunk.

Laki Krisztina a Máté-passióban Ljubimov rendezésébenForrás: Laki Krisztina

-Mozart és Strauss szerepek mellett Rigoletto Gildáját említik a legnagyobb sikerei között. Melyek azok az évek, amikor világsztárrá vált, melyik időszakra emlékszik úgy, mint az abszolút csúcsra?

-Amikor Mozartot énekelhettem és Strausst az olasz operák mellett az volt számomra az abszolút csúcs. Mozartnál a figurák zenei karakterisztikája szárnyaló könnyedséggel ugyanakkor drámai erővel és csodálatos melódiával eleveníti meg a figurákat. Akárhányszor amikor kitűnő dirigensekkel, énekesekkel nagynevű operaházakban rendszeresen énekelhettem, a csúcson éreztem magam. Nagyon fontos szerepem Gilda, megtanultam magyarul és olaszul is. Rengeteget énekeltem, nem is merek számot mondani és minden este belehaltam. Nem csodálatos? Úgy, mint a görög tragédiákban... Újra és újra megélni a játékot. Én itthon beugrottam Gildára egyetlen egyszer, amikor a szakmai kritika azt írta rólam, hogy „hangja tiszta fényű ékszer", de soha nem kaptam új lehetőséget. Európa és a világ nagy operaházaiban léptem fel, mégis szerettem volna itthon is bemutatkozni. Egy alkalommal szomorúan jöttem ki a budapesti koncertirodából, mert az Opernwelt zenei folyóirat címlapján voltam, de még a folyosón sem álltak velem szóba."

-Laki Krisztina ma Düsseldorfban él itthon és a világban tart rendszeresen mesterkurzust fiataloknak. Hogy tudja átadni a tudást, ami őt sikerre vitte, egyáltalán mit tart a legfontosabbnak a tanításban?

-Az énekesképzés karakterképzés, emberformálás is. Akármilyen csillogó hangú tehetség valaki, ha a lelkét nem viszi a szerepbe, az a karakter nem fog megmutatkozni. A görögök régen azt mondták, hogy a zene formálja a lelket. Azt is hozzátették, hogy a lelket nem lehet látni, de a lélek az lát. Én meg azt mondom, hogy hallani lehet a lelket. Azt is megtanultam, hogy a tanítás testre szabott dolog, nincs sablon. Ezért komplex és én azt látom, hogy sok kitűnő, világhírű művész van, de a tanítás egy külön tehetség, mert egyedi, az egyéniséget kell meglátni és fejleszteni.

Laki Krisztina operaénekesnőFotó: Csudai Sándor - Origo

Az igazán átszellemült vivőerő ívek, amiket elvár a közönség, csak akkor szólalnak meg, ha a lelke is benne van az embernek. A varázslat a lényeg, és a művészi teljesítmény amire törekszünk: énekes színész és előadó egy teljesség a színpadon. Általában jó hét vagy tíz nap egy kurzus. Van egy-két csodálatos tehetség itthon, akiket már évek óta vezetek, de Zürichben, Tokióban, Szingapúrban, Spanyolországban, Olaszországban, Finnországban tartok kurzusokat. A Zeneakadémiára is meghívtak már kétszer mesterkurzust tartani. Nagyon szívesen átadnám továbbra is és más városokban is a fiatal énekeseknek a tapasztalataimat. A magyar operajátszásnak, színjátszásnak és énekesi kultúrának kolosszális tradíciója van. Ez a hagyomány az, ami ennek a kis országnak világhírnevet hoz és erre a tradícióra büszkék vagyunk. Ehhez visszanyúlhatunk, és innen kapjuk a legnagyobb segítséget.