Kozák lovasok vadásztak a 30 magyar túlélőre

Babos Tamás rendezte az első egész estés dokumentumfilmet Budapest 1944-45-ös ostromáról. Az alkotók szándéka az volt, hogy a 105 napos budapesti csata és a szorosan vett ostrom 52 napjának történetét méltóképpen dolgozzák fel. A munkáról annak apropóján beszélgettünk, hogy 77 éve ezen a napon ért véget Budapest ostroma, a filmet hét évig készítették és hét éve mutatták be.

Miért nem készült korábban dokumentumfilm Budapest ostromáról?

Készült egy sorozat a 90-es években, a Magyar Televízióban, és vizsgafilmet is forgattak a témában, a kor megfelelő technikai színvonalán és az adott műfaj korlátain belül. A mi filmünk elsőként igyekezett ötvözni a szóbeli történelmet az illusztrációkkal és az archív felvételekkel. A film sikerét tekintve jó úton jártunk, számtalan fesztiválra kaptunk meghívást, és alig több mint egy év alatt 163 ezren nézték meg a saját Youtube-csatornánkon. A koronavírus-járvány első hulláma idején tettük mindenki számára elérhetővé.

Babos Tamás Forrás: Chripkó Lili

Miért tartott hét évig a munka?

Prózai az ok: elfogyott az előforgatásra nyert pénz. 2008-ban szinte reményünk sem volt rá, hogy egyszer befejezhetjük. A 2010-es kormányváltás után jött létre a Médiatanács Mecenatúra-programja, amely végre átlátható rendszert jelentett és értékelhető költségvetéseket hozott. Mi is itt pályáztunk a folytatásra, és 9 millió forintot kaptunk. A munka közben vált egyértelművé, hogy az eredetileg tervezett 52 perc túl kevés ennek a drámai időszaknak a bemutatásához, és rengeteg értékes, különleges anyagot kellett volna kihagynunk. Ezért kérelmeztük a Médiatanácsnál, hogy a film költségvetésének megemelése nélkül hadd készítsünk két részt. Így lett 93 perc a film, amit végül 2015-ben fejeztünk be.

A film három fő mesélője az ostrom legfiatalabb magyar katonája, a kitörés kevés magyar túlélőinek egyike és egy zsidó kisfiú. Hogyan választották ki épp az ő történetüket?

Ennyi évvel később egyre inkább azt érzem, a film egyik legfőbb erénye éppen az, hogy megvannak ezek a történetek, hogy a filmmel meg tudtuk őrizni ezeket az utókornak. 2008-ban a stáb még viszonylag sok szemtanúval tudott beszélni. Ezért akivel csak lehetett, forgattunk, még akkor is, ha tudtuk, hogy nem minden túlélő tud bekerülni a filmbe. Ez mindig fájdalmas döntés, de sajnos elkerülhetetlen.

Újrajátszók a Budapest ostroma forgatásán Forrás: Nóti-Nagy Attila

Az utolsó pillanatban készítettük ezeket az interjúkat, hiszen mire a filmet 2015-ben bemutatta a Duna TV, a főszereplőket elveszítettük. Így aki utánunk dokumentumfilmet készít Budapest ostromáról, az akkori történések aktív résztvevőivel már egészen biztosan nem tud beszélgetni. Ezért pótolhatatlan az interjúanyag, amit sikerült felvennünk.

Schramm Péter, az akkor 9 éves zsidó kisfiú története foglalja össze az utolsóként létrehozott európai gettó, a budapesti borzalmait, és a holokauszt budapesti vonatkozásait. Galántay Ervin 14 éves hadapród jeleníti meg a Trianon után korszak és a Horthy-hadsereg szellemiségét, a tizenéves fiúk katonai romantikáját. Kokovay Gyula a kitörés körülbelül 30 magyar túlélőjének egyike pedig azt a borzalmat meséli el, amit a kitörés három napja alatt, a 80 kilométeres bolyongás közben éltek át a menekülők a budai hegyekben, akikre kozák lovasok megsemmisítő csoportjai vadásztak.

Babos Tamás rendező és újrajátszók egy csoportja a kitörés illusztációs jeleneteinek forgatásán, a Budapest ostroma c. dokumentumfilm készítésekor Forrás: Nóti-Nagy Attila

A többi nyilatkozó az ő történetüket egészíti ki. Igyekeztünk úgy kiválasztani az interjúrészleteket, hogy időben egybeessenek, vagy legalábbis közel legyenek egymáshoz, így érzékeltetni tudtuk, ki mit élt át a város egy-egy pontján, szinte ugyanakkor.

A közösségi média és az egyperces influencervideók korában van létjogosultsága a történelmi dokumentumfilmeknek?

A történelmi emlékezet minden formájára szükség van. Aki nem ismeri a múltját, nem értheti a jelenét és jövője sincs. A történelmet emiatt nem csak érdemes, de fontos is megszerettetni a következő generációval. És ha ezt egy ügynek tartjuk, akkor nagyon is helyes, hogy az állam támogatja a történelmi dokumentumfilmek és játékfilmek készítését is, persze, modern vizuális nyelven és modern tartalommal, mert szerintem a pátosz már elavult.

A felrobbantott Erzsébet-híd Budáról fotózva, 1945-ben Forrás: Fortepan/Kramer István

A történelmi dokumentumfilmek másik fontos eleme, az ismeretterjesztésen túl, az önismeret. Tükröt kell tartanunk magunk elé, ugyanúgy, mint a mindennapokban, a társas és munkakapcsolatainkban. Fontos, hogy a valóságot lássuk, és ne olyasmit, amit átszínezünk egy rossz élményünk vagy egy vágyakozásunk miatt.

Azt, hogy Budapest ostromának, tágabb értelemben pedig Magyarország második világháborús szerepének ismerete, megértése és elfogadása mennyire hiányzik, jelzik a kommentek a film felületein. Nem csak sok köszönetet kaptunk, de düh, indulat és frusztráció is kiolvasható ezekből, és ne gondolják, hogy csak magyar nézők kommentelnek, van közöttük német, brit, orosz és román is. Hozzáteszem, az indulat a kelet-európai megjegyzésekben van inkább jelen.

A Hadik-szobor a szétlőtt Budai Várban 1945-ben Forrás: PADA Alapítvány

Ezért sem tartottam helyesnek, hogy annyi éven át egy szűk csoport tulajdonképpen kisajátította a megemlékezés jogát Budapest ostromáról. A megemlékezésnek társadalmi mértékűnek kell lennie, hogy begyógyuljanak a történelmi sebek.

Budapest ostroma nem fekete-fehér eseménysorozat. A totális háború borzalmai minden oldalon szenvedést okoztak. Ezekről tényszerűen, indulat nélkül érdemes beszélgetni, de ehhez kell a megfelelő tájékozottság is, akár történelmi dokumentumfilmek segítéségével is.

Babos Tamás volt pl. a Kaméleon, a József és testvérei - Jelenetek egy parasztbibliából, a Paszport c. filmek operatőre. Rendezőként ő készítette a Fehér Nyíl, a Szigorúan titkos és a Budapest ostroma c. filmeket.