Opera helyett OPERA, avagy a nagybetűs korszak vágyáról

Ókovács szerint az Opera - 213. levél

Édes Néném,

mint mindig, Önnek most is teljesen igaza van. Az Indexen lejött múltkori interjúmban az intézménynév rövid alakját, tehát az Operát OPERÁ-nak írták, az én kérésemre. Azt hiszem, tényleg itt az idő – és a lehetőség is –, hogy ezt a kontinenseken át feszítő kérdést tisztázzam. És mindez összefügg holmi pólókkal is. Hogy mik vannak?

Kezdjük tehát onnan, hogy nagyon hosszadalmas mindig azt kiírni: Magyar Állami Operaház. Nagyon szép, a Magyar Királyi Operaház is gyönyörűen mutatott, de megvan annak a helye, a hangsúlyos, már-már ünnepélyes mondatokban, helyzetekben. Vannak persze a mienknél még bonyolultabbak is, pl. nem lennék a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vagy – ha már ennél a szféránál tartunk – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság helyében sem, főleg akkor, ha kötelező lenne mindig kiírniuk az összes nevüket. Tehát kell, praktikus is egy rövidebb névalak. Míg az idézett nagy létszámú testületek ezt a kezdőbetűk egymáshoz sorolásával megoldották (MTVA, NMHH), addig nekünk csak a MÁO marad. Ez viszont borzalmasan hangzik: legalább lenne valami semlegesebb, nonasszociatív jellege, de nincs. Esküszöm, valahányszor így hallom-látom, reflexként ugrik fel bennem a „cetungos" folytatás.

Magyar Állami Operaház Forrás: opera.hu

Oké, csak írjunk Operaházat: de figyelem, az megtévesztő volna, hisz hetven éve mindig van másik játszóhelyünk is. Egész egyszerűen zagyvának tűnik így a mondat: „Az Operaház új előadását vasárnaptól tekinthetik meg az Erkel Színházban." Vagy: „Az Eiffel Műhelyházban gyűlt össze az Operaház társulata." Ha nem zagyva, akkor legalábbis érthetetlen: miért itt, ha ott is lehetett volna. Erre mindig mondom, immár 11 éve, de egyelőre hasztalan, hogy az Operaház egy épület, sőt, „az" épület elnevezése, míg ha csak rövidebben írjuk („Opera"), az már maga a rövidített cégnév, amibe még a Révay utcai (korábbi) cipészműhelyünk is éppúgy beletartozik, mint a Váchartyánban (korábban) bérelt raktár. Hát... még a sajtó is nehezen hajlik igazat adni, nemhogy a közszáj, nem megy ez hamar, hiába lenne értelme. A híres balettművész az Operaház tagja – holott dehogy, nem az Operaház, hanem az Opera tagja, illetve a Magyar Állami Operaházé, hisz társulatnak igen, de épületnek nem lehet tagja egy ember, csak valamiféle tárgy.

(Arról nem is – vagy csak zárójelben – szólva, hogy némely lapok sportot űztek abból, hogy az Operaházat is lenemecsekezzék, kis kezdőbetűvel írják. No, de így egy köznevet kapnánk, és azt az érzetet, mintha sok lenne belőle, holott mint mondottam volt, és persze, tudjuk is, csak ez az egy Magyarországon.)

Édes Néném, mármost eljutottunk az Operához. De mostantól miért csupa nagybetű? Ha tréfával akarnám elütni a dolgot, állíthatnám, hogy a névhasználat változásának egyik indoka az intézményi „nagykorúság" lehetne, az Ybl-palota teljes felújítása, újranyitása, új korszak kezdete. De valójában az OPERA lehet ám betűszó is, összeállhat az az 5 betű 5 fontos név esszenciájaként is. De kiké legyen az?

Ez az 5 zeneszerzőnév lehet a műfaj nagy nemzetközi oszlopainak neve, akiktől minden nagy operaház több művet is repertoárján tart: Mozart, Puccini, Verdi, Strauss, Wagner.

Keresztrejtvényesen:
S
M V T W
O P E R A
Z U R A G
A C D U N
R C I S E
T I S R
N
I

De könnyen alkothatunk magyar feladványt is a fix megfejtéshez (nyilván nem mindenki fér bele, lehet(né)nek viták is erről, ám egyrészt itt valóban fix a megfejtés, tehát akinek nincs hozzá betűje, az nem tud beszállni, illetve Erkel, Bartók és Kodály nevét mégiscsak konstansnak fogom fel, hozzájuk képest lehet csak a maradék két helyet kiosztani):

K E B
O P E R A
D E Ö K R
Á T T E T
L R V L Ó
Y O Ö K
V S
I
C
S

De hogy szó ne érje a ház elejét, és hogy minden szakágnak meglegyen a maga pólója, amelyet majd az Opera Shopokban bőszen árulhatunk, mutatom, hogy ugyanilyet tudunk ám balettból is (ha nem nagy probléma, beillesztettem a nagy nemzetközi alkotók közé a mi mostani kiváló koreográfusunkat, Venekei Mariannt is):

M
A
C A
C M K S
R I Y V H
B A L L E T
A N L I N O
L K A Á E N
A O N N K
N E
C I
H
I
N
E

Érdemes kipróbálni egy teleírt szövegen: ha csupa nagy betűkkel szerepel rajta egy szó, szinte „leugrik", azaz dehogy le, inkább felugrik róla, egyenest a szemünkbe. És hát ez volna a cél azok után, hogy épületeinket, infrastruktúránkat tízéves munkával, szisztematikusan tettük rendbe világszínvonalon, a fizetéseket pedig magyar színvonalon, de ugyancsak rendeztük. Most kell eljönnie a magasabb minőségű működés idejének, hisz a jelen egy lehetőségeiben legalábbis egészen biztosan új korszakot nyit – azt pedig mindenfelé újszerűen, „nagy"-szerűen kommunikálni is kötelességünk.

Hogy aztán a sajtó átveszi-e ezt az írásmódot, előre nem tudhatom. Bizonyára a huzamos próbálkozáson is múlik, mi a magunk részéről készen állunk arra.

Drága Néném, egyszóval (és sok nagybetűvel): az OPERA – rejtvény és megfejtés!

„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!"

Szilveszter

2022. január 31.