A Kiegyezéstől a rendszerváltásig követhetik figyelemmel a magyar Országgyűlés munkájáról szóló karikatúrákat az Országház Könyvkiadó legújabb művében.

Az Országház Könyvkiadó gondozásában megjelent A magyar parlament karikatúrákon (1867–1989) című kötet, mely több mint háromszázötven magyar politikai gúnyrajzot mutat be a parlamenti munkáról, annak tereiről, történetéről és változásairól. A gazdag képanyagot lényegre törő elemzések egészítik ki.

A kötet olyan kérdésekre keresi a választ, hogy miként juthatott be egy képviselőjelölt a parlamentbe a gúnyképek szerint. Milyen szabályok kötötték a munkáját, és ezekről milyen véleményt formáltak a karikaturisták? Hogyan jelent meg az Országház és az ott zajló munka a korabeli kritikus alkotásokon? Mely politikai botrányok tűntek fel a rajzokon? Milyen szerephez jutottak a nők a parlamentről szóló humoros képeken?

Kampány a karikatúrákon

A közelgő országgyűlési választásokra tekintettel érdemes felidézni, hogy már a dualizmus kezdetén megjelentek a kampányok a karikatúrákon. A választójogi törvényről szóló első vitában a művész kihasználta a közelgő húsvéti ünnepeket, és az ahhoz kapcsoló népszokást felelevenítve vizualizálta az ellenzéki ellenállást a javaslattal kapcsolatban: Az Üstökösben a belügyér Tóth Vilmos nővé válik, ruhájára a "választási törvényjavaslat" felirat kerül, s férfiak - ellenzéki képviselők, mint például Jókai Mór, Ghyczy Kálmán - vödrökből vízzel öntözik. A locsolkodást Deák Ferenc karba tett kézzel, pipázva figyeli egy ház ajtajából, s gúnyosan megnyugtatja a minisztert, hogy azért öntözik, mert "nagyon szeretik".

Forrás: Országház Könyvkiadó

Érdekes, hogy az államszocializmus időszakában bár nem beszélhetünk valódi parlamentarizmusól, de a kötelező kettős jelöltállítás az 1983-tól kezdve megihlette a karikatúristákat is. A Ludas Matyi egy ábrán azt sugallotta, hogy a több jelölt, több parlamenti képviselőt is fog eredményezni, ezért a karikatúrán szorgos kezek bővítik az Országház épületét, mégis az üzenet inkább bagatellizálja a - valójában nem létező - választási lehetőséget. A lap egyébként többször élt a komolytalanság eszközével, amikor úgymond demokratikus választás elé voltak állítva az emberek.

Forrás: Országház Könyvkiadó

A sajtótermékek hasábjain megjelent karikatúrák szórakoztató, gyakran erősen túlzó – de semmiképpen sem teljes – lenyomatát adják a különböző korok politikai rendszereiről, szereplőiről, vitakultúrájáról alkotott véleményeknek. Hangsúlyozzák a sokszor évtizedeken át jelen lévő problémákat, bemutatják az Országgyűlés működését, középpontba helyezve a válságokat, visszásságokat, botrányokat, de egy-egy képpel bepillantást engednek a Ház békésebb hétköznapjaiba is.