Keményen beolvastak a közgazdaságtannak

A Pallas Athéné Könyvkiadó tavaly decemberben kiadta Kopátsy Sándor Új közgazdaságtan című művét. Ez az életműsorozat második kötete, ami a Beszélgetések Adyval című első kiadványt követi. E Kopátsy -sorozat unikalitása, hogy nem csupán az egyik legnagyobb formátumú magyar közgazdászgondolkodó pályafutása során publikált köteteinek új megjelentetését célozza, hanem az eddig feltáratlan kézirathagyatékát is feldolgozza és közzé teszi.

„Ez a közgazdász szakmai véleményemet tükröző életművem" – így értékelte az akkor 90 éves Kopátsy Sándor kötete első, 2011-es kiadását, amely húsz év munkájának húszezer oldalnyi kéziratából állt össze. „Az elmúlt száz év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a közgazdaságtan makroszinten semmit nem látott előre, tanácsai a tényleges fejlődési folyamatokat nem szolgálták – állítja. Az Új közgazdaságtan ezzel szemben fogalmazza meg merész és újszerű gondolatait.

A kötet első kiadásakor még domináns, elavult közgazdaságtani megközelítés nem vett figyelembe olyan tényezőket sem, amelyeknek nagy hatásuk van a gazdasági sikerre. A kultúrát, a viselkedési módot például nem tekinti a gazdaság működését alakító tényezőként. Teszi ezt annak ellenére, hogy a 20. század derekáig csak azok az országok emelkedtek az élvonalba, amelyek a nyugat-európai puritán kultúrkörhöz tartoztak.

Mitől függ valójában a következő generáció minősége? Milyen családi pótlékra, családtámogatásra, nyugdíjrendszerre volna szükség? Fotó / Shutterstock

Az emberi erőforrások kapcsán ugyanakkor felrója azt is, hogy az oktatási tudomány még nem jutott el odáig, hogy bevallja: az iskolák minősítése nagyon távol áll az élettől. Ma is a tradíciók alapján, az elsajátított anyag mennyisége, a szorgalom és az engedelmesség alapján osztályoz, az élet azonban a tehetséggel párosult tudást, annak a gyakorlati alkalmazását értékeli – figyelmeztet.

Mitől függ valójában a következő generáció minősége? Milyen családi pótlékra, családtámogatásra, nyugdíjrendszerre volna szükség? Mit üzen a gazdaság az oktatáspolitikának? Miért nem szabad a foglalkoztatást csak a piacra bízni? – ezekről a kérdésekről is kifejti véleményét. A magyar jövőképnek pedig egy egész fejezetet szentel, melyben azt taglalja, hogy az egyén és a társadalom ma sokszorta többet alakíthat a saját sorsán, mint eddig korábban bármikor.