Diana grófnő megtudja, hogy titkára, Teodoro eljegyezte bájos udvarhölgyét, Marcelát. A grófnő élete unalmas - ez a szerelem viszont féltékennyé teszi. Féltékeny lesz a fiatalok boldogságára. Úgy dönt: játszani kezd. Játszani az érzelmekkel, a szerelemmel. Ő is szerelmes lesz Teodoróba. Ármánykodik, igyekszik megszerezni magának a férfit, de ahogy Teodoro - feledve Marcelát, a régi jegyesét - elfogadná a nő közeledését, a grófnő azonnal el is taszítja magától. Egy spanyol közmondás így szól: nem kér enni, de másnak sem hagy. Ugyanezt testesíti meg a grófnő: játszadozik Teodoro érzelmeivel, de a legfontosabb számára az, hogy más ne kapja meg a férfit. Lope de Vega egyik legsikeresebb darabját, A kertész kutyáját mutatja be szerdán a Nemzeti Színház a spanyol művész, Ignacio García rendezésében. Diana grófnőt - Bajor Gizi egykori legendás szerepét - Tóth Auguszta alakítja, Teodoro szerepében Berettyán Sándort, Marcela szerepében a fiatal tehetséget, Barta Ágnest láthatja a közönség. Tristant - Teodoro szolgáját - az egyik legnagyobb magyar színész, Trill Zsolt játssza, de láthatjuk még a darabban Ács Esztert, Szász Júliát és Rácz Józsefet is. 

Nem kér enni, de másnak sem hagy

No come ni deja comer - Nem kér enni, de másnak sem hagy. Ez a spanyol mondás a forrása Lope de Vega komédiájának, A kertész kutyája című darabnak. Az író erre a jelenségre építi egyik leghíresebb darabját.

Jelenet Lope de Vega: A kertész kutyája című darabból a Nemzeti SzínházbanFotó: Hirling Bálint - Origo


Diana grófnő unalmas, fásult életet él. Megtudja, hogy titkára, Teodoro egy szolgálólányhoz, Marcelához vonzódik, mi több, el is jegyezte a lányt. Ekkor már a grófnőben is feltámadnak az érzelmek: szerelmes lesz Teodoróba. Ez a szerelmi háromszög az igazi harsány komédia alaphelyzete. A grófnő úgy határoz: szétrombolja Teodoro és Marcela szerelmét. Nem gonoszságból. Hanem azért, mert magányos, és ő is szerelmes. Magához csábítja Teodorót, aki meglepődik ugyan, aztán egy pillanat alatt elfelejti Marcelát, mert meglegyinti a lehetőség, hogy a grófnő férjeként majd feljebb léphet a társadalmi ranglétrán.

Lope de Vega: A kertész kutyája - Nemzeti SzínházFotó: Hirling Bálint - Origo

Egyik oldalon ott van a grófnő a vagyonával és rangjával, másik oldalon pedig ott van Marcela, aki nem ígér mást, csak saját magát és a szerelmét. De megjelenik egy másfajta irigység is: Marcela vágyik a grófnő társadalmi rangjára, Diana grófnő pedig irigyli Marcela fiatalságát, sugárzó szépségét. Teodoro megalázza a szolgálólányt - a korábbi jegyesét -, és rohan a grófnőhöz. A fogadtatás viszont már közömbös. A grófnő - amint tudomására jut, hogy Teodoro elhagyta Marcelát, - eltaszítja a férfit, aki nem érti, mi történik, hiszen az imént még úgy érezte, a grófnő szerelmes, most pedig ellöki magától. Nem tud dönteni: visszamenjen Marcelához, vagy tovább udvaroljon a szeszélyes grófnőnek? A keserédes vígjáték tele van félreértésekkel, féltékenységgel, irigységgel, és persze pimasz derűvel. A kérdés viszont ott lappang: valóban tudunk szeretni? Nem csak a másik életét - szerelmét, munkáját vagy vagyonát - akarjuk?

Lope de Vega: A kertész kutyája - Nemzeti SzínházFotó: Hirling Bálint - Origo


Lope de Vega (1562-1635) 1580 körül kezdett el írni, és döbbenetesen sok - egyes vélemények szerint több mint ezer - drámát írt. A világirodalom legtermékenyebb alkotójának tartják. Volt, hogy egyetlen nap alatt írt meg egy háromfelvonásos drámát. Egyfelvonásos játékokat olykor társaságban, evés-ivás közben is rögtönzött. A legnagyobb műveit – például A kertész kutyáját, a Sevilla csillagát vagy A hős falu című drámáját - a meglévő források szerint több napig írta. Körülbelül ötszáz színdarabja maradt fenn. Kalandos életet élt, voltak lángoló szerelmi ügyei, több házassága, de gyakorolta a szerzetesi életet is, szolgált a Nagy Armadában és részt vett az inkvizícióban. Halálakor pedig kilencnapos temetésen gyászolta Madrid városa.
Kétségkívül a leghíresebb és legnépszerűbb színdarabja A kertész kutyája.

Lope de Vega: A kertész kutyája - Nemzeti SzínházFotó: Hirling Bálint - Origo

Ignacio García: Mindig azt kívánjuk meg, ami a másé

Ignacio García a kortárs spanyol színház meghatározó alakja, az Almagrói Nemzetközi Klasszikus Színházi Fesztivál igazgatója. Pályája kezdete óta a spanyol aranykor színházának terjesztésén és megismertetésén dolgozik. Rendezett vagy szemináriumokat tartott Lengyelországban, Indiában, Mexikóban, Spanyolországban, Portugáliában és Elefántcsontparton is. De egyetemes operákat is színpadra állított – Monteverdit, Verdit, Puccinit, Rossinit, Donizettit. Több mint harminc színházi zenét szerzett.

Ignacio García, spanyol rendezőfotó: Talán Csaba


A rendező az Origónak elmondta: A spanyol aranyszázad egyik műve A kertész kutyája. Egy emblematikus mű, ami óriási költői magasságokba szárnyal.
„Voltaképpen két darab egyben – egy komédia és egy dráma. Van egy komikus olvasata, és egy sokkal mélyebb jelentése is arra a központi gondolatra fűzve, hogy sosem vagyunk elégedettek azzal, ami rendelkezésünkre áll, hanem mindig a máséra vágyunk, a másét kívánjuk meg" - mondta Ignacio García.
Hozzátette: A kertész kutyája egy mondás, amelynek eredete Spanyolországból származik, és olyan vidéki kutyákról szól, amelyek a terményt őrizték. Folyamatosan vigyázniuk kellett a terményre, nem ehettek belőle, ugyanakkor mást sem engedtek hozzáférni. Ez egy metafora egy olyan emberi magatartásra, amikor nem vagyunk elégedettek azzal, amink van, nem tudjuk élvezni a javainkat, ugyanakkor felébred bennünk az irigység és a sóvárgás a máséra, azt szeretnénk inkább megkóstolni. Ez egyetemes érvényű gondolat, emberi magatartás, ami véleménye szerint a világon mindenhol aktuális.

Lope de Vega: A kertész kutyája - Nemzeti SzínházFotó: Hirling Bálint - Origo


Ignacio García elmondta: szép múltra tekint vissza a kapcsolata a Nemzeti Színházzal. Az Almagrói Fesztivál igazgatójaként számos alkalommal hozott előadást a MITEM-re. Tavaly az Énekek énekének egyik feldolgozásával szerepelt a fesztiválon, amely Fray Luis de León szerzetes költő fordítása a bibliai Énekek énekéből – ebből készített egy előadást. Ezután kérte fel őt Vidnyánszky Attila, hogy rendezzen egy darabot a Nemzeti Színházban a teátrum színészeivel.
„Úgy érzem, rendkívül jól sikerült a közös munka, a Nemzeti Színház csodálatosan működik, gördülékenyen, szépen zajlott a próbafolyamat" - hangsúlyozta.

A rendező: Ignacio GarcíaFotó: Hirling Bálint - Origo


A rendező kiemelte: a magyar színművészek csodálatosak, széles érzelmi skálán mozognak, nyitottak, és nagyon komoly az eszköztáruk, hogy bármit kifejezzenek és eljátsszanak. A próbafolyamat során azt tapasztalta, hogy a magyar színészeknek a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy bele kell helyezkedniük abba a nagyon karakteres érzelmi világba, ami a spanyol színdarabokra jellemző.
Ezt az érzelmi brutalitást, intenzív szenvedélyességet kellett megtanulniuk, de úgy érzem, fantasztikusan sikerült" - hangsúlyozta. Azt is hozzátette: bízik abban, hogy ezekben a nehéz időkben is kikapcsolódik a néző az előadás közben, még akkor is, ha a darab gyötrő emberi állapotról szól: miért nem vagyunk képesek megelégedni azzal, amink van?

Lope de Vega: A kertész kutyája - Nemzeti SzínházFotó: Hirling Bálint - Origo

Tóth Auguszta: A magyar és a spanyol virtus közel áll egymáshoz

Diana grófnő szerepét Tóth Auguszta játssza. Az Origónak elmondta: a grófnő összetett karakter. Egyedül él, egy rezidenciát vezet önállóan; és rengeteg kérője van, de mindegyiket visszautasítja. Rendkívül zárt, vallásos és etikus életet él. Egészen addig, amíg ki nem derül, hogy kedvelt írnoka, Teodoro beleszeret a szolgálólányába, Marcelába. Ekkor felébred benne a féltékenység. A darab a grófnő önmagával vívott harcáról szól. Maga a grófnő lesz a kertész kutyája – nem kér enni, de más se egyen. Folyamatosan harcol, hogyan akadályozza meg Marcela szerelmét Teodoróval, és hogyan tudassa Teodoróval, hogy szerelmes belé. De hogy valójában képes lesz-e bevallani, vagy sem, az a darab végén kiderül. Édes-kesernyés komédia ez, sok vígjátéki elemmel.
Nagyon jó volt dolgozni Ignacio Garciával. Rendkívül felkészült, nagy tudású rendező, aki pontosan tudta, hogy mit akar" 

- mondta Tóth Auguszta.

Lope de Vega: A kertész kutyája - Nemzeti SzínházFotó: Hirling Bálint - Origo

"Már négyszer megrendezte ezt a darabot, de mindig másként. A spanyol miliőt akarta a színpadra varázsolni, ami sikerült is. Azt mondta: úgy érzi, a magyar virtus és a spanyol virtus közel áll egymáshoz. Ennek megfelelően a próbák is »ajtócsapkodósak« voltak. Ezt kérte a rendező, és azt hiszem, eleget is tettünk ennek a kívánságnak. Lépésről lépésre haladtunk. Izgalmas volt, mert az első próbákon felvázolta a történetet, valamint azt, hogyan szeretné színpadra állítani. Három hét múlva már teljes szövegtudással dolgoztunk a színpadon. Utána fejtegettük vissza a jelenetek finomabb részleteit, a dialógok jelentéstartalmát és az egymáshoz való viszonyunkat. Éppen fordítva történt a próbafolyamat, mint ahogy megszoktuk" - mondta a színésznő.

Lope de Vega: A kertész kutyája - Nemzeti SzínházFotó: Hirling Bálint - Origo

Trill Zsolt: Minden jó darabra szükség van a mai világban

Tristan – Teodoro eszes szolgája - szerepét Trill Zsolt játssza. Tristan mindennek szemtanúja – minden ármánynak, irigységnek, féltékenységnek. Kívül áll a szerelmi háromszögön, senkibe sem szerelmes, de hamar felismeri, hogy helyzetéből előnyt kovácsolhat, ugyanis kereskedhet mások érzelmeivel. Kitalál egy hazugságot, amely szerint Teodoro nem is írnok, hanem egy idős gróf eltűnt fia – tehát ő is nemesember. Miután ezt elhiteti mindenkivel, az írnok Teodoro valóban nemessé válik.

Trill Zsolt úgy fogalmazott: az eredeti anyaghoz képest a szerepe kisebb ebben a változatban. Az előadás inkább a két nőről – Dianáról és Marceláról –, valamint Teodoróról, a titkárról szól. Tristan inkább megold néhány problémát a történetben, mozgatja a szereplőket, de a történet fő vonala mégis a szerelmi háromszög.
Minden jó darabra szükség van a mai világban- mondta a színész.

Trill Zsoltfotó: Talán Csaba

"Sokkal több ilyen jellegű és ennél is nehezebb darabbal kell foglalkoznunk, és kevesebb bulvárral. Kétségkívül az is kell, de nagyon kis részben. Azt gondolom, hogy az egyetemes irodalom - mint például A kertész kutyája - többet adhat nekünk, színészeknek is, és a nézőknek is. Véleményem szerint a színházban komoly tartalommal kell foglalkozni. Minden nézőnek ajánlom ezt a darabot, de a színház többi előadását is, fiataloknak, idősebbeknek, férfiaknak, nőknek és gyerekeknek. Jöjjenek el a Nemzeti Színházba, nézzék meg a produkciókat, mert mindegyikben van valami izgalmas. Ha csak egyetlen alakítás tetszik, már megérte. A legfontosabb, hogy ebben a nehéz időben, amit élünk, minél többen üljenek be a színházba, élvezzék és érezzék az előadásokat" - hangsúlyozta Trill Zsolt.