A következő hónapokban egymást váltják a fővárosban az aréna- és a stadionsztárok a klasszikus metaltól kezdve a punk-rockig a gitárzene megannyi generációjával és stílusirányzatával találkozhatunk.

Black Veil Brides, Budapest Park, június 1.

Kevés olyan sokak által gyűlölt együttes létezik, mint a Black Veil Brides: amikor felkerült a Youtube-ra a legelső, Knives and Pens című videóklipjük, a feminin külsejükkel és az emot a metalcore-ral keverő stílusukkal rögtön kiverték a biztosítékot a maszkulin rockerek között, a felhajtás azonban több, mint száz millió megtekintést eredményezett. Egyébként is meg kell jegyezni, kevés kirekesztőbb közeg létezik a metal-rajongóknál, akik mindig idegenkedve fogadják, ha egy banda a műfaj megújítására törekszik. Sőt, sokan közülük annak örülnének a legjobban, ha a személyes kedvencük is mindig csak az első demójukról játszana és soha nem futott volna be, mert a kereskedelmi siker egyenértékű a stílusirányzat elárulásával.

De a Black Veil Brides nem csak emiatt váltotta ki sokak ellenszenvét: a nevetségesen jóképű Andy Biersack frontemberbe a tinédzser lányok mind beleszerelmeskedtek – eleinte főleg Észak-Amerikába, a világ többi részét lassabban hódította meg az együttes – és nyilván piszkálta a fiatal rockerek csőrét, hogy a barátnőjük az énekessel plakátozza ki a szobáját. Sokan egyenesen azért mentek el a a banda koncertjeire, hogy megdobálják és szapulják az együttest, mint azt az interneten fellelhető számos felvételen is látható.

Pedig a külsőségek tekintetében a Black Veil Brides semmivel sem kihívóbb, mint például a nyolcvanas években cicanadrágban koncertező Iron Maiden, ráadásul egy rendkívül ambiciózus, iszonyatos slágerérzékenységgel megáldott bandáról van szó. Andy Biersack karakteres orgánuma és zenésztársainak technikás játéka simán megüti a nagy klasszikus rockzenekarok színvonalát, és valószínűleg idővel a babárjaikra is tőrnek.

Európában egyébként ritkán járnak, most is csak alig maroknyi fellépés miatt kelnek át az óceánon, így az első magyar koncertjük mindenképpen különleges esemény.

Iron Maiden, Groupama Aréna, június 7.

Bruce Dickinson kétség kívül egy csodaember: szenvedélyes vívó, 1989-ben ő volt az Egyesült Királyság hetedik legjobbja a sportágban, nem csupán pilótaengedéllyel rendelkezik, de légitársaságot is alapított, valamint együttesével saját sört is a piacra dobott. És nem mellesleg ráktúlélő – ráadásul állítólag igencsak rock 'n' roll módon orális szexszel összefüggésben betegedett meg –, a félelmet pedig hírből sem ismeri: 1994-ben az ostrom alatt álló Szarajevóban is fellépett, úgy, hogy helikopterrel meg sem lehetett közelíteni a várost, mert fennállt a veszélye, hogy lelövik. És hangszeres kíséret sem szükséges neki, hogy magával ragadja a közönséget, olykor egyedül indul útnak, hogy félig-meddig stand up jellegű előadásával szórakoztassa a rajongóit. De a legfontosabb mégis az, hogy a világ egyik legnépszerűbb és legmeghatározóbb heavy metal együttesének a frontembere, aki a hatvanhoz közeledve az idén negyvenhét éves együttes élén is olyan vehemenciával szántja fel a színpadot, hogy azt számos huszonéves pályatársa is megirigyelné. A legtöbb klasszikus rock-zenekarral ellentétben pedig az Iron Maiden nem vádolható azzal, hogy túl lenne a karrierje csúcsán, sőt: a koncertjeik csak egyre nagyszabásúabbak.

Az Iron Maiden 2018-ban.Forrás: Ritzau Scanpix/AFP/NILS MEILVANG/Nils Meilvang

 Az együttes evolúciója jól végigkövethető az Eddie the head nevű kabalafigurájukon: míg a rémisztő faszörny eleinte a lemezborítójukon, valamint a fellépéseiken egyszerű dekorációs elemként tűnt fel, egy ideje már több méter magas bábukon gyalogol végig a színpadon állandó show-elemként. De az Iron Maiden egyébként sem fukarkodik a látványvilág tekintetében: lángoszlopok, robbanások és a monumentális díszletek kísérik a műsoraikat, a jelenleg zajló Legacy Of The Beast elnevezésű turnéjuk kapcsán a rajongók is el vannak ájulva az együttes kicsattanó formájától és a monumentális körítéstől.

Az alábbi videó ízelítőt nyújt abból, mire is számíthatunk: 

Ez lesz ráadásul az első klasszikus rockkoncert a nyolc éve átadott Groupama Arénában (korábban csak Robbie Williams és a Depeche Mode lépett fel itt) és érdemes korán érkezni, mert nem akármilyen banda kíséri Bruce Dickinson bandáját: az amerikai alternatív rock-együttes, a Shinedown mostanában kettesévvel veszi a lépcsőfokokat a karrierjében, Észak-Amerikában és Angliában már önállóan is arénákat tölt meg.