Mit jelent a művészet szabadsága? Miért más a politika és a művészet logikája? Hogyan reagál évadtervével a Nemzeti Színház a válságokkal teli jelenünkre? Miképpen lesz a Színházi Olimpia magyar és a világ közös kulturális ünnepe, és kik és miért ellenzik ezt? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti Színház igazgatójával.

A mögöttünk hagyott 2021/2022-es évadban a Nemzeti Színházban hét új előadást mutattak be, ősszel pótolták a koronavírus-járvány miatt elmaradt Madách Nemzetközi Színházi Találkozót, a MITEM-et, tavasszal pedig ismét érdekes programokkal, előadásokkal, újabb fesztivállal várták a közönséget. Mennyire éreztette még a hatását ebben az évadban a koronavírus-járvány?

A pandémia következtében félig, de inkább egészen térdre rogyott a szakma. Most már elmondhatjuk, hogy felálltunk, de még nem tudtunk teljesen kiegyenesedni. Talán a jövő évadra lecsendesül a pandémia hatása annyira, hogy újra hasonló nézőszámmal tudjuk játszani az előadásainkat, mint a járvány előtt. Hatalmas erőfeszítés eredménye, hogy megint 80 százalék fölé kúszott a látogatottságunk, ami a covid előtti évben 96 százalék volt. Az egész világon hatalmas kihívás a nézők visszaszerzése, a bizalom újraépítése. A válság mindig lehetőség is, például arra, hogy újragondoljuk a teendőinket, viszonyunkat a világhoz.

Vidnyánszky AttilaFotó: Csudai Sándor - Origo

Ennek jegyében készült az új évad terve is?

Pontosan, és ez most különösen így van. Bertolt Brechttől A kaukázusi krétakör a háborúban megőrizhető emberi méltóságról, a Székely fonó, Kodály gyönyörűséges műve a magyar kultúrához való viszonyunkról, a Bánk bán a megváltozott világban a minket, magyarokat feszítő kérdésekről szól. Tamási Árontól a Tündöklő Jeromos, Hubay Miklóstól az Ők tudják, mi a szerelem a közelmúlt klasszikusai. A Nemzeti Színház küldetése, hogy ezeket újra és újra elővegye. Molière Don Juanja az európai kultúra egyik alaptörténete. Orosz és ukrán rendező orosz és ukrán kortárs drámát rendez majd – fontos üzenet ez ebben a felfordult világban. Petőfitől A helység kalapácsát játsszuk majd a beregszászi színházzal, akik a háború elől menekülve Magyarországon, a Nemzetiben dolgoznak most. Az Esterházy Jánosról szóló darab a magyar történelem sorsfordító eseményeit – első világháború, Trianon, 1956 – felidéző előadásaink sorába illeszkedik. És lesz valami, ami még sosem volt Magyarországon: Színházi Olimpia.

Az idei évadban ősszel és tavasszal is megrendezték a Madách Nemzetközi Színházi Találkozót – mindkettő óriási siker volt. Ez már egyfajta „előszobája" volt a jövő évben megrendezendő olimpiának?

2014-ben rendezte meg a Nemzeti az első MITEM-et. Az a gazdag kínálat, a professzionális lebonyolítás, a kialakult széles nemzetközi kapcsolatrendszer voltak a döntő érvek amellett, hogy Magyarország rendezheti meg 2023-ban a világ egyik legjelentősebb kulturális eseményét.

Vidnyánszky AttilaFotó: Csudai Sándor - Origo

A MITEM-en vendégül látott litván színházak mindkét előadásának végén politikai indíttatású provokáció történt. Nem érdekelte őket, hogy mi mindent tett Magyarország – egyebek mellett több százezer menekültet fogadott be. A Nemzeti Színház is állást foglalt azzal, hogy szolidaritási napot szervezett, amelyen levetítették a kijevi Ivan Franko Ukrán Nemzeti Dráma Színház előadását, akik a háború miatt nem tudtak eljönni a MITEM-re, fellépett a kijevi DAKH színház társulata is, és gyűjtést is rendeztek a menekültek megsegítésére. Lehetett ezekre a politikai akciókra számítani?

Sajnos igen. Ami azért döbbent meg újra és újra, mert kevés olyan színházi fesztivál létezik a világon, amelyre a MITEM-hez hasonló sokszínűség és szabadság lenne jellemző. Európában ezzel szemben egy rendkívül zárt és kirekesztő, önmagát kulturális elitnek tekintő kör elképesztő agresszivitással akarja megmondani, hogy mit kell gondolnunk a világról. Nem szoktunk erről beszélni, de tény: évről évre szembesülünk azzal, hogy az általunk meghívott külföldi társulatok az ellenérdekelt aktivistáktól leveleket kapnak, hogy ne fogadják el a meghívásunkat. Az Örkény Színház rendező-dramaturgja egy litván rádióműsorban azt állította, hogy a Színházi Olimpia szervezőiként a Nemzeti csak a kormányközeli színházakat szólítja meg, ami természetesen nem igaz.

Vidnyánszky AttilaFotó: Csudai Sándor - Origo

Úgy tudom, beszélt a litván társulatok vezetőivel. Mit mondott nekik?

Elmondtam, hogy Magyarországon szabad a véleménynyilvánítás, még akkor is, ha a nézeteltérések konfliktusokat szülnek, ami egyébként rendjén is van. És bár nem értek egyet az álláspontjukkal, azt szabadon elmondhatják. Azt kérdeztem tőlük, hogy egészen biztosak-e abban, hogy egyetlen igazság van csupán, és az az ő igazságuk? Hogy biztosan jól látják-e a magyarok szerepét az általuk felvetett kérdésben? Érdekes volt látni a reakciójukat, amikor arról beszéltem nekik, hogy harminc évvel ezelőtt azért harcoltunk – megélve a kommunista-szocialista világ szorongató, fojtogató légkörét –, hogy ne kelljen az új világban egyformán gondolkodnia mindenkinek. Ne kelljen ugyanazt mondania és ugyanazt hinnie minden embernek, hanem lélekben, szellemileg is legyünk szabadok. Akkor mi liberálisoknak neveztük magunkat – én is. Eltelt harminc év, és most azok nevezik liberálisnak magukat, akik gyűlölködve igyekeznek kirekeszteni mindenkit – a politikában, de művészet területén is –, aki mást gondol. Egészen döbbenetes.

Vidnyánszky AttilaFotó: Csudai Sándor - Origo

A Nemzeti Színház koordinálásával szervezik meg a Színházi Olimpiát – ami a világ egyik legnagyobb színházi eseménye. Mit kínál ez a három hónapos rendezvény?

Egész Magyarország színházi zsongásban él majd. Húsvéttól Szent Ivánig a színházi világ közepe leszünk, mert mi látjuk vendégül a világszínház színe-javát. Minden hazai színházat, szakmai szervezetet megszólítottunk, és részt vesznek majd a táncosok, a bábosok és az amatőrök is. A Nemzeti lesz az olimpia szakmai központja – a világ legjelentősebb rendezői érkeznek ide rendkívül izgalmas, különleges előadásokkal, programokkal. Minden magyar színház bekapcsolódhat a programba: hívhat egy külföldi előadást és egy a külhoni magyar társulatot. Lesznek vidéki központok, például Debrecen, ahol egy magyar színházi szemlét kínálunk majd, ami alkalom arra, hogy a nemzetközi szakmai figyelmet koncentráltan a saját teljesítményére irányítsuk. A másik vidéki központ a Miskolci Nemzeti Színház, a mai Magyarország legrégebbi kőszínháza, amely jövőre ünnepli alapításának 200. évfordulóját. A Magyar Bábművészek Szövetsége fantasztikus programsorozatot állított össze: több mint száz külföldi előadást terveznek országszerte, számtalan szakmai programmal. A Kolibri Színház, amely az ASSITEJ (Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szövetsége) magyar központja, remekül halad egy kiváló ifjúsági program előkészítésével. Nagy erőkkel dolgoznak a táncművészek is egy gazdag kínálaton. Magyarországra hozzuk az Eugenio Barba által fémjelzett Nemzetközi Színházantropológiai Iskola (ISTA –International School of Theatre Antropology) komplex programját is, amelynek homlokterében a tradicionális színházi gyökerek kutatása és kortárs értelmezése áll. Az Operettszínház Csárdáskirálynő-fesztivált szervez külföldi előadásokból, mert ez az operett – az egyik legkelendőbb kulturális exportcikkünk – a világ sok országában van műsoron. Madách születésének 200. évfordulóját ünnepeljük jövőre. A Müpa Az ember tragédiájából készült új operával és korábbi zenei feldolgozások bemutatásával készül. A legkedvesebb programot hagytam a végére. A világ különböző színházi iskoláinak a hallgatói adják majd elő a Tragédiát a Hajógyári-szigeten, minden színt más nemzet diákjai. Szeretném, ha a magyar drámairodalom egyik legfontosabb művét a világ sok diákja ismerné és kedvelné meg.

Vidnyánszky AttilaFotó: Csudai Sándor - Origo

Mi lehet az olimpia „haszna"?

A MITEM nyolc éve bebizonyította, hogy a magyar színházi életnek szüksége van arra, hogy kívülről is inspirálódjon, hogy lássuk, milyenek is vagyunk európai összevetésben. Az olimpia a következő nagy lépés, hogy ezúttal az egész világgal mérettethessük meg magunkat. Színházi életünk az egyik legsokszínűbb a világon, ám átgondolt struktúrájával és igen bőséges támogatási rendszerével együtt is meglehetősen belterjes. Az előkészületek során azt tapasztaljuk, hogy egy sor magyar színháznak nincs nemzetközi kapcsolatrendszere. Az olimpia lehetőséget ad ezek kiépítésére. Minél több efféle partnerség alakul ki, annál gazdagabb lesz a magyar színház és az egész kultúra, és mindez erősíti az identitásunkat.

Néhány színház - köztük a Katona József és az Örkény - bejelentette, hogy nem vesz részt az olimpián. Miért érdekük fenntartani ezt a különállást?

A feszültség, a konfrontáció fenntartása bizonyos érdekcsoportok munkálkodásának lényege, ahogy már erről volt szó. De a közös érdek az, hogy a két teátrum is részt vegyen az olimpián. Én továbbra is nyitott vagyok a tárgyalásra. Szabadon hívhatnának bárhonnan bármilyen színházat, bármilyen előadással – ahogy ez a többi partnerünkre is érvényes.

Vidnyánszky AttilaFotó: Csudai Sándor - Origo

A cikk a következő oldalon folytatódik, lapozzon!