227. levél.

Édes Néném,

az ötödik epizódba öt kérdést sűrítettem, közte a Kegyed által küldötteket. Folytassuk hát a Gyakran Hozzám Vágott Kérdések (GyHVK) megválaszolását!

1. Miért ilyen magasak az Operaház árai?

Olyan kérdés ez, amely válaszgubancokat indukál. Kétségtelenül nem olcsó operába járni, de visszakérdeznék: miért kellene, hogy az legyen? Talán nem elég értékes? Nem kerül elég sokba előállítani? De bizony. Vagy mondok mást: amikor gyerek voltam a '70-'80 évek határán, a fagyi 1 Ft-ba került. Ma megvan 300 Ft is, sőt. Akkoriban egy operaházi bérlet 600 Ft-ba került. Ha megszorzom 300-zal, 180.000 Ft-ot kapok. Ilyen drága bérletünk nincs is. A szomszéd kisszínházak árainak dupláján sem vagyunk, ugyanakkor 30-szor, 50-szer annyi kolléga áll a színpadon vagy az előadás mögött. Azonkívül vannak egészen olcsó helyeink is, a szüneti büféköltés biztosan magasabb, mint azoknak az ára – azért ez is elgondolkodtató, nem igaz? Van operaházi jegy 5-10 gombóc fagyi áráért is, tehát nem, nem érzem indokolatlannak az Operaház árait, pláne, hogy ebből a bevételből finanszírozzuk az esti művészi költségeinket, a produkcióink létrehozását, és újabban már az épületrezsi egy részét is. De Barcelonában például bőven 200 euró feletti jegyeket árulnak, az most 80.000 Ft volna, nálunk a legeslegdrágább hely sem éri el a 30.000 Ft-ot.

2. Mennyire gyakori vendég a turista?

Ha az Operaház nyitva és a világ is, akkor gyakori. Esti előadásokon akár a nézők fele lehet turista (volt ilyen mérésünk 2016-ban), ami persze, nem feltétlen azonos a „külföldivel", de az egyszerűség kedvéért most vegyük úgy, végül is elég jelentős az átfedés. A turisták kevésbé rajtolnak a matinékra, általában a magyar darabok sem hozzák lázba őket. De az ismert nemzetközi operacímek és klasszikus balettművek népszerűek náluk. Sokan az épület miatt jönnek, ez is igaz, de az is, hogy ha szünet után maradnak, akkor már a társulat és a produkció szolgálta meg a jegy árát. Hogy milyen is nagy létszámban külföldi vendégeket fogadni, már lassan elfelejtjük, hisz 2017 júniusában bezártuk az Ybl-palotát, a nyolcadik kerületi, egészen más építészeti értékkel és lokalizációval bíró Erkel Színházba gyakorlatilag nem jöttek át, az Eiffel Műhelyházat pedig még nem fedezték fel – de hisz annak játszásra alkalmas állapota egybeesett a Covid-járvánnyal. Amióta annak vége, színházi poszt-Covid-tünetekkel küzdünk mi is (nézői elszokás, óvatos vásárlás, elköteleződéstől, bérlettől, hosszú távú vásárlástól való tartózkodás stb.), és mire az Operaház szűk négy hónapja megnyílt, ki is tört a háború. Megint egy ok, hogy a turizmus se mutathassa igazi arcát: gondolja meg Néném, hogy egy amerikai vagy japán turista zsebtérképén mennyire esik közel Kijev és Budapest? Egészen közel. Tehát igazi külföldi-rohamunk 5 éve nem lehetett, de bízunk a békében és magunkban, hogy vége lesz ennek a megpróbáltatásnak is.

A felújított Magyar Állami Operaház ünnepélyes átadóját 2022. március 12-én tartottákFotó: Szabó Gábor - Origo

3. Mennyire terveznek előre?

A nyugati világ operaházai 3-5 évre előre terveznek. Ennek oka a drága bekerülés miatti számos koprodukcióban (azok kitalálásában, a források felkutatásában, megszervezésében, létrehozásában) rejlik, de abban is, hogy ezekhez a rendező- és karmestersztárok csak ilyen időtávban hozzáférhetők. Ahogy nemzetközileg jegyzett énekesekkel, sőt, balettprodukciók jogaival kapcsolatosan is így van ez, utóbbiak esetében a betanító balettmesterek ráérése is igen szűk keresztmetszet. Az előre tervezés intenzitása fokozatosan változik: most, 2022 júniusában „természetesen" mindent tudni kell 2023 júniusáig (műsor, szereposztás, próbarend), de a mostani nyár végére 2024 nyaráig is ennyire fix lesz minden. A 2025 nyaráig terjedő tervek és szerződések idén év végéig rendeződnek minálunk, de New York vagy München öt évre előre – tehát 2027 tavaszáig felír már ezt-azt a táblára, pl. Nyetrebko vagy Kaufmann elköteleződését egy adott hónapra, szerepre –, még nem direkt dátumokra. És azután lassan telnek majd az üresen hagyott táblák-sorok is. A magyar tervezési gyakorlat mint örökség a kelet-európai házakéhoz hasonló, és nagyon sok munkánk fekszik abban immár tíz éve, hogy legalább háromesztendős tervezést valósítsunk meg – az elhúzódó építkezések és a járványos-háborús válságok már többször visszalöktek minket az éppen elért-megérintett hároméves horizonttól. Most, ahogy írtam, újra megpróbáljuk, hisz nincs más út, mint előre eltervezett vonalon haladni: ez a mi fényszórónk a jövő sötétjében.

4. Kellenek-e zenekari hangversenyek?

Kellenek, és nemcsak azok, hanem az OPERA énekkara számára is szükségesek a koncertkihívások. Mert művészeink ugyan speciális helyen dolgoznak, ugyanakkor egy hangversenyteremhez illő ápolt hangzás, egyáltalán: az árokból és a jelmezből kibújás új sikereket és az azokhoz vezető úton szakmai fejlődést jelenthet az operások számára. Ugyanakkor nem egyszerű, hisz szimfonikus zenekarból és koncertből is van annyi Pesten, mint égen a csillag, de ha az OPERA megtalálja a maga műfaját-méretét-stílusát, akkor a már „megtalált" épületben különleges, a többi közül világosan kitűnő hangversenysorozat kerekíthető. Ehhez az Operaház nézőterét gyönyörűen ki kell világítani – úgy értem, extra módon –, és a nagy formátumra, a nagyléptékre kell törekednünk. Természetesen értem én, hogy Haydn-szimfóniák játszása is hasznos a művészeink számára, de azt mások eleve jobban játsszák, mert erre szakosodtak; ilyen értelemben tehát el is válhat egymástól, mi lenne szakmailag ugyancsak fontos (kamarakoncerteken lehetséges), és mi az, amit a közönség csak tőlünk kaphat meg. Meggyőződésem éppen ezért, hogy az OPERA 210 fős zenekara, 150 tagú énekkara olyan műveket adjon elő a komoly méretű hangversenyteremben (most az Operaházat és az Eiffel Műhelyház Mozdonycsarnokát hívom így), amelyeket mások nem, vagy csak nagyon nehezen, újabb és újabb együttesekkel összefogva lehet(né)nek képesek. Aki figyel minket, egyrészt hatalmas szimfóniákat, zenekari dalciklusokat, operanyitányokat láthat a műsoron, másrészt olyan oratorikus remekeket, amelyek egyszerre adnak nagyszabású feladatot a zenekarnak és az énekkarnak is. Verdi Rekviemjét, Mahler Ezrek-szimfóniáját, Händel Messiását, Beethoven IX. szimfóniáját, Bach Máté-passióját, Orff Carmina Buranáját, Kodály Budavári Te Deumját nálunk többet, nálunk rendszeresebben senki nem játssza idehaza az elmúlt évtizedben. Az a cél, hogy nálunk jobban se tudja senki: szerintem jó úton járunk. (És ide 2024 szeptemberében egy másik döbbenetesen monstruózus alkotás is felzárkózik: Schönberg Gurre-dalok című gyönyörűséges kompozíciója.) Még annyit ide, hogy a mi muzsikusaink modern hangszereket használnak, nem régi instrumentumokat vagy kópiákat, énekkarunk is a nagyszabású megszólalások mestere. Ezért is élvezem kimondottan, hogy a két barokk opusz esetében a „névtelen" átdolgozók, Mozart (Messiás) és Mendelssohn (Máté-passió) partitúráit használjuk, ezzel is különlegessé, a másokétól eltérővé avatva ezen az alkalmakat.

Felújították a Magyar Állami Operaház Andrássy úti épületétFotó: Hirling Bálint - Origo

5. Mennyire nehéz a munkabeosztás?

Nagyon. A munka tervezése, elosztása és nyilvántartása az intézmény legbonyolultabb kérdéseinek egyike. Az OPERÁ-ra vonatkozó legfontosabb jogszabály, a 2010 előtt fogant előadó-művészeti törvény rendelkezik ugyan zenekarokról, kórusokról, táncegyüttesekről és színházakról, de míg más kulturális szereplőkre egy-egy aspektus vonatkozik, addig ránk mind, egyszerre. Márpedig az eltérő, a koherenciát operás nézőpontból szem előtt nem tartó jogszöveg előírásait tartani ugyanazon az előadáson csaknem lehetetlen. Egy Hunyadi-estén mind a négy elem együtt van, ezt különböző szolgálat- és szolgálatszám-értelmezésekkel nehéz követni. Ezért is folyamatos célunk egy önálló operatörvény kiharcolása, amely az 1938-as egykori „dísztörvény" újratöltése lehetne. Másfelől, aki az OPERÁ-ban díszletet-jelmezt gyárt, adminisztrál vagy épületüzemeltet, amolyan normál munkaidőt dolgozik. Viszont aki előadóművész vagy a színpadi műszak tagja, az a kb. 700 kolléga hétfőn pihen ugyan, de minden hétvégén, sok hétköznap estén, és biztosan minden ünnepnapon – pláne karácsonykor! – távol az otthonától, de közel a nézőkhöz tölti idejét. A díszítők és a világosítók gyakran éjjeleket is töltenek benn, az este lefutott előadás bontása és egy másik produkció másnap délelőtti felépítése vagy egy premier bevilágítása gyakran csak így lehetséges. Állandó változás (ember- és technikafüggő esetek, újabb és még újabb produkciók) és nem változó állandóság (138 éve létező OPERA, itt leélhető teljes pályafutás) kettőssége kísér minket, a kollégák a heroikus erőfeszítések közt törnek előre sikerekért, kalandokért.

Drága néném, van még a tarsolyban, nyitogassa a levelesládáját jövő héten is!

„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!"

Szilveszter

2022. július 2.