„Én akkor megtanultam, hogy ha úgy érzem, hogy nem jó valahol, de hitegetem magam, hogy talán majd jobb lesz, ... nem lesz. El kell tudni jönni" - mondta egy interjúban Ternyák Zoltán színész, amikor a sikeres pályaindulás után a Katona József Színházból való kirúgásáról kérdezték. Generációjának egyik nagy tehetsége - részben - az alkoholizmus áldozata lett, függősége (és a színház türelmetlensége) volt az oka annak is, hogy a Katonából, ahol épp Hamletet alakította, kirúgták. „Szöveg nélküli filmben olyan komplex figurát tudott megjeleníteni, amit nagyon kevesen tudnak. Személyiségében ott volt a szélsőséges kettősség, és tekintetében a mély fájdalom, ami nélkül egy színész számomra érdektelen" - mondta az Origónak egykori barátja és rendezője, Tóth Tamás.

Egy bizonytalan mozgású, kétségbeesett, megejtő tekintetű, nagy barna szemű fiú ballonkabátban tévelygett az Andrássy út közepén, miközben egy hatalmas számítógép-monitort ölelt magához, fejét mindenfelé kapkodva kereste az utcán szembejövő, segítő tekinteteket. A jelenet a Felhő a Gangesz felett (2001) című játékfilmből való, melyben Ternyák Zoltán - utolsó filmszerepeként - egy drogfüggő informatikust alakít, akinek megmentéséért a Tóth Ildikó játszotta fiatal nő hajol le. A film megosztó fogadtatása mellett a két főszereplő kivételesen őszinte és kiemelkedő alakítása elismerést vívott ki.  

A segítségnyújtás filmje a Felhő a Gangesz felettForrás: PORT.hu

Bár szokásos a „drogos filmek" között emlegetni, hiszen hangsúlyos eleme András - Ternyák Zoltán - küzdelme a droggal, ebben az értelemben lecsúszástörténet is, mégis dacolva az ezredforduló egyre inkább elidegenedő valóságával a segítségnyújtást és az empátiát, és egyáltalán a segítségkérés motívumát, mint létező lehetőséget helyezi fókuszba.Ternyák Zoltán visszatérése volt ez a film. Alakítása azért is volt különleges, mert egyesek úgy vélték, önmagát alakítja, hiszen a szakmában ismert volt alkoholfüggősége.
Tény, hogy a film bemutatója után a színész több szakmai elismerést remélt és a csalódottság is hozzájárulhatott, hogy nem sokkal a premier után súlyosan visszaesett.
Egy évre rá agyvérzést kapott, majd egy éves kóma után halt meg, alig negyvenévesen.
Ternyák Zoltán a kilencvenes évek nagy felfedezettje volt, mind színházi, mind a filmes alakításaiban felejthetetlen, ritka érzékenységű alkotó, aki puszta jelenlétével és rezdüléseivel képes volt egymaga a drámai mélységet megteremteni és fenntartani a nézői figyelmet.

Az Őrült és angyal című filmben fiatalonForrás: Origo

Nem meglepő, hogy életművét olyan egyéni alakítás gazdagítja, mint a Merlin Színházban játszott Félkegyelmű, amelyben Ternyák három szerepet egymaga játszik, de megidézi a láthatatlan főszereplőket is.
A Színház folyóirat szerint: Finom árnyalatokkal különbözteti meg alakjait: nem változtatja el a hangját, mindvégig a meditatív színészt halljuk, mégis felismerjük, hogy ki szólal meg általa: a világi zűrzavaron ámuló, rebbenékeny Miskin, a kemény jellemű, kiábrándult Rogozsin, vagy a határozott fellépésű Nasztaszja Filippovna.Noha rendezői, tanárai szerint már a főiskolás években egyértelmű volt Ternyák kivételes tehetsége és egyénisége, a színész igazi berobbanása a kilencvenes évek elején a Hoppárézimi (rendezte: Huszti Péter) volt, a balesete miatt tolószékbe kényszerült Zemlényi Zoltán önéletrajzi sikerkönyvéből született színdarab főszerepe. Mivel abban az időben a televízió rendszeresen sugározta a színházi előadásokat, Ternyák a Hoppárézimivel országos hírnévre tett szert. 
Óriási emberi történet és azon belül nagyon erősen magyar történet - fogalmazott Huszti Péter egy interjúban az előadásról.

Ternyák Zoltán (Z.Z. szerepében)Forrás: MTI/Ilovszky Béla

Ternyák pedig így nyilatkozott erről a szerepről: Arról szól, hogy lenni vagy nem lenni, és a darab azt mondja, hogy: lenni. Nagyon vékony a remény, hiszen elhangzik benne, hogy nem tanultam meg járni, nem tanultam meg beszélni, de sírni már tudok. Sok esetben azonosak voltak a gondolataim az íróval, egyes szám első személyben kellett létezni.A darabot a Madách Kamarában játszották óriási sikerrel, a főbb szerepekben Bencze Ilona, Schnell Ádám, Horesnyi Balázs, Pásztor Erzsi, Tóth Enikő voltak Ternyák partnerei.
A Színház így méltatta Ternyák játékát: „Ő úgy tud Ummra és a környezetére nézni, úgy tud mulatni rajtuk fuldoklásra emlékeztető nevetésével (Ternyák pontosan jelzi az igazi Z.Z. minden, fizikai állapotára vonatkozó, azt hitelesítő önreflexióját, mégpedig a legkisebb túlzás, zavarba ejtő naturalizmus nélkül), úgy tud viszonyulni hozzájuk, hogy a színpadi ábrázolásban megcsonkult figurák az ő jelenlététől szinte kiteljesednek.A sikert követően Ternyáknak tábora lett, mind a fiatalok, mind az idősek körében, hiszen ez a rendszerváltás utáni kicsit átmeneti időszak még az a határhelyzet volt a színházi világban is, amikor a színészeknek bőven voltak rajongóik.
A kiemelkedő tehetségének kiváltsága, hogy a főiskola elvégzése után a Moszkvai Művészszínház stúdiójának meghívására egyéves ösztöndíjat kapott, Oleg Tabakov mellett tanult. Tóth Tamás filmrendező még a diplomaelőadásban nézte meg, akkor már súgták neki, hogy van egy nagyon jó színész a főiskolán. „Hihetetlen egybeesés, hogy én is Moszkvába készültem a diplomafilmem forgatására. Zoli gyermeki, törékeny lénye és személyiségének ambivalenciája nagyon passzolt ahhoz a történethez, ami már a fejemben megvolt."

Az Őrült és angyal főszerepébenForrás: Origo

Így lett ő az Őrült és angyal főszereplője, ami egy majdnem néma, zenés költői film. Titokzatos figurát alakít, aki álmodozik a nőkről, és egy álombeli lánnyal él együtt. Néhány naturális jelenet is van a filmben, amely ellen Zolinak sohasem volt kifogása, ő a művészetért mindent vállalt. Ebben a filmben a zuhany alatt maszturbál, miközben az elképzelt lányra gondol.

Az Őrült és angyal önkielégítős jelenetébenForrás: Origo

Attól volt érdekes a szerepben, hogy egy sérülékeny, szeretni való karakter, de ott van benne az agresszió. Egyik pillanatban imádni való, kedves, aranyos fiatalember, a másik pillanatban egy támadó figura. Ilyen volt ő maga. Szinte szöveg nélküli filmben olyan komplex figurát tudott megjeleníteni, amit nagyon kevesen tudnak. Bennünk az maradt meg róla, hogy az élet mindennapi, bürokrata gyakorlati részét utálta. Többre tartotta annál magát, hogy erre a szintre lealacsonyodjon. Mindig megoldotta helyette valaki az élet gyakorlati részét, személyiségével pedig képes volt elbűvölni bárkit" - mondta Tóth Tamás az Origónak.

A meztelenség nem volt ellenére, ha művészetről volt szóForrás: Origo

A filmrendező és barát felidézte, hogy az alkohol hatására gyakran okozott magának életveszélyes helyzeteket. Emlékszem, egyszer vittem haza egy buliból, százzal mentem és ki akart ugrani, hogy ő most visszamegy, mert egy lány várja őt. Úgy élt, mint egy romantikus költő és ennek az érzékenységnek a mai korban már nincs helye.

Ternyák Zoltánt persze több botrány is körbevette.

Budapest, 1991. december 12. A Katona József Színház Kamaraszínházában, a Kamrában december 19-én mutatták be Shakespeare: Hamlet című tragédiáját Zsámbéki Gábor rendezésében. A címszereplő - amíg le nem váltották - Ternyák Zoltán voltForrás: MTI/Ilovszky Béla

Legemlékezetesebb ilyen esete a Katona József Színházból történő kirúgása volt, ahol Hamlet szerepét játszotta, de nem sokkal a bemutató után részegen ment be az egyik előadásra, a színésztársak pedig nem engedték neki, hogy részegen a vívásjelenetet eljátssza.Szintén Ternyákra jellemző, hogy gyakran tovább költötte, színezte a történeteket, ezt a kirúgást például úgy adta elő társaságban, hogy az előadás előtt bejött hozzá az asszisztens, hogy színpadra kell állnia. Mire ő kijelentette:Ezt a darabot nemhogy most, de soha többé nem fogom eljátszani.A kirúgás után a szakmai összefogás annyira erős volt, hogy személye miatt tucatnyi színész állt össze Kőváry Katalin vezetésével, és - részint ezért - létrehoztak egy ad hoc társulatot, hogy a kőszínházból elküldött Ternyák Zoltánnak legyen hol játszania. Ez volt az Éjszakai Színház.

Az Éjszakai Színház előadása a LégköbméterÉjszakai Színház

Sok jó előadás született itt, Mrozek Emigránsok-ja az egyik ilyen, Ternyák Zoltán és Szarvas József főszereplésével, amely a kilencvenes évek végén a Pinceszínházban ment hatalmas sikerrel, nem lehetett bejutni rá. A darabról csak amatőr felvételek maradtak meg.

A két, szorosan egymás mellett élő főszereplő párbeszédére épül a dráma, Szarvas József egy későbbi visszaemlékezésében arról beszélt, számára mindig nagy koncentrációt igényelt, hogy folyton arra kellett figyelnie Zoltán épp hol tart?Ternyák ugyanis állandóan improvizált.
Szarvas József a Mi lesz veled fiú? című dokumentumfilmben, amelyet halála után Czigány Zoltán rendezett és magam szerkesztettem, arról beszélt, hogy a Ternyák-típusú karaktereket korábban a szakma megtartotta.
Lehet, hogy erősnek tűnik, amit mondok, de Zoltán nem volt szakmai értelemben színész, neki a személyisége, magánproblémája volt a legérdekesebb szakmailag. Korábban az ilyen egyéniségeket, tehetségeket a szakma megtartotta, de Zoltánt egy idő után ez a világ végül is kiejtette.Pedig sokáig nagy bizalommal komoly szerepeket kínáltak neki.

A magánproblémája volt a legérdekesebb szakmailagForrás: Őrült és angyal


A kétezres évek elejére, bár voltak tiszta időszakai, az alkoholfüggőség annyira eluralkodott rajta, hogy egyre kevesebbet dolgozott.
Korábbi pályatársával Balkay Gézával összefüggésben, akivel például a Szórakozzon Mr. Sloane! című darabban emlékezetes alakítást nyújtottak, már csak az a pletyka járta, hogy mindketten a Naphegy környékén laknak és

szeretnek együtt berúgni.Ternyák egyébként különösen érzékenyen tudott verset mondani.
József Attila: Talán eltűnök hirtelen... című versét Ternyák Zoltán mondja el és életének ismeretében különösen megrázó és fájdalmas ezeket a sorokat hallgatni, amely most is elérhető az interneten. "Bánat szedi szét testemet, ha megtudom mire jutottam" - írta József Attila.

Ternyák Zoltánt akik ismerték és szerették, azok biztosan tudták, hogy ő nem ágyban és párnák közt végzi... Hogy azzal, ahogyan az életét és a szerepeit megéli, olyan gyakran és a végsőkig hívja ki maga ellen a sorsot, ami előbb vagy utóbb végzetes lesz.
Valami mély és megfejthetetlen szomorúság volt a tekintetében, de egykori rendezője Tóth Tamás szerint, ha ez a belső fájdalom, küzdés nincs meg egy színészben, akkor - legalábbis számára - az a művész érdektelen.