Ókovács szerint az Opera - 229. LEVÉL

Édes Néném,

csak' küldött új kérdéseket, így viszont ébren tartja bennem a válaszadási hajlamot! Akkor hát gyerünk – de már most jelzem, hogy bármit postáz addig, jövő héten befejezem a Gyakran Hozzám Vágott Kérdések sorozatát...

1. Miért játszanak/nem játszanak nyáron?

Jogos a kettős kérdés, mert most például tartunk opera-előadásokat, de csak minden másnap. Korábbi években viszont ezt nem tettük (zárva volt az Operaház), illetve húsz esztendővel ezelőtt egyfajta nyári fesztiválként külső cég szervezett nyári előadás-sorozatokat. 2011-től a jogot komolyan vesszük és szigorúan értelmezzük, ahogy az Magyarország legnagyobb művészeti intézményéhez illik, és saját munkatársaink, művészeink nem léphetnek fel saját munkahelyükön, saját munkaeszközükkel saját munkakörükben – de más szervezésével. A munkáltatásban csak tiszta viszonyokat tűrünk el, „cserébe" viszont eleshetünk annak a lehetőségétől, hogy épp akkor jussunk közönséghez, amikor a turisták a legnagyobb számban vetődnek Budapestre: a nyári hónapokban! Mivel a hatályos törvény éves maximált szolgálatszámokat ír elő a zenekar, a balett és az énekkar művészei számára (ráadásul különböző mértékben...), ahhoz év közben kell spórolnunk szolgálatot (próba- és előadási munkaelrendelést), hogy nyárra maradjon, és hogy maradjon idejük a kollégáknak is a kötelező szabadságok kivételére – amelyet különböző részletszabályok írnak elő, az emberiességen kívül, természetesen. Ráadásul azt nem is szeretjük, ha valaki évad közben menne pihenni, hisz mint egy iskolában, itt is ősztől nyárig tart a „főszezon". No, de mi van, ha ilyen a nyár, mint a mostani? Ha a szerencsésen megválasztott nagy címekre (Az álarcosbál, A varázsfuvola) már hónapok óta elkapkodták a jegyeket? Az auditórium tele, a hangulat óriási, a művészek is önbizalom-injekcióként élik meg az estéket; kétnaponta este besétálni egy pozitív energiájú, nézőkkel tömött házba talán számukra is közelebb áll az élvezethez, mint a robotoláshoz. De mindent a jövő nyár dönt majd el: ha az Ybl-palota újranyitásának mézeshetei elszállnak, és még mindig minden kitűzött nyári előadásunk (Don Carlos, Az álarcosbál) így megy el, akkor a júliusi játékot nem elhagynunk kell, hanem augusztus derekáig meghosszabbítanunk pl. a Pillangókisasszonnyal – így viszont idővel be kellene majd iktatni télvíz idején két hét valamiféle szünetet, hogy joggal is bírjuk. Meglátjuk: az biztos, hogy nagy sakkozás lesz, hisz sem a kollégák, sem a közönség, sem az intézmény, sem pedig a műfaj érdeke nem sérülhet.

2. És miért nem játszik az OPERA balettet is nyáron?

Egy balett-társulat életének periodicitása teljesen más, mint az „opera szakosztályé". Míg az operaénekesek havonta csak néhányszor állnak színpadra, naponta küzdenek azért, hogy egyszerre sikeres élsportolók és kifinomult művészek legyenek – de hát egy tornász testét sem lehet bármeddig kizsigerelni. Júniusban véget kell érnie számukra az idénynek, és egy teljes hónap testi pihenésnek, regenerálódásnak egyszerűen muszáj elkövetkeznie (azonkívül feljebb is írtam, hogy törvényes szabadsága van a kollégáknak, ugyebár). Augusztusban ekkor vagy akkor, de már folytatódik a munka. Következésképp az egyetlen apró, de elegáns júliusi felkérésen túl (Anna-báli palotás és nyitókeringő Balatonfüreden) nem tudunk mást vállalni a Magyar Nemzeti Balettel nyárra. És jól is van ez így, a balettművészek egészsége is múlik rajta.

A megújult Operaház 2022. március 12-énFotó: Szabó Gábor - Origo

3. Miért nem jönnek híres sztárok?

Válasszuk ketté. Korábban már írtam, hogy a magyar énekeskultúra (szinte) egyetlen letéteményese a Magyar Állami Operaház, mindenesetre biztosan a legtöbbet költi magánénekesekre. Ebből is fakad, hogy feladatunk a magyar művészek esélyhez juttatása, de továbbképzése is (ha végre elkészül az OperaStúdió épülete az Eiffel Műhelyház mellett, az lesz az intézményes terepe), működésük támogatása. Az a kb. 100 minőségi magyar énekművész, aki idehaza az operavilágot jelenti, nemzeti kincs, nem szabad őket a nemzetközi piacról beeső énekesekkel leradírozni, pláne, hogy a felhozatal szűkül. Ugyanazt a helyzetet éljük meg, mint a magyar balettképzés kb. húsz éve, ezért most próbálunk cselekedni az alapoknál, a zeneiskoláknál és konzervatóriumoknál is segítve – erről tehát már írtam. De valóban, feladatunk a külföldi csillagok bemutatása is, nem mindenki juthat el a világba, ezért van néhány intézmény (pl. Müpa, Szépművészeti Múzeum, Nemzeti Színház, Magyar Nemzeti Cirkusz stb.), amely a világot is idehozza egy-egy alkalom vagy periódus erejéig. Teszem hozzá: ha egy adott operaszerepre nem találunk igazán alkalmas magyar művészt, vagy netán beugrani kell, akkor nálunk „alapesetben" is feltűnnek külföldi énekesek. Az elmúlt 10 évadban 96 elsővonalbéli külföldi operaénekessel léptek fel az OPERA együttesei (ők 29 ország szülöttei), természetesen a magyar művészek mellett. És közöttük tényleg mindenki feltűnt Alagnától Garancán és Kaufmannon át Yoncheváig. A legtöbbször e művészeket gálákra szerződtetjük, mert való igaz, hogy a forrásaink még nem elegendőek arra, hogy hosszú hetekre kössünk le és sorozatokban fizessük a világ jelenleg legjobbnak tartott énekeseit. De aki szeretné, élőben hallgathatja őket nálunk – az a néhány, aki pedig eddig nem jött vagy közben került a top csapatba, a következő néhány évad Sztárestek c. operaházi sorozatában, vasárnapokon lép majd fel.

4. És mikor jönnek a külföldi karmesterek, rendezők, koreográfusok?

Jönnek, sőt, itt voltak, vannak. 16 ország 50 dirigense jött el hozzánk, és ebbe pl. Valerij Gergijevet nem számoltuk bele, aki az Erkel Színházban Prokofjev Hamupipőkéjét a saját szentpétervári zenekara és balettegyüttese élén dirigálta két alkalommal is. Mivel mi is tisztában vagyunk azzal, hogy a Magyar Állami Operaház muzsikusainak, énekeseinek és táncosainak is szüksége van az új impulzusra, a világ művészi kontextusának megtapasztalására, anyagi lehetőségeinkhez képest igenis törekszünk koreográfusok, tervezők, rendezők, balettmesterek bevonására: csak a soron következő Mítosz & történelem című évadban 6 külföldi rendező egy-egy operaprodukciója megy, és 16 olyan egész estés klasszikus vagy egyfelvonásos kortárs balett, amelynek nemzetközileg jegyzett külföldi művész az alkotója.

A Magyar Nemzeti Balett vendégeként 6 ország 19 táncművésze kapott meghívást, tehát az OPERA nemzetközi bekötöttsége megoldott, s ennek révén az értő és figyelmes magyar publikum is hozzáférhet a legjobbakhoz akár idehaza is. És ez nem mozi vagy tévé, hanem élő előadás...

5. Miért játsszák a Diótörőt olyan kiemelkedően magas előadásszámmal?

Bizony, ez egy létező kérdés, és ne is menjünk el mellette. Ha általában a sorozatok 5-12 előadásig mennek, tényleg feltűnő az egyetlen 30-as (!) széria, a Diótörő azonban nem balett. Illetve, persze, nagyon is az, de több már annál: rítus. Budapest, az agglomeráció és a legelkötelezettebb vidéki néző is úgy tekint rá, mint az advent-karácsony-újév-vízkereszt időszakának elmaradhatatlan élményére. Pontosan tudjuk, hogy a Diótörőt nemcsak a Diótörő miatt nézik újra és újra, de a produkció 2016-os újraalkotása pontosan azt kívánta tükrözni, hogy az OPERA nem kasszasikerként, hanem egyre magasabbra emelt művészi színvonalú alkotásként tekint a Diótörőre. Mivel az Erkel Színház 1750 fős nézőtere is több mint harmincszor telt meg 2021/22 Diótörőin, a megújult Operaházba természetesen visszavitt darab a harminc előadást 900 db (látó) hellyel számolva biztosan megugorja majd. Többet fizikailag nem tudunk játszani, ez a mennyiség elképesztő terhet ró a balettegyüttesre, a zenekar legalább váltja magát. És az is tény, hogy a magas helyárak és a hosszú sorozat miatt a szezonok legnagyobb bevételét a Diótörő hozza – ugyanakkor Csajkovszkij kompromisszummentes zenekara még a mi fogalmaink szerint is elég nagy, az előadásban komoly mennyiségű balettművész szerepel, gyerekek is táncolnak nem kevesen, énekel benne a gyermekkar, és a bonyolult változásokat megerősített műszak végzi. Tehát a harminc előadás mindegyikén legalább 250 művész és kolléga tevékenykedik a színpadon, az öltözőkben, az árokban és a színfalak mögött. Így elmondható, hogy a Diótörő senkinek sem olcsó: bizony, az OPERÁ-nak sem, csalódást itt főleg nem okozhatunk. (És mindig iktatunk be karitatív előadásokat is, gyűjtünk, sőt, közösségi oldalunkon már több ízben térítésmentesen vetítettük is a Diótörő felvételét.)

Drága Néném, vigyázzon magára a jövő heti levélkéig is!

„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!"

Szilveszter

2022. július 19.