Bár a fesztiválszezonnak vége, a koncertélet cseppet sem csendesedik, sőt: talán soha nem váltotta annyi nemzetközi sztárfellépő egymást a fővárosban, mint az év utolsó harmadában fogja. Hazánkba látogat mások mellett a punk kulcsfigurája, Billy Idol, minden idők egyik legsikeresebb rappere, 50 Cent, a kilencvenes évek legnépszerűbb fiúcsapata, a Backstreet Boys, miközben tonnányi metal- és rockbanda váltja egymást a koncerttermekben. Összeszedtük a legizgalmasabb produkciókat.

Black Stone Cherry, Barba Negra Track, szeptember 23.

A Black Stone Cherry igazi autentikus amerikai zenekar:

a klasszikus rockot blues-zal és country-val vegyítő karcos, macsóromantikával fűszerezett dalok hallatán egyből kedvet kapunk ahhoz, hogy egy dzsippel átszeljük a Route 66-et, maximális hangerőn bömböltetve a lemezeiket, majd a lágyabb tételekhez érve whiskyt iszogassunk egy országút melletti olcsó, dohos motelben vagy egy kisvárosi pubban.

Ezzel a cowboy-kalapos életérzéssel a Kentucky-i együttes Európát is sikeresen meghódította, Anglia legnagyobb rockzenei fesztiválján, a Downloadon évek óta kiemelt fellépők, de London legikonikusabb koncerttermében rögzítették idén a Live from the Royal Albert Hall című élő lemezüket, a felvételen magával ragadóan találkoznak a morcos, súlyos gitárriffek a stadionrock felemelő monumentalitásával.

A banda immáron harmadik alkalommal játszik nálunk, ezúttal a hasonlóképpen blues- és rock-elemekkel operáló amerikai The Georgia Thunderbolts kíséri őket, az estét pedig a Slowmesh nyitja, akikről a szintén hasonló stílusú dalaik alapján meg sem lehet mondani, hogy Budapestről és nem a tengerentúl valamelyik déli államából érkeztek.

Billy Idol, Budapest Park, szeptember 25.

Vannak művészek, akiken egyszerűen nem fog az idő: annak ellenére, hogy Billy Idol már a hatvanhatodik életévét tapossa, nem csupán a kockás hasát őrizte meg kisebb genetikai csodaként, de a tavaly megjelent The Roadside című kislemeze is éppen olyan jól szól és annyira energikus, mintha egyetlen nap sem telt volna el 1982 óta, amikor is kiadta a debütáló szólóalbumát.

Előtte a punk-mozgalom egyik kulcsfigurája a hetvenes években több bandában is megfordult, a legemlékezetesebb ezek közül az igencsak szikár és vad Generation X volt, amelyben olyan ikonokkal játszott együtt, mint a The Clash alapítódobosa, Terry Chimes vagy a The Sister Of Mercy basszusgitárosa, Tony James. Az igazi áttörést azonban az önálló karrierjével hozta el: az olyan imádni való slágerei, mint a White Wedding, a Rebel Yell vagy a Dancing with Myself még azok számára is ellenállhatatlanok voltak, akik egyébként két lépés távolságot tartottak a punktól.

De a sikerességét annak is köszönheti, hogy éppen az MTV berobbanásakor vált ismertté, számára pedig egy jó videóklip mindig hasonló értéket képviselt, mint egy zenés film, éppen ezért kínosan nagy figyelmet is fordított azokra – miként teszi ezt a mai napig annak ellenére, hogy a műfaj a fogyasztási szokások alakulásával már régen elvesztette a nyolcvanas-, kilencvenes évekbeli jelentőségét.

Billy Idol egyébként legutóbb négy évvel ezelőtt lépett fel Budapesten, a közönség pedig a tenyeréből evett a magával ragadó koncertje alatt, így nyilvánvalóan idén sem okoz majd csalódást.