Huszonöt éve halt meg Fülöp Viktor balettművész, a magyar táncművészet meghatározó alakja, aki építkezésen is dolgozott, kalotaszegi terítőket hímzett és bútorokat restaurált, amikor "alkalmatlanságra" hivatkozva elküldték az Operaházból 1980-ban. Valójában az történt, hogy az Operaház vezetőségével szakmai vitában állt – ezt pedig nem tűrték akkoriban. Fülöp Viktor hét évig nem táncolt, hanem segédmunkásként, majd vízvezeték-szerelőként dolgozott. Ezután a Győri Balettben tűnt fel újra. Markó Iván hívta vissza. Színpadra lépése előtt vívódott, hogy ennyi év kihagyás után tud-e olyat nyújtani a közönségnek, a társulatnak, ami méltó a Győri Baletthez, és persze saját magához. Markó Iván felesége 2002-ben írt posztumusz levelében így emlékezett: "Beszélgetni kezdtünk. Előkerültek félelmeid, rettegéseid a bemutatótól, hogy talán nem is kellene visszajönnöd a színpadra, fel kéne adnod. Váratlanul elsírtad magad. (...) A bemutatón fergeteges siker született. Férfiasan viselted." Fülöp Viktor Szamurájként felejthetetlen volt - Markó Iván úgy fogalmazott: "Amikor a Szamuráj témája eszembe jutott, azonnal Viktorra gondoltam. (...) Amit ő tud, és ahogyan ő tudja, az valami egészen egyedülálló a maga nemében." Kiss János, a Győri Balett egyik alapítója, a Magyar Táncművészeti Egyetem kuratóriumának elnöke az Origónak azt mondta: Fülöp Viktor soha nem beszélt gyűlölettel az Operaházról, mindig azt tanította nekik, fiataloknak, hogy a megbocsátás a legszebb emberi gesztus.

Az ünnepelt balettművész

Fülöp Viktor apja buszsofőr volt, ő pilótának készült. A II. világháború miatt álma nem teljesült, megmaradt a kezdetben átmeneti elfoglaltságnak tekintett táncnál. Nádasi Ferencnél és Harangozó Gyulánál, majd Moszkvában tanult. Az orosz fővárosban később is többször képezte magát. 1943-ban a Magyar Operaház balett társulatának tagja, 1949-ben az együttes magántáncosa, 1956-tól az Operaház próbavezető balettmestere lett, a repertoár jelentős részét ő tanította be. Több külföldi társulatnál is vendégszerepelt. Táncolt Moszkvában, Londonban, Vichyben és Permben.
A Nemzeti Örökség Intézete azt írta róla, hogy gyerekkorától fogva hivatásának fanatikusa, évtizedekig az Operaház vezető művésze volt. Akik vele dolgoztak, mind azt mondták: maximalista, egyenes gerincű, makacs.Pályafutása során végigtáncolta az operaházi repertoár szinte minden darabjának főszerepét - a Diótörőt, A hattyúk tavát, Albert volt a Giselle-ben, A bahcsiszeráji szökőkútban Girej kánját alakította, táncolt a Rómeó és Júliában, A csodálatos mandarinban, A fából faragott királyfiban, ő volt Spartacus, főszerepet táncolt a Petruskában, a Seherezádéban, Simone mamát táncolta A rosszul őrzött lányban, és emblematikus alakítása volt a Bihari nótája „táncmonológja", valamint a Párizs lángjaiból Philippe karaktere.

A csodálatos mandarinról így írtak a Tánctudományi Tanulmányokban: Fülöp mandarinja egyszerre tűnt különlegesnek és emberinek. Egy tömbből faragott, egyre borzongatóbb mozdulatlanságában először csak a tekintete és kezeinek remegése jelzi a változást. Amikor a lány csábtáncával felébreszti vágyát, úgy tör ki, mint valamilyen ősrobbanás. Ettől a perctől kezdve semmi sem állíthatja meg. Bármi történjék is vele, legyőzhetetlen, elpusztíthatatlan mindaddig, amíg nem birtokolta a lány odaadását. A szenvedések már-már patetikus túlélése után, halála azért hat olyan drámai erővel, mert nem az erőszak győzi le, hanem a beteljesülés."1964-ben feleségével és partnerével, Kun Zsuzsával együtt koreografálta Láng István balettjét, a Mario és a varázslót, amelyet rendezett is és ő táncolta Cipolla szerepét. Évtizedeken át nyújtott kimagaslót, hűvös, klasszikus eleganciát, drámai szuggesztivitást és humort igénylő szerepekben egyaránt.
Minden kitüntetést megkapott, amit csak táncművész kiérdemelhet. Művészetéért 1960-ban Liszt Ferenc-díjat, 1962-ben Kossuth-díjat kapott. 1968-ban lett érdemes, 1971-ben pedig kiváló művész.
Mégis sokak szemét szúrta.

Elküldték az Operából, vízvezeték-szerelő és építőipari segédmunkás lett

Az Operaház vezetésével szakmai ellentétekbe került, ezért 1980-ban azzal a hivatkozással, hogy "művészi munkára alkalmatlan" elbocsátották. Beperelte az Operaházat, ezalatt segédmunkásként dolgozott az építőiparban. Később vízvezeték-szerelő lett. A megnyert per után helyreállították ugyan az Operaházban a munkaviszonyát, de nem kapott feladatokat - így a vízvezeték-szerelés mellett hímzéssel és restaurálással foglalkozott. Csodálatos kalotaszegi terítőket készített, majd csillárokat és antik bútorokat újított fel. Azt mondták róla: bármihez kezdett, mesteri szinten végezte.1981-től 1984-ig a világhírű Markó Iván vezette Győri Balett hívta vendégszerepelni. Legnagyobb sikerét éppen Markó Iván balettjében, a klasszikus japán zenére koreografált Szamurájban aratta.

Fülöp Viktor balettművészForrás: Wikipedia

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!