Feneket rázó, vonagló táncosnők és dollárjelek a Papp László Sportaréna óriáskivetítőjén

50 Cent, rapper, koncert, budapest, Aréna, 2022. 10. 25., Curtis James Jackson
50 Cent Koncert Budapesten
Vágólapra másolva!
Tizenhat év után újra Budapesten lépett fel a kétezres évek egyik legsikeresebb rappere, 50 Cent, a közönség azonban nem felejtette el: csaknem megtelt tegnap este a Papp László Sportaréna, a bő másfél órás show-műsorban pedig egyesült az ezredforduló könnyűzenei életének minden ízléstelensége a feneket rázó táncosnőktől a dollárjelektől hemzsegő kivetítőig.
Vágólapra másolva!

A rap műfajában úgy tűnik, hogy ha egy sztárnak sikerül az élvonalba törnie, akkor a rajongók akkor is kitartanak mellette, ha eltelik egy évtized is anélkül, hogy kiadna egy újabb slágert. Jól érzi ezt 50 Cent is, akinek a legutóbbi lemeze 2014-ben jelent meg, de a csúcson a kétezres évek elején volt igazán, nem véletlen, hogy az aktuális turnéjának a gerincét még mindig a két első korongja, a Get Rich or Die Tryin' és a The Massacre jelenteti – töménytelen mennyiségű feldolgozásszám mellett szintén az ezredforduló környékéről. A számok nagy része éppen azt a tematikát járja körbe, amelyet annak idején Ganxsta Zolee is megénekelt a Való világ című slágerében, azaz

a pénz, drogok, fegyverek, no meg a női nemi szervek dicséretére épülnek.

50 Cent koncert Budapesten Fotó: Polyák Attila - Origo

50 Cent apa nélkül nőtt fel, de az anyját is fiatalon elvesztette gyanús körülmények között, igazi utcagyerek volt, aki kábítószerekkel is üzletelt és a balhék sem kerülték el: 25 éves korában például kilencszer is rálőttek a nagyszülei háza előtt, az egyik golyó ráadásul az arcán találta el, így nem teljesen hiteltelenek a gengszterrap dalai annak ellenére sem, hogy már jóideje a gazdagok és híresek gondtalan életét éli.

Szeret ezzel dicsekedni is, alig van olyan száma, amiben ne hangsúlyozná, hogy ő az élet császára, a tegnapi budapesti koncertje is úgy kezdődött, hogy a színpad két oldalán egy-egy több méter magas pezsgősüveg kidurrant konfettieső kíséretében, amikor pedig a kivetítőn éppen nem táncoslányok vonaglottak, akkor dollárjelek váltották egymást.

50 Cent koncert Budapesten Fotó: Polyák Attila - Origo

Az utcai életet és a bűnözést hirdető dalok ellenére sem a józsefvárosi csibészek gyűltek össze az Arénában, hanem tehetősebbek - mindez a jegyárak tekintetében nem meglepő, a belépők harmincezer forinttól kezdődtek.

50 Cent egyébként kifejezetten naprakészen rezonál az Y- és Z-generációval, gyakran szóba kerül mostanában az a tanulmány, miszerint egy mai fiatal átlagosan néhány másodpercig képes koncentrálni egy zenére vagy egy videóra, kivéve, ha az megragadja, és mintha a rapper is ezen logika mentén állította volna össze a műsorát. Bár negyvenkét dal is elhangzott, a legtöbb számból csak egy-egy versszakot vagy refrént adott elő, mondhatni, kicsit úgy viselkedett, mint a házibuliknak az az idegesítő típusfigurája, aki megállás nélkül, türelmetlenül váltogatja a zenéket, nem hagyva egyetlen dalt sem végigmenni. A rapper teljes életművét betéve ismerő rajongóknak mindez örömteli lehetett, hiszen aligha maradt ki egyetlen fontosabb dala az este folyamán, rockzene rajongóként azonban nem feltétlenül örülnénk, ha a Guns N' Roses élőben egyetlen refrén után félbeszakítaná a Welcome To The Jungle-t vagy a Paradise City-t, hogy utána sietősen belekezdjen egy másik számba.

50 Cent koncert Budapesten Fotó: Polyák Attila - Origo

De 50 Cent fellépését klasszikus értelemben nem is lehetett koncertnek tekinteni, inkább egy méregdrága hakni volt feneket rázó, bikinis táncosnőkkel, konfettiesővel, füstgéppel és lángokkal, azaz az ezredforduló könnyűzenei életének minden ízléstelensége egyesült a bő másfél órás műsor alatt – mintha csak a megboldogult Bank Dance Hall vagy az E-klub egy estére újra megnyitotta volna a kapuit.

Az azonban mindenképpen elismerésre méltó, hogy 50 Cent az ötvenéves korához közeledve is kiváló kondiban, jobban dagadnak az izmai, mint a fénykorában, ellenben meg merjük kockáztatni, hogy egy olimpiai doppingteszten nem feltétlenül menne át. De ebben a keménykedő műfajban a túlélés záloga, ha az előadóról el tudjuk hinni, hogy nem csak a szája jár, hanem adott esetben a keze is.