Demeter Szilárd: Ünnepi köszöntés Kiskunfélegyházán Petőfi Sándor szobránál

DEMETER Szilárd
Budapest, 2022. augusztus 30. Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója az Átröpűlök hosszában hazámon című utazókiállításról tartott sajtótájékoztatón a Magyar Nemzeti Múzeum előtt 2022. augusztus 30-án. A vándorkiállítást szeptember 1-jén indítja útjára a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) a Petőfi Sándor-emlékév alkalmából. A múzeum-busz első állomása a költő szülővárosa, Kiskőrös lesz, melyet körülbelül egy éven át több mint 200 helyszín követ majd. MTI/Balogh Zoltán
Vágólapra másolva!
A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának beszéde.
Vágólapra másolva!

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Alighanem mindent elmond a magyar történelem elmúlt két évszázadáról az, hogy olyan kétszáz esztendő van mögöttünk, amikor még a szobraink is megmozdultak. Jópár nyughatatlan szoborról tudunk, de alighanem a kiskunfélegyházi Petőfi-szobor vándorlása a legbeszédesebb.

Petőfi 75. születésnapján állították fel Segesváron, majd az első világégéskor elindult otthonról haza, hogy aztán száz évvel ezelőtt megérkezzen a szülőföldre. Micsoda száz év volt ez is! Azzal kezdődött, hogy az első világháború után darabokra szaggatták Szent István magyar országát, szétszakították a nemzetet. Majd erre következett még egy világégés, náci diktatúrára jött a kommunista diktatúra, és hát manapság sem érezhetjük túlságosan jól magunkat. Hazáját, szülőföldjét, nemzetét és anyanyelvi kultúráját féltő és védő beszélő könnyen kalodában találhatja magát, fotelhuszárok kövezik, magukat a tolerancia bajnokainak tartó gondolatrendőrök ítélnék örök hallgatásra.

De mi mégis itt állunk ma, mert másként nem tehetünk. Petőfi szobra egy évszázada Kiskunfélegyházáról figyelmezteti övéit: szerencsés az, akinek a szülőföldje és hazája egy országban található. Szerencsétlen az, akinek se szülőföldje, se hazája, csak országa van.

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Petőfiről azt szoktam mondani - és ezennel a Kunság nagy vitáját okafogyottá nyilvánítom -, hogy mint minden mitologikus hős, ő sem született és nem halt meg. Jött valahonnan, ment valahová, és rövid 26 esztendő alatt megvilágította a magyar eget. Gyermekként Székelyföldön még hittem a megfejtést, akkoriban úgy képzeltem, hogy történelmi nagyságaink mind Csaba királyfi csillagkatonái, akiket szükség idején vezényelnek a magyarok élére. Onnan ismerjük fel őket, hogy nem azt mondják: „Előre!", hanem azt: „Utánam!"

Ezért nem tévedünk el mi, magyarok. Sem térben, sem időben. Az előttünk járók mutatják az utat ezerszáz éve, amióta költőink a legelőkből Kárpát-hazát csináltak.

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Ha veszélyben a magyar szabadság, akkor előkerül Petőfi. Az 1956-os szabadságharc emlékőrének, Nagy Gáspárnak a naplójából tudjuk, hogy 1968 után a „Nemzeti dal" mellett leginkább Utassy József „Zúg Március" című versével szavalták, énekelték a legtöbbet „a puhának egyáltalán nem mondható diktatúra éveiben" Magyarországon. Így kezdődik: „Én szemfedőlapod lerántom: / kelj föl és járj, Petőfi Sándor..." Magyar géniuszunk kétszázadik születésnapjának előestéjén már ismét együtt mondhatjuk a - Nagy Gáspár megnevezésében - „fennen solymozó poétával": „A jognak asztalánál lopnak, / Népek nevében! S te halott vagy?! / Holnap a szellem napvilágát / Roppantják ránk a kétszer gyávák. / Talpra Petőfi! Sírodat rázom: / Szólj még egyszer a Szabadságról!"

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Petőfi csak akkor mozdul, ha mi mozdulunk, csak akkor beszél, ha mi beszélünk. Rajtunk keresztül szól - ha szólunk. Nem maradhatunk némák, mert akkor Petőfit némítjuk el. Mert ideje van a hallgatásnak és ideje van a szólásnak, és most a szólásnak van az ideje. A „kétszer gyávák" a demokráciát most úgynevezett jogállamra cserélnék, de hogy mit nevezhetünk jogállamiságnak, azt ők mondják meg. Ködös utópiákat ígérve elvennék tőlünk a házat, hazát, szülőföldet, eltörölnék nemzeti kultúránkat, mások által elkövetett bűnökért büntetnének mindannyiunkat. Rossz döntéseik árát velünk fizettetik meg.

Ezért kell most szólanunk - petőfiül. Mert ha Petőfi megszólal bennünk, akkor, mint tudjuk, ő a nép nevében beszél. Nem az Európai Egyesült Államok, hanem a magyar haza hívó szavát tolmácsolja.
Mi vagyunk Petőfi népe. És amíg azok maradunk, akik voltunk, addig leszünk is.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

(Elhangzott Kiskunfélegyházán. 2022. október 27-én. a Petőfi-szobor felállításának 100. évfordulóján.)