Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Sodrásban, ábrák a fövenyen
1963 nyarán forgatják a Sodrásban című filmet a Tisza vásárosnaményi partjánál, az Aranyparton. Gaál István rendezi, operatőre Sára Sándor. Története szerint frissen érettségizett fiatalok utaznak a Tisza-partra, ahol röplabdáznak, kergetőznek, bolondoznak, beúsznak a Tiszába, a mederről felhozott sárral dobálják egymást, és egy ideig észre sem veszik, hogy egyik társuk eltűnt. Keresése során szembe kell nézniük saját felelősségükkel.
Szakírók írják utóbb:
a Sodrásban a hatvanas évek azon fiatal értelmiségének élményét ragadja meg, akiknek a szülei még földművelő parasztok voltak, de ők már városban jártak egyetemre.
A film erős hatású képein az ég felé nyújtóznak a gyárkémények a paraszti házak mögött. A Sodrásban egy korábbi létforma háttérbe szorulása mellett a felnövésről, az ártatlanság elveszítéséről szól a halállal való első találkozáson keresztül. Szakírók a honi modernista iskola első darabját – amely a magyar filmművészet hasonló alkotásaival együtt kerül a művészeti ág európai élvonalába –
abból a szempontból is úttörő vállalásként említik, amiért erkölcsi ítélkezés nélkül mutatja be a fiatalok szabadosabb szexuális életét is.
A szereplők huszonévesek. A fiúk közt a Színház- és Filmművészeti Főiskola másodévén túljutott Csikós Sándor, Szersén Gyula, Harkányi János, Orbán Tibor és a húsz esztendős Kozák András. A két lány – Moór Marianna és Drahota Andrea – ugyancsak a harmadévet kezdik a következő ősszel. Az ifjak közt vannak osztálytársak, évfolyamtársak. Mindnyájukban ott van még valami kamaszos rakoncátlanság, főleg a fiúkban.
Gaál István egy nehéz jelenet felvétele előtt a következő ígérettel igyekszik rávenni a fiúkat a tökéletes koncentrációra:
ha jól dolgoznak, adhatnak egy csókot a bikinis, gyönyörű Drahota Andrea köldökére.
A jelenet tökéletesen sikerül, a fiúk sorban állnak a jutalomért somolygó iskolatársnőjük előtt. Egyikük azonban nem vesz részt ebben. Kozák András félrehúzódva ábrákat rajzol egy faággal a parti fövenybe.
Hálóing és szalmakalap
Kozák András 1943. február 23-án született.
A Szabolcs–Szatmár megyei (ma: Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegye) Vencsellőn (ma: Gávavencsellő) anyakönyvezték, de az onnan tizenöt kilométerre lévő Rózsás-tanyán látta meg a napvilágot, ott is töltötte gyermekkorát parasztcsaládban. Édesapja Kozák József volt, édesanyja Agócs Ilona. Hét gyermeket neveltek, öt közülük fiú.
A tanyavilágban gyerek számára is akad munka a kertben, a földeken, az állatokkal, de jut idő játékra is. Amikor például a lovakat legeltetik, meg is ülik azokat, csakúgy szőrén. Máskor „fecskéznek", gerelyként próbálják mind messzebb hajítani az akácfából vágott botot. A „bigézés" is kedvelt móka, ebben egy megfaragott fapecket kell husánggal minél távolabbra elütni.
Virtuskodásra csapatban is akad lehetőség, a Kozák fiúk egymás között is rendeznek futballderbiket a rongylabdával.
Amikor a Varjú-tanyaiak, Pap-tanyaiak ellen játszanak, előkerül a féltve őrzött, fűzős bőrlabda is.
Az ifjú Kozák András technikás labdarúgó, fürge, jól lát a pályán, rendszerint bal szélen iramodik a kapu felé, jól lő s ügyesen hozza helyzetbe társait is.
Felnőve, már színészként mégiscsak egyszer játszik majd a SZÚR-on (eredetileg évente megrendezett Színész–Újságíró Rangadó, focimeccs a Népstandionban, szórakoztató műsorral körítve),
mert ő véresen komolyan veszi a futballt, színésztársai azonban inkább tréfának fogják fel ezeket a találkozókat.
Azon az egyszeri alkalmon – a Filmtechnikai Vállalat csapata ellen – két gólt szerez.
Kozák András gyermekkorának tanyasi környezetében az elemi iskolában egy teremben tanulnak mind, elsősöktől nyolcadikosokig. Rádiója két családnak van.
A színház, a film, a művészet mint életforma univerzumnyi távolságra van attól, aki ott cseperedik. Kozák András mégis színpadra kerül már kisgyerekként is.
A háború után egy félig lerombolt gazdasági épületben énekli el fehér női hálóingben, fején szalmakalappal a Holdvilágos éjszakán kezdetű dalt. Utóbb már nem emlékezett, miként került sor a fellépésre, de arra igen, hogy sikere volt, s arra is, hogy ez a siker mégsem ösztökélte későbbi hivatása felé. Ahogy a rádióban néha-néha végighallgatott rádiójátékok, színházi közvetítések sem. Érdeklődve figyelte azokat, de eszébe sem jutott, hogy amit hall, azt valójában egy mesterség művelői alkotják meg, akik megélnek ebből.
Kételkedés, csodálat
Kozák András többször említette: tizennégy éves korában látott először villanykörtét.
Tizennégy éves, amikor bekerül a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumba. Jó eszű fiú. Egyik bátyja, a festőművésszé lett Kozák János interjúban beszélt arról, hogy saját művészetében a kételkedés jelentett erős mozgatórugót. Amikor az újságíró rákérdezett, mit jelent pontosan ez a kételkedés, a festőművész báty a következőket válaszolta:
Kételkedés a felszínben, a látszatban, a készen kapott, meg nem élt ismeretben, míg a belső igazságot ki nem tudom tapintani. Tizenkét- tizenhárom éves korunkban nagy vitákat rendeztünk András öcsémmel a vallásról. Aztán az erkölcsről, a művészetről. Hiszem, hogy enélkül a kételkedés nélkül nem lett volna András színész, én meg festő.
A gimnazista Kozák András bekerül a középiskola színjátszókörének néhány előadásába. Eleinte kínszenvedésként éli meg a feladatokat, távolinak, idegennek érzi a színpadi létezést. Amit azonban mutat, az erős hatással van arra, aki nézi. Mivel jó eszű, érzékeny fiú, hiába kínlódik, érzi képességei hatását.
Mégis szinte szégyelli, hogy idővel elkezdi csodálni azt a hivatást, amelyben képességeit megmutatva kiváltja ezt a hatást.
Édesapja mérnöknek szánná, készsége is lenne a pályához, de az érettségi közeledtével nem jelentkezik mérnöknek.
Kétségei, szégyenérzete miatt színésznek sem, illetve csak megkésve.
Gimnáziumi osztálytársa, Hetey László (színész, bábszínész lett, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház örökös tagja) vesz részt a Színház- és Filmművészeti Főiskola debreceni körzeti felvételijén. Amikor visszatér, Kozák András is rászánja magát a jelentkezésre. Ám abban az évben már lezárták a lehetőséget. Egy évig otthon dolgozik, a tanyán.
„Bosszankodtam a nevetgélésükön"
Petraskó Zoltán, aki idővel Nyíregyháza meghatározó kultúrközpontjának, a Benczúr Bemutatóteremnek lett igazgatója, 1961-ben, pár év tanyasi tanítóskodás után a megyei könyvtár ismeretterjesztőjeként járja a vidéket, a tanyavilágban tart előadásokat, filmvetítéseket. A Rózsás-tanyán szólítja meg Kozák András, aki arra kéri, vegye át vele a felvételi anyagát, mert hamarosan felvételizik a Színművészeti Főiskolára. Petraskó Zoltán megteszi. A legendássá lett nyíregyházi pedagógus visszaemlékezéseiből sosem marad majd ki ez a találkozás.
Kozák Andrásban elcsitulnak a kétségek, számít arra, hogy bekerül az intézmény hallgatói közé. Később így idézi fel a konkrét helyzetet:
A felvételi pillanatai mégis (a magabiztossága ellenére; Sz.Á.) bosszantottak. Kétségbeestem. Úgy tűnt nekem, amíg az előtérben várakoztunk, hogy itt mindenki ismer mindenkit a jelentkezők között, kizárólag én nem ismerek senkit. Bár ez szerencse is volt, mert visszavonulhattam önmagamba, hiszen megszólalni úgysem tudtam volna, csak néztem a helyzethez nem illő és érthetetlen felszabadultságukat és bosszankodtam nevetgélésükön.
Mindezek után Kozák András sikerrel abszolválja a felvételijét.
Frissen felvett főiskolásként kerül be Kovács András Pesti háztetők című filmjébe. A Kelet-Magyarország című lap a forgatás kapcsán számol be arról, hogy a Színművészeti Főiskola felvételi bizottságának elnöke, Bán Frigyes filmrendező Kozák András felvételi produkciója után azt mondta kollégáinak:
Végre megtaláltuk a második Soós Imrét!
Helycsere a buszon
Kozák András Simon Zsuzsa osztályában végzi el a főiskolát. Abban az évfolyamban három színészosztály indul, a másik kettőt Szinetár Miklós, illetve Békés András vezeti.
A Simon Zsuzsa-osztály hallgatói: Almási Éva, Balogh Zsuzsa, Csikos Sándor, Csomós Mari, Dániel Vali, Harkányi János, Horváth László, Juhász Jácint, Szabó Éva, Szersén Gyula, Szilágyi Tibor.
Simon Zsuzsa Kozák Andrást – özvegye, Drahota Andrea visszaemlékezése szerint – „elhanyagolható tényezőnek" tekintette, csak apróbb szerepeket bízott rá.
Kozák András nem szeretett főiskolára járni, miközben már főiskolai évei alatt országos ismertséget szerzett két korszakos filmalkotás szereplőjeként. Az első, a már említett Sodrásban forgatása alatt megtalálja élete párját is.
Moór Marianna és Drahota Andrea a Tisza-vidéki felvételek idején közös szálláson laknak, a stábbuszban is egymás mellett a helyük. Egy nap, amikor ebéd után a forgatási helyszín felé viszi a stábtagokat a busz, Drahota Andrea kipillant az ablakon.
Mikor visszanéz a mellette lévő ülésre, már nem Moór Mariannát találja ott, hanem Kozák Andrást. Nem kérdés, mi az ábra.
1964 októberében házasodnak össze.
Kozák András házasságkötésük évében forgatja első filmjét Jancsó Miklóssal. A filmrendező az egyik főiskolai színészgyakorlatán figyel fel a növendékre, ahová azért néz be, mert főszereplőt keres tervezett filmjéhez. Kozák András megkapja az Így jöttem című alkotás egyik abszolút főszerepét.
Így jöttem
Jancsó Miklós ragaszkodott hozzá, hogy a film központi karakterét a teátrális eszközöktől mentes, apró gesztusaiban is hiteles, erős kisugárzású főiskolás fiú játssza. Egy internetes szakmai lap ismertetője szerint:
Az Így jöttem a felszabadulás huszadik évfordulójára, a hatalom megrendelésére készült. A kultúrpolitika irányítói egy friss, fiatalos látásmódú, de a hivatalos irányvonalat maximálisan kiszolgáló filmet szerettek volna látni. A történet orosz fogságba esett magyar fiatalember (Kozák András) és egy orosz katona barátságát (Szergej Nyikonyenko) beszéli el, miközben Jancsó a történelem és az egyén viszonyát kutatja. Az Így jöttem egy fiatalember eszmélését követve arra kérdez rá, mennyiben vagyunk a saját sorsunk irányítói. Hőse passzívan sodródik, a kavargó események ide-oda lökdösik, míg végül kénytelen szembenézni a helyzetével. (...) A nemzedéki életérzést megragadó alkotásokat a mai napig gyakran „így jöttem"-filmekként szokás emlegetni. Az elkészült alkotás alaposan meglepte a cenzúrát, felháborodásukban dobozba akarták zárni. Ha nem jut el és arat sikert a Moszkvai Filmfesztiválon, talán csak jóval később, esetleg más formában mutatták volna be.
A külhoni elismerés mellett az 1965-ös Magyar Játékfilmszemlén elnyeri a társadalmi zsűri különdíját és a szakmai zsűri különdíját. A film operatőre, Somló Tamás 1966-ban kapja meg a Magyar Filmkritikusok Díját. Kozák András pedig „alapszínész" lesz a következő évek Jancsó-filmjeiben.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!
