Elképesztő koncertkínálattal indul az év Budapesten, olyan legendák váltják majd egymást a fővárosban, mint Ozzy Osbourne, a Mötley Crüe, Roger Waters vagy a tavaly újjáalakult Pantera. De a klasszikusok mellett fiatal élvonalbeli együttesek is fellépnek a következő hónapokban: mások mellett koncertet ad a teljes ismeretlenségből néhány év alatt arénákat megtöltő szupersztárrá vált Maneskin, de hazánkba látogat a például a közelmúltban szintén hatalmas rajongótábort gyűjtött Palaye Royale és az Electric Callboy.

Dropkick Murphys, Pennywise, The Rumjacks, Jesse Ahern, Barba Negra Red Stage, február 7.

Az 1996-ban alakult Dropkick Murphys már vagy másfél évtizede a világ legnépszerűbb kelta-punk együttese és nem véletlenül: a műfajra jellemző, egyszerre vidám és melankolikus hangvételt végtelen dallamérzékkel, egyből fülbemászó számokba csomagolják, a színpadon lehengerlően lendületesek és az átlagos punk-zenészekhez képest kimagasló hangszertudás és profi – de cseppet sem steril – előadásmód jellemző őket. A másik titkuk abban rejlik, hogy

a tagok éppen olyan jó értelemben véve egyszerű, klasszikus munkásosztálybeli figuráknak tűnnek, mint akiknek mindig is szólni akartak.

És nem rettenek meg a kísérletezéstől sem, erre a legutóbbi tavaly megjelent This Machine Still Kills Fascists című lemezük is tökéletes példa, amelyen a negyvenes-ötvenes évek egyik legnépszerűbb amerikai country előadójának, Woody Guthrie-nek a verseit dolgozták fel.

A lassú tempójú, akusztikus szerzemények meg is osztották a rajongókat, sokan hiányolják a bandára jellemző vadságot a tételekből, másokat elvarázsol a múlt század közepi, autentikus amerikai country-hangzás. Akárhogy is, februári fellépésein nyilvánvalóan az új számok mellett a klasszikus karcos slágerek is előkerülnek.

De ami még kihagyhatatlanná teszi a koncertet, hogy a Dropkick Murphys előzenekaraként tizenkét év után ismét Magyarországon lép fel a Pennywise. A kaliforniai együttes a Bad Religion és a NOFX mellett a nyolcvanas évek amerikai punk újhullámának legfontosabb képviselője, akik bár tizenkét albumot adtak ki a karrierjük során, a stílusuk mit sem változott több mint három évtizeden keresztül: ugyanolyan szögegyenes, lendületes, kellemes agresszív dalokat írnak, mint a pályájuk elején, de az esetükben az egyszerűségben rejlik a tökéletesség.

A két sztáregyüttest az ausztrál kelta-punk banda, a The Rumjacks, valamint Jesse Ahern énekes-dalszerző kíséri a turnén.

Bullet For My Valentine, Jinjer, Atreyu, Barba Negra Red Stage, február 10.

A zene friss, agresszív, és zsigeribb, szenvedélyesebb, mint valaha. Azt akartam, hogy teljes fegyverzetben, a középső ujjakat bemutatva egyből torokra menjünk. Metaforikusan véve le akarom nyakazni az embereket ezzel a lemezzel

– nyilatkozta Matt Tuck, a Bullet For My Valentine énekese a banda legutóbbi, cím nélküli albuma kapcsán és mint kiderült, nem csak üres reklámdumáról van szó. Az 1998-ban alakult együttes a generációjának egyik legsikeresebb brit metal-együttesévé nőtte ki magát már rögtön az első három lemezükkel, nem is titkolták soha, hogy Metallica-kaliberű stadionsztárokká szeretnének válni. És bár az utóbbi években kiadtak néhány felemás korongot, az új dalaik ismét harapnak.

A jelenlegi turnéhoz pedig két neves együttes is csatlakozott. Az ukrán Jinjer a közelmúltban bebizonyította, hogy Kelet-Európából sem lehetetlen sztárrá válni, önállóan, de mások mellett a Slipknot előzenekaraként is bejárta már a világot, Tetiana Shmailiuk énekesnő a férfi kollégáit megszégyenítve üvölti el az agresszív metalcore-dalait.

Ugyanebbe a műfajba tartozik a náluk jóval slágeresebb hangvételű és nem kevésbé népszerű amerikai banda, az estét nyitó Atreyu is.