Kálomista Gábor: Amikor a kilencvenes években a sajtóban megmondtam a véleményem, az újságírót kirúgták, engem meggyűlöltek

Csányi Sándor és Schell Judit a Csak szex és más semmi című filmben

A rendszerváltás után a tét nélküli filmkészítés volt jellemző Magyarországon, belterjes, a szakmán belül, egymást elismerő alkotók vállveregetése zajlott a filmszemléken, nézettségi igény nélkül. Mára szembe kell néznünk azzal, hogy be tudunk-e kerülni a nemzetközi filmiparba. Az utolsó utáni pillanatban vagyunk, hogy megvédjük a magyar filmet - mondta Kálomista Gábor producer. A Megafilm egész napos szakmai napján workshopokon és filmes kerekasztal-beszélgetéseken kérdezhette a filmeseket az új generáció. Az egyéves MEGAYOUTH nevű forgatókönyvíró verseny mentorprogramjában öt döntős alkotó ötletéből forgatókönyvet fejlesztettek, és a díjkiosztóval egybekötött szakmai napon Helmeczy Dorottya producer, Káel Csaba mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos és Kálomista Gábor producer kerekasztal-beszélgetésen vitatták meg a magyar film helyzetét.

A Megafilm szakmai napján tartott kerekasztal beszélgetésen a filmkészítés buktatóiról és kihívásairól beszélgetett Helmeczy Dorottya producer, Káel Csaba mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztossal és Kálomista Gábor producerrel.

A beszélgetés célja az volt, hogy a leendő forgatókönyvírók megértsék, hogy milyen struktúra mentén tudnak bejutni a magyar mozgóképiparba, milyen szempontoknak kell megfelelni és milyen nehézséget jelenthet a végén a nézőkhöz is eljutniuk.

MA A FIATALOKNAK ÓRIÁSI LEHETŐSÉG A FILMSZAKMA, DE NEM KELL EGYBŐL NAGYJÁTÉKFILMET KÉSZÍTENI

Hogyan kell együttműködni alkotókkal, finanszírozóval, producerrel, mit kell a jövő alkotóinak figyelembe vennie? - vetette fel Helmeczy Dorottya.

„Korunkban a mozgókép eléggé uralkodó a kommunikációban és rengeteg megjelenési formája van – válaszolt Káel Csaba. »Nagy tartaloméhség van a nézőkben, ami bennünket arra ösztökél, hogy minél jobb és minőségibb tartalmat gyártsunk és minél több emberhez juttassuk el. Felállt egy olyan infrastruktúra, amivel London után a legnagyobb európai filmgyártóközpont lettünk.

A fiataloknak azt tudom üzenni, hogy ez egy akkora lehetőség, amellyel élni kell.

Az a feladatunk, hogy építsük tovább ezt a struktúrát és dolgozunk azon, hogy a fiatalok, akiket érdekel a mozgókép, közel kerüljenek a filmgyártáshoz. Magyarországon van egy olyan beidegződés, hogy mindenki egyből nagyjátékfilmet szeretne készíteni. Pedig a reklámfilmtől a televíziós sorozaton át az imázs filmig, mindenütt szükség van a tehetséges szakemberekre."

Káel csaba, Helmeczy Dorottya, Kálomsta Gábor a workshop utáni beszélgetésen Forrás: Origo

Elmondta, hogy egy kidolgozott ötlet rendszerint támaszt egy elvárást önmagával szemben, a Nemzeti Filmintézet döntőbizottságában pedig az a szempont, hogy a filmterv a maga által támasztott elvárásnak meg tud-e teljesíteni felelni. „Ha rá van írva a könyvre, hogy vígjáték, akkor legalább néhányszor megnevettessen. Nagyon sok esetben az a probléma és ott esik ki a szűrön egy terv, hogy a műfaji elvárásoknak nem tud megfelelni."
Kálomista Gábor producer a kezdeti évekről beszélt, amikor elkezdett filmmel foglalkozni. „Más világ volt a kilencvenes években. Volt egy rendszer, amit a szocializmusból áthozott a magyar film, és azok élvezték a hasznát, akik ebben benne voltak. Tét nélküli filmkészítés uralkodott. Elég volt, ha a filmszemléken megdicsérték egymást a rendezők, de az, hogy a kutya nem nézte meg, vagy semmilyen nemzetközi elismerést nem kapott, az nemigen számított. Lehetett menni újra a kasszához, az új ötlettel. Teljesen kívülről jöttem ebbe szakmába, rácsodálkoztam, hogy hogyan működik: visszacsatolás nélkül.

Voltak ebből viták, 1997-ben nyilatkoztam a Népszabadságnak, amiben elmondtam, hogy lebecsüljük a közönséget és a szakmát ezzel amikor ezt az utat járjuk. Engem meggyűlöltek, az újságírót másnap elbocsájtotta a Népszabadság.

Abban az időben nem ötletet kerestünk, hanem alkotókat, akikben megbíztunk: Tímár Pétert például így találtam meg a Zimmer Ferire. Sokáig működött ez, később, amikor komolyabban kezdtük venni a filmkészítést, akkor kezdett megváltozni a szisztéma. Goda Krisztával és Divinyi Rékával a Csak szex és más semmi (2005, rend: Goda Kriszta) már egy elsőfilmes rendezőnő, jó ötlet mentén, tudatosan épített, nagy sikerű alkotása lett. Később, miután Helmeczy Dorottya producerként kezdett nálunk dolgozni a Megafilmnek, célzottan a történet keresés, írókeresés, stábkeresés, tervezett »amerikai mintájú« iparszerű filmkészítés vette kezdetét a Megafilmnél. Abban, hogy az ötletek, hogyan kerülnek elbírálás alá, és hogy fejlődnek tovább, nagy felelőssége van a producernek. A felelősség az elején és a végén is az övé, így vele kell harmonikus egységben lenni.

Csányi Sándor és Schell Judit a Csak szex és más semmi című filmben Forrás: Origo

Olyat már láttam, hogy jó forgatókönyvet elrontottak, de olyat még nem, hogy rossz könyvből, jó film készült volna"

- mondta Kálomista.

Kitért arra, hogy önmagába nézős filmkészítés, ami a magyar filmszakmát jó ideig uralta, mára rétegfilmmé vált. Mint mondta, szerinte szükség van erre a műfajra, de kisebb mértékben.

MITŐL JÓ EGY FORGATÓKÖNYV?

Mi történik a forgatókönyvvel, amit fejlesztésre küldenek, nagy viták vannak-e a bizottságban, egyáltalán hogyan lehet odáig eljutni? - kérdezte Helmeczy Dorottya.

Forgatókönyv fejlesztésre akkor kerül egy pályázat, amikor megfelelt a műfaji követelményeknek és alap tartalmi szempontoknak, ezt már Káel Csaba válaszolta. „A fejlesztők feladata azért nehéz, mert abban kell segíteni az alkotót, hogy a nyersanyag minél inkább a legjobb formát vegye fel.

A fejlesztők nem javítanak bele a munkákba, instruálnak, irányítják az alkotót, és ez a folyamat sok esetben adja magát, de nem mindig könnyű."

Az európai és a magyar film moziforgalmazása közös feladat Forrás: Origo

„A film szeretete a szakmai hozzáértés, a szakmai alázat és a mások kritikájának az elviselése viszi előrébb az alkotót és a szakmát – fogalmazta meg tömören Kálomista Gábor. Ha ebből bármelyik hiányzik, akkor a film csetlik-botlik, ami meglátszik a vásznon és csúnya bukáshoz vezethet.
A megrendelői oldal azt rendeli meg, amit sikeresnek ítél. Hinnie kell a projektben vagy a producerben. A producerek feladata a hitel és a bizalom megteremtése a megrendelő felé, ez az egyik legfőbb feladat. Az egészséges egyensúly megteremtése az alkotó és a megrendelő között.

AMERIKA ÖTVEN ÉV ALATT MOZIHÁLÓZATOTT ÉPÍTETT, MÍG EURÓPA "MALMOZOTT"

Mihez kezdjünk a mozikkal az amerikai szuperprodukciók mellett? - fogalmazódott meg a visszatérő kérdés, egyáltalán lehet-e esélye a magyar filmnek a mozikban az amerikai filmiparral szemben.

Káel Csaba elmondta, a mozi az egyik végpontja a terjesztésnek, és a mozi ma egész Európában nehéz helyzetben van. Hollywood felépített egy mozihálózatot, ami egyben világhálózat: összekapcsolta a társadalmi igényt és az általa előállított tartalmat.

A középosztály számára létrehozta a plázákat és abban a mozikat. Ehhez bekapcsolta a számítástechnikának azt az ágát, ami segíti az ágazatot, egészen a játékiparig. Hozzákapcsolta a popiparnak a teljes mainstream ágát.

„Elképesztő tudatossággal építette fel 50 év alatt,

miközben Európa csendesen malmozott, és még mindig kiállt amellett, hogy ez művészet és nem ipar.

Nem kérdés, hogy művészet, de nem foglalkozott a gazdasági hátterével, vagyis, hogy termelni is kell ahhoz pénzt, hogy filmeket csináljunk. A hetvenes években voltam tinédzser, amikor amerikai filmet alig láttam itthon, de az európai filmet követtem. El kell kezdeni a saját disztribúciós csatornánkat felépíteni, a moziban és a streamingben is.

Az európai államok nem fogják életük végéig finanszírozni a mozit, ezért az amerikai modellt át kell vennünk.

Szerintem az szörnyű, hogy Európának nincs egy közös streaming platformja. Érdekes, hogy elindítottuk a filmio.hu-t, büszkék lehetünk rá, mert másik európai országnak még nincs nemzeti streamcsatornája."

A Multiplexek hálózatának irányítói gazemberek, mi meg töketlenek vagyunk

- állította tömören Kálomista. „2004-ben megszületett egy filmtörvény, amit én nem voltam hajlandó aláírni, mint a producerek szövetségének elnöke, mert nem éreztem befejezettnek. Mi benyeljük azt, hogy jön egy kiváló amerikai film és nekünk a saját eszközeinkkel kellene velük a versenyt felvenni, ami kizárt, hiszen a mozik tulajdonjoga abban a kézben van, amelyik gyártja és forgalmazza a filmet. Nem szeretné befogadni a filmemet, mert a negyven százalékát oda kéne adni a beszedett árból, a saját filmjeit száz százalékig viheti. Megoldják úgy, hogy egyszerűen a mi nézőinket áttermelik a saját oldalukra. Huszonhárom éve harcolom ezt a küzdelmet. Szerintem egy egységes fellépést kellene csinálni, egy új törvénymódosítás formájában, amin én sok-sok éve dolgozom. Például legyen arra lehetőség, hogy a magyar film más árbesorolást kapjon. Most előállítunk egy filmterméket és a piacon megbújunk az asztal alatt - jelenleg ez a helyzet.

Itthon 91-92 százalékát a multiplexhálózat birtokolja a hazai moziszéknek, eldönti, hogy mit szeretne futtatni és mit nem.

Üzemeltetésen kívül nincs itt képviselete a Multiplexnek, ezért nem igazán lehet velük tárgyalni.

Utolsó utáni pillanatban vagyunk, amikor észbe kaphatunk, hogy megvédjük a magyar film moziforgalmazását"

- vélekedik a producer.

Káel Csaba szerint nem ennyire elkeserítő a helyzet, hiszen az NFI több eszközzel dolgozik azon, hogy a magyar film a mozikban is nézett legyen.

Elmondta, hogy a filmintézet szeretné magyar változatát bevezetni a francia modellnek, amely szerint minden külföldi film vetítése után a francia filmalapba pénzt kell fizetni, ez pedig egy kvázi védővám a francia filmiparnak.

Mindeddig az Unió a versenyelőnyre hivatkozva a francia modellt nem akarta befogadni. Az NFI is dolgozik ezen, hogy ez a rendszer belépjen."

De ami a magyar filmek moziforgalmazását illeti, Magyarország negyven százalékának esélye nincs moziba menni, mert a harminc kilométeres körzetében egyszerűen nincs mozi. Felvettük a Nemzeti Kulturális Intézettel a kapcsolatot. Magyarországon 2000 kultúrház van. Szeptembertől elindítunk egy programot:

a mozinapok keretében délelőtt az iskolai tanításhoz kapcsolódva vetítünk, délután pedig az érdeklődőknek. Én ettől nagyon sokat remélek, mert jó pár olyan mozi is bekapcsolódhat a rendszerbe, amit művészmozinak hívnak.

Nem beszélve arról, hogy klubszerűek lesznek, közösségi élményt ígérnek."

Végezetül Helmeczy Dorottya egy rövid mondatot kért a beszélgetőtársaktól, amelyben megfogalmazzák, miért is legyen ma valaki filmes.

Kálomista Gábor üzenete szerint:

Méltatlan körülmények között elszenvedett, megalázó vereségeink adnak erőt újabb kudarcok elviseléséhez."

Káel Csaba pedig Lenin elvtársat idézte:

Mert számunkra a legfontosabb művészet a film."