"Németh Antal a Nemzeti Színház egyik legjelentősebb újraformálója, újragondolója, nagy európai gondolkodású alkotó volt. A rendező, egyetemi tanár, színházigazgató, színháztörténeti író kétségkívül zseni volt, aki messze meghaladta a saját korát." - mondta Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, miután a Nemzeti Színház kezdeményezésére megkoszorúzták Németh Antal síremlékét a Farkasréti temetőben a művész születésének 120. évfordulója alkalmából. A koszorúzáson beszédet mondott Lázár Balázs színművész, egyetemi oktató és Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas színművész. Vidnyánszky Attila kiemelte: olyan korban élünk, amikor gyorsan felejtünk, és világhírű rendezők, színészek, színházi művészek tűnnek el az emlékezetből, pedig többek között nekik köszönhetően működik a magyar színházi szakma ilyen magas színvonalon. "Ezért fontos emlékezni azokra a nagy művészekre, akiktől átvettük a stafétabotot és visszük tovább az értékeiket. Végtelenül igazságtalan volna, ha ezeket a nagy alkotókat elfelejtenénk." -hangsúlyozta a Nemzeti Színház igazgatója.
Megkoszorúzták a Nemzeti Színház kezdeményezésére Németh Antal születésének 120. évfordulója alkalmából a nagy színházi alkotó síremlékét a Farkasréti temetőben. Beszédet mondott Lázár Balázs színművész, egyetemi oktató, valamint Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas színművész a MASZK Országos Színészegyesület elnöke.
A síremléken koszorút helyezett el Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház igazgatója, Lázár Balázs színművész, valamint Vajda Márta és Hegedűs D. Géza a Magyar Színházi Társaság és a MASZK Országos Színészegyesület képviseletében.
A megemlékezés után Vidnyánszky Attila az Origónak úgy fogalmazott: NémethAntal az egyik legnagyobb színházi újítónk, a Nemzeti Színház egyik legjelentősebb újrafomálója, újragondolója.
Nagy európai gondolkodású alkotó és színháztudós volt. Németh Antal a legjelentősebb magyar színházi művek - Az ember tragédiája, a Csongor és Tünde és a Bánk bán - újragondolása mellett nemzetközi szintre emelte a magyar színházi életet és a Nemzeti Színházat. A legprogresszívebb színházi alkotók ihlették: Tairovtól Gordon Craig-ig. Lenyűgöző energiákat mozgósítva újraformálta a Nemzeti Színház működését. Példaértékű volt, hogy repertoárjában jelentős számú magyar szerzőt sorakoztatott fel - többek között Móricz, Tamási Áron, Németh László és Hubay Miklós műveit is színpadra állította. Németh Antal megújította a színházat, megújult általa a színpadkép, a színészi létezés és a dramaturgia is. Ő volt, aki először önálló műalkotásként kezelte a színpadi művet, nem pedig az irodalmi mű színpadi leképezéseként nyúlt a darabokhoz. Zseni volt, aki messze meghaladta a korát. Mellette pedig a színházkultúra nagy harcosa, aki a színház megtisztulásán is dolgozott."- mondta Vidnyánszky Attila az Origónak.
Kiemelte: Ahhoz, hogy ma építkezni tudjunk, hogy az újabb generációk képviseljék a mindannyiunk számára fontos alapelveket és vigyék tovább a tudást, amit nagyjaink felhalmoztak, meg kell ismernünk elődeinket, a színházkultúra jeles alakjait, és meg kell ismernünk azt is, amit alkottak. Nekik köszönhetjük azt a színházi világot, amelyben most létezünk. Az ő munkájuk eredményeként vehettük át a stafétabotot. Olyan korban élünk, amikor gyorsan felejtünk, és eltűnnek az emlékezetből világhírű nagy rendezők, színészek, alkotók, akiknek köszönhetően a magyar színházi szakma ilyen magas színvonalon működik. Végtelenül igazságtalan volna, ha elfelejtenénk őket, ezért tartjuk fontosnak, hogy időről időre megemlékezzünk színházi nagyjainkról - mondta Vidnyánszky Attila.
Németh Antal ösztöndíjasként Európa legnagyobb színházi rendezőitől a legkorszerűbb színházi nyelvet tanulta meg. Bécsben, Berlinben, Kölnben és Párizsban látta is a legjelentősebb színházi újítók, az orosz Tairov, a német Jessner, Piscator és Reinhard előadásait. Új színházat akart.
Azt vallotta, hogy minden darabnak meg kell keresni a magvát, lényegét, végső értelmét és célját, és ezt színészben, díszletben, fényhatásokban kell kifejezni.
Ez volt az általa képviselt modern színjátszás lényege.
A színház – legyen szó báb- vagy prózai színházról, operáról – történeti, tudományos, esztétikai szempontból egyaránt érdekelte. Nem egyszerűen eltervezte, hogy megrendezi például Az ember tragédiát vagy a Bánk bánt, hanem megpróbálta megérteni, hogy mikor, miért vették elő, hogyan nyúltak a műhöz az előző generációk. Meg is írta e két darab színpadi történetét - ez olvasható a Nemzeti Színház magazinjában a Kávási Klára könyvtáros-levéltárossal, a Nemzeti Színház archívumának egykori vezetőjével készült interjúban.
A második berlini ösztöndíj után Németh Antal a szegedi városi színházba került, ahol rendezőként kezdett dolgozni, majd egy év múlva már főrendező volt.
A Nemzeti Színház igazgatójaként 1935-től 1944-ig dolgozott.
Egyrészt szabad kezet kapott, másrészt a fiatalság vakmerőségével mindent meg is mert lépni. Megújította a társulatot, és elképzelései megvalósítása érdekékében az első két évben évi nyolc-tíz előadást is rendezett. Leveleiből az derül ki, hogy kora reggeltől késő éjszakáig dolgozott. - mondta a Nemzeti Színház magazinjának Kávási Klára.
Az előadásokat részletekbe menően megtervezte, sőt, a rendezésbe játékmestereket is bevont. Aprólékosan feljegyezte jelenetről jelenetre az elképzeléseit, a színpadi mozgásokat, a világítást, sőt, rajzokat is készített.
Németh Antal rövid idő alatt újra érdekessé, népszerűvé és nem utolsó sorban rentábilissá tette a Nemzeti Színházat.
1945 és 1956 között nem rendezhetett. Új politikai korszak köszöntött be. A hivatalos eljárások során ugyan azt igazolták, hogy nem követett el semmit, mégis állás nélkül maradt.
Aztán 1956–1957 között a kaposvári Csiky Gergely Színház rendezője volt, majd a kecskeméti Katona József Színházban rendezett, később a Pécsi Nemzeti Színházban dolgozott rendezőként. 1965-től az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztályán dolgozott, ahol a Nemzeti Színház dokumentumait kezdte rendezni. Sok tanulmányt írt, de a munkáját már nem tudta befejezni, 1968-ban meghalt.