Krisztus után 2024-et írunk, és még mindig a középkorban élünk
Fotó: Csudai Sándor - Origo
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
“Még mindig vért ontunk a hatalomért, pénzért, szerelemért” - ez a Vér vagyok című előadás központi motívuma a darab írója és rendezője, Jan Fabre belga művész szerint. A rendezőt nemzedékének egyik legsokoldalúbb művészének tartják világszerte, aki nemcsak színházi alkotó - író és rendező -, hanem képzőművész is. A premier péntek este volt, hihetetlen sikerrel. A produkciót - amely inkább a művész különleges költői látomása - korábban már bemutatta a világ egyik legrangosabb fesztiválján Avignonban. Az előadásban megjelenik a középkor bűntudattól áthatott vallásos gondolkodása, és annak éles ellentéte, a zabolátlan, természetes életöröm. Jan Fabre a produkciót a Troubleyn/Laboratorium elnevezésű társulatának tagjaival, a Nemzeti Színház művészeivel és Bozsik Yvette táncosaival közösen vitte színre. A belga művész az Origónak azt mondta: azért fogadta el a Nemzeti Színház meghívását, mert Vidnyánszky Attilát nagyszerű, nyitott szívű és lelkű embernek tartja, aki kulturális hidakat akar építeni. A Vér vagyok című előadás főbb szerepeiben láthatjuk Tóth Augusztát, Herczegh Pétert, Szilágyi Ágotát, Bozsik Yvette-et, meghívott művészként Samatha Kettle-t, Juhász Pétert és Sikó Koppányt.
Könyörgés egy új erkölcsért
Már az első jelenet hatása elképesztő - egy apokaliptikus, rendkívül látványos színpadi képben táncosok, színészek jelennek meg. A szereplők mozgása és a táncok lélegzetelállítóan erősek, szélsőségesek, pattanásig feszül minden mozdulat és kép.
A néző érezheti: az alkotó nem csupán színházi, hanem vizuális művész is.
A darab írója és rendezője Jan Fabre világhírű belga képzőművész, író, színházrendező, az antwerpeni Troubleyn Színházi Társulat alapítója és vezetője immár negyven éve. Bármely művészeti ágban alkot, a határokat feszegeti, a jelenünk igazságait keresi és azok sokféleségét ábrázolja. Egyik remekműve a Mítikasz-csúcs című 8 órás előadás, amelyet az idén a MITEM nemzetközi színházfesztiválon mutatott be.
A színház egy összművészeti alkotás, amelyben a szó mellett megjelenik a tánc, a zene, a vizuális elemek és az improvizáció is
- vallja Jan Fabre, és ez tökéletesen igaz a Vér vagyok című előadására is.
Bár ezt a produkciót évekkel ezelőtt bemutatta Avignonban a pápai palota díszudvarán, majd a sikerre való tekintettel a 2005-ös fesztiválon újra előadták, később pedig több földrészt is bejárt, most mégis egy merőben új alkotást vitt színpadra.
Az előadás az emberi test egyik alapvető alkotóeleméről: a vérről szól.
“A fizikai korlátoktól, tabuktól szabadulni igyekvő testek cseppfolyóssá válnak: vérré, a test üzemanyagává alakulnak. A néző véres, hátborzongató, rituális jelenetekkel – kínzással, ördögűzéssel, orgiákkal – szembesül” - mondta a Nemzeti Színház magazinjának Jan Fabre. Azt is hozzátette:
Krisztus után 2024-et írunk, és még mindig a középkorban élünk.
A mai felfogás szerint a középkor kegyetlen időszak volt, de valójában nem sok minden változott azóta. Még mindig vért ontunk a hatalomért, pénzért és a szerelemért.
Az előadás Jan Fabre költői látomásainak sorozata: két középkori orvos-sebész - Herczegh Péter és Tóth Auguszta alakításában - kifejezi óhaját, hogy egy leendő folyékony testté váljanak, amely csak vérből áll. A vér pedig folyamatosan tisztítja magát. A jövőkép egy gigantikus vértócsa, amely átmossa a földet, vörösre színezi a bolygót, és egy szerető, toleráns és sebezhetetlen folyékony testté válik. Az előadás könyörgés egy új közösségi érzésért, egy új erkölcsért.
Jan Fabre: Azért fogadtam el a meghívást, mert Vidnyánszky Attila egy nagyszerű, nyitott szívű ember
A Vér vagyok című előadás egyik próbája után készítettünk egy rövid interjút Jan Fabre belga művésszel.
Fotó: Csudai Sándor - Origo
Évtizedek óta nem vállalta, hogy más színházban rendez. Most miért fogadta el Vidnyánszky Attila meghívását?
Valóban, csaknem húsz éve ez az első alkalom, hogy elfogadtam egy másik színház felkérését, hogy készítsek nekik előadást. Miért fogadtam el Vidnyánszky Attila meghívását, hogy Budapestre, a Nemzeti Színházba jöjjek dolgozni? Erre a válasz nagyon egyszerű.
Amikor először találkoztam Vidnyánszky Attilával a MITEM fesztiválon, az első pillanatban láttam, hogy egy nagyszerű, nyitott szívű és lelkű ember. Teljesen megfogott a személyisége.
Ő az a fajta művész, aki kulturális hidakat akar építeni. A színházban nagyon nagy szeretettel fogadtak.
Miért a Vér vagyok című művét állította színpadra?
Mert ennek a darabnak nagyon pozitív, nagyon emberi mondanivalója van. Létrehozni egy testet - ami lényegében folyadék –, amit nem lehet megsebezni. Így nem is tudjuk többé egymást bántani. Ez az előadás egy új gondolkodásnak teremt atmoszférát. 2024-ben élünk, de még mindig úgy érezhetjük magunkat, mintha a középkorban járnánk. Mindenki látja, mi történik a világban. Háborúk zajlanak, vért ontanak az emberek a hatalomért, pénzért, befolyásokért – ugyanúgy, mint a középkorban.
Mit gondol a magyar színészekről, akikkel együtt dolgozott?
Hatalmas élmény volt a magyar művészekkel dolgozni.
Professzionális színészek és rendkívül érzékenyek. El voltam bűvölve.
Minden előadásomra négy-hat hónapig készülök a színészekkel. Itt, a Nemzeti Színházban mindössze hat hét állt rendelkezésre, és teljesen újragondoltam az előadást, ami ez alatt a rövid idő alatt is tökéletesen elkészült. Dolgoztam és dolgozom német, amerikai, horvát vagy francia színészekkel is – a magyar színészek egészen mások. Magyar génjeik vannak és a magyar kultúrából építkeznek. Ez pedig gyönyörű és bámulatosan különleges. A Vér vagyok című előadást több mint húsz évvel ezelőtt mutattam be először Avignonban. Most, a Nemzeti Színházban – ahogy már említettem – csaknem teljesen újraalkottam, de úgy, hogy a magyar színészek tehetségét, zsenialitását vettem alapul. Láttam ugyanis, hogy fantasztikusan improvizálnak – ezt használtam ki, amikor megújítottam az előadást. Az így végzett munka pedig teljesen új szövegértelmezéseket is hozott. A Bozsik Yvette Társulat táncosaival is teljesen új koreográfiát készítettem, és a zeneszerző is új zenei feldolgozásokat alkotott.
Fotó: Csudai Sándor - Origo
Jan Fabre nagyon inspiráló alkotó
A Vér vagyok című előadás egyik főszereplője Tóth Auguszta, aki az Origónak úgy fogalmazott: Jan Fabre rendkívül izgalmas, érdekes művész.
„Lépésről lépésre kaptuk az információkat a próbák során. A Vér vagyok című darab a saját műve. A próbák során óráról órára egyre jobban kitárta az ajtót, és egyre világosabbá vált számunkra is, hogy valójában milyen lesz ez az előadás. Sokoldalú művész, nemcsak színházi ember, hanem képzőművész is, így a vizualitásra, a díszletre, a jelmezekre, a táncra és a világításra is óriási figyelemmel volt.” - mondta Tóth Auguszta.
Fotó: Csudai Sándor - Origo
Azt is hozzátette, hogy a produkció alapvető mondanivalója, hogy
lényegében a középkor óta keveset változott a világ az emberi mentalitást és gondolkodást illetően.
„Az alkotás a vérről szól – az emberi vérről, ami a test éltetője. Ha nincs vér, nem működik a szív, így a test sem. Az apokaliptikus és groteszk színpadi képekben megjelennek például fehér ruhás menyasszonyok, de felcserek és lovagok is. Jan Fabre-nak – mint képzőművésznek – sok ihletettsége van Bruegheltől és Boschtól, és az előadás szereplői is olyanok, mintha ezeknek a művészeknek a festményeiből léptek volna ki. A színpadi kellékek közül is van néhány, amelyek megtalálhatók Bosch festményein” - emelte ki a művésznő.
Fotó: Csudai Sándor - Origo
Herczegh Péter játssza a másik főszerepet a produkcióban. Ő úgy fogalmazott: Jan Fabre rendkívül inspiráló művész.
„Az angol volt a közös nyelv a próbafolyamat alatt, így pontosan értettük, mit szeretne látni a rendező a színpadon. Jan Fabre rendkívül barátságos, kedves ember, és a végtelenségig precíz. Vizuális művész, így hihetetlenül fontos volt a színpadi kép. A próbák alatt előfordult, hogy az asztalokat – amelyek a darab díszletei – mindössze 3-4 centiméterre kellett eltolni, hogy a rendező tökéletesnek lássa a színpadi képet.”
Fotó: Csudai Sándor - Origo
Az előadás mondanivalójáról a színész úgy fogalmazott:
nem lehet és nem is érdemes összefoglalni, hogy miről szól a darab. Az előadás ugyanis költői látomásokat mutat be.
„A szöveg központi témája a vér – erre készített etűdöket az alkotó. A vér szimbólumának sokféle aspektusát sorakoztatja fel. A nézőben pedig számtalan gondolatot indíthatnak el a jelenetek” - mondta Herczegh Péter.
