„Minden, amit gondolok, hangzásképpé alakul át”– mondta egy alkalommal a zeneszerző, ami nem is csoda, hiszen Székelyudvarhelyről, zenész családból származott el, édesanyja Szűcs Ilona zongoraművész, apja és nagyszülei is muzsikusok voltak, így fogékony gyermekként már korán mindent magába ihatott és hamar természetes volt számára a hangszerek használata és a dallamírás is.
14 éves kora óta Kodály növendéke volt a Zeneakadémián, ahonnan később a világ meghódítására indult.
Egy emberről sokat elárul az is, amit nem árul el magáról. Ezek a tények, élményanyagok éppúgy körüllengik, mint amit elmond, még akkor is, ha nem tudja. Ugyanígy a zenéről is sokat elmond az, amiről nem beszél. Ez az este nem szólt korábbi évszázadok művészeti mércéiről, nem szólt a fenségesről, az isteniről, a gyönyörről, a történelemről vagy a katarzisról, de szólt a ritmusról, az improvizációról, az intellektus virtuozitásáról, a teljesítményről, az ötletről, a különböző koloritok szőtteséről, a zenészek közti összhangról és az újszerű megoldásokról.
Mots justes, avagy a megfelelő szavak keresése. Az ember ott ül, hallgatja Eötvös kompozícióit, keresi a helyes szavakat, majd Beethovennel kérdi: Muss es sein? És rögtön meg is válaszolja: Ja, ja ja, es muss sein! (Kell ennek lennie? Igen, igen, ennek lennie kell!) Elsőként Eötvös Cricketmusic című darabját hallhattuk, a szerző Japánban rögzített tücsökfelvételeket vágott össze, egyfajta ötszólamú madrigálmédiát készítve, melyet a szerző szerint a világ legapróbb zenészei adnak elő. A mű alatt vetített film Samu Bence és Nagy Ágoston alkotása volt.
Az ötleteket virtuózan kezelő zeneszerző Gőz Lászlónak dedikálta Paris-Dakar című művét, amely improvizatív harsonaszólóval kezdődött.
A rohanás a homoksivatagban, a por, az alig kontrollálható tempó mellett az adrenalin, az iránykeresés, és a felfokozott idegállapotban való koncentráció volt a témája a kompozíciónak. A darab a végleges formáját a Modern Art Orchestra vezetője és karmestere, Fekete-Kovács Péter hangszerelése nyomán érte el, melyre maga Eötvös kérte fel, miután ezen mű egy korábbi verziójának mélységeivel nem volt igazán elégedett.
A nemzetközi hírű zeneszerző egyik kedvenc hangszere a szaxofon volt, így nem csoda, ha a Lecture differentes (Különböző olvasmányok) című darab egy szaxofon-kvartettre íródott, melyet komoly munkával, mondhatnánk hősiességgel tanultak be az előadók, akik kiválóan, egymásra hangolódva, egymásra utalva valósították meg a zeneszerző tudatából felfakadó bonyolult ritmusmotívumokat.
És ha az értelmezés egy alternatív kommunikációs technika esetében nem is adja mindenki számára egykönnyen magát,
Watzlawick óta tudjuk, hogy nem lehet nem kommunikálni:
Seleljo Erzsébet, Bacsó Kristóf, Cserta Balázs és Nagy Viktor értették a módját, hogyan dobjanak fel egy ötletet, hogyan kapják el, hogyan foglalják össze közösen, hogyan kérdezzenek vagy hogyan csapjanak le egyszerre egy poént. A Le Balcon Suite Eötvös ugyanezen nevű operájából való esszencia. A zeneszerző korai, francia kultúrával és magával a sanzonnal való találkozásából merít: "Kamaszkoromban gyakran hallgattam Yves Montand, Jacques Brel, Leo Ferré, Charles Aznavour, Georg Brassens, Maurice Chevalier és Fréhel dalait.
Számomra a francia nyelvben volt egy kis gyerekesség, gyors és kecses artikuláció, egyfajta szótagoló kacérság, frissesség, és mindenekelőtt könnyedség. (...) A mű egyfajta főhajtás mindaz előtt, amit ez a világ kamaszkorom óta jelentett nekem."
Az opera szvitté való átalakítását Eötvös 2023-ban szintén Fekete-Kovács Kornél kezeire bízta. A mű sokszínűségével bűvöl el: a swing utalásoktól, a sejtelmesen andalító, üvegpaloták 47. emeleti jazz-klubjainak szaxofon-füstkarikáin át a klasszikus big-band impulzusain keresztül varázsolt el bennünket patchwork jellegével.
A Music for New York egy amerikai rendező felkérésére készült 11 perces filmzene, melyet egy nap alatt komponált meg a zeneszerző. A filmben nem volt dialógus. Elmondható, hogy a népzene és az elektronika találkozásából született mű, hiszen a zeneszerző olyan egzotikusnak számító hangszerek hangszíneit is feldolgozta, mint a citera és a nyenyere. Dés András átélése nem hagyott kétséget afelől, hogy a muzsikusok rendkívüli tisztelettel viszonyultak a feladathoz, melyben egy nekik dedikált audio-sávhoz csatlakozva improvizáltak.
Az utolsó mű, a Nyári felhő alapjait Eötvös Péter még Kodály Zoltánnak mutatta be, aki eleinte nem hitte, hogy egy 12 éves ifjú ilyen művet képes komponálni. Erről Eötvös hamar meggyőzte, így kezdődött a mester és tanítvány mindent meghatározó kapcsolata. A Kapuváry Béla szövegére írt darab címe Egyedül - mely 2017 óta Varró Dániel szövegével és nagyzenekarral hallható-, a Magyar Rádió Női Karát Pad Zoltán vezényelte. Hangzása méltó módon kerekítette le az estet és állított egyúttal emléket korszakalkotó zeneszerzőnknek, Kodály Zoltánnak. Ráadásként Fekete-Kovács Kornél egy állatkertbe invitált bennünket melyhez az ötletet a Covid bezártsága és a zeneszerző kollégák 9 hangra való komponálásának kooperációja adta. Finom humorral, szerényen és profizmussal zárták az estet. Aki kedvet kapott további Eötvös-inspirációkra, számukra szívből ajánljuk a Müpában december 19-ig megtekinthető „Paradicsomi állapotok” című kiállítást.