A lemeztelenített emberkép – ilyen volt a Kultúrbrigád végjátéka

2024 őszén jelentette be a Kultúrbrigád Színház, hogy tizenhárom év működés után befejezi a működését. Mivel az előadásokat idén tavasszal tekintheti meg utoljára a közönség, a színház megadta a módját a búcsúzásnak: eszeveszett jegyeladásokba kezdett, különféle akciókkal csábítgatják nézőiket rendhagyónak szánt halotti torukra. A gyászban mi is osztoztunk és elkísértük Yasmina Reza Olivier-díjas és Tony-díjas művének színpadi adaptációját, az Öldöklés istenét (r. Bereczki Csilla) az utolsó útjára. Vélemény.

Élénken él emlékezetemben azaz eset, amikor az akkor 10 éves öcsém kisebb csetepatéba keveredett az egyik osztálytársával. Az összetűzés okára már nem emlékszem, arra viszont igen, ahogy a családunk a nappalinkban szemközt ült a fiúcska szüleivel. A támadó fél felmenői kezüket tördelve feszengtek a bőrkanapén édesapám tekintélyt parancsoló pillantásának tüzében. A feszült hangulatot még a békülés szándékát jelző házi krémes – amely a kerület legkiválóbb cukrászdájából származott és amelyet pontosan az asztal középre helyeztek el megilletődött vendégeink – illata, de pláne látványa, sem tudta enyhíteni. Súlyos csend után az „agresszor” szülei szabadkozni kezdtek, majd a fiúcska is kifejezte sajnálatát, amit mi, megsértett családként a vacillálás látszatát keltve, a fejünket ingatva, nagy nehezen elfogadtuk.

Hasonló helyzettel szembesültek szereplőink az UP Rendezvénytér színpadán is, bár ez esetben a gyermekek közötti csetepaténak két fog is áldozatául esett. A szülők pontosan úgy érezhették magukat, mint ahogyan mi, csak ők a pite fölött üldögéltek.

Az Öldöklés istene című darabban a felmenők által tanúsított udvarias kimértség csak ideig-óráig tartott és hamarost elszabadultak az indulatok. A két család közötti verbális és nézetbéli, sőt társadalmi különbségek gyors eszkalációt követően véres fronttá varázsolták a béke szigetének látszódó polgári lakást. 

A másfél órás kamaradarabban négy ember totális megsemmisülésének lehettünk tanúi, miközben persze a gyerekek kibékítésének kérdését nem sikerült megoldaniuk.

Kiderült, hogy a szülők sem jobbak gyerekeiknél – talán még rosszabbak is: a sértett édesapja szabadjára engedte a kislánya hörcsögét, az állatnak mindössze egy bűne volt, túlságosan hangos volt az éjszaka. Természetesen az egyéni tragédiák is hamar a felszínre kerültek, azt sejttették, hogy az anyuka valamikor alkoholproblémákkal küzdhetett. Az agresszor szülei sem voltak különbek, az „úri módi” csak a külcsín, belül ugyanolyan romlottak, mint a vele szemben ülők: az apuka munkamániás – állandóan telefonált – nem figyelt sem a feleségére, sem másra, az anyuka pedig egy masszív jéghegy látszatát keltette, hideg volt és merev.

Az Öldöklés istene az elállatiasodott embert tematizálta. Az indulatok – és némi alkohol – hatására szereplőink ledobták a kimértség álarcát és ott álltak egymás előtt lemeztelenedve. Nem vizuális meztelenség volt ez, hanem a lelkiek tálcán történő csupasz kiterítése. Ez vagyok én! – üvöltötték.

A darab Yasmina Reza által jegyzett Öldöklés istene című díjnyertes műve és Roman Polanski 2011-es, sztárokat felvonultató (Kate Winslet, Jodie Foster) azonos címet viselő filmje alapján adaptálódott. S annak ellenére, hogy a darab rendezője, Bereczki Csilla hű maradt a regényben használt nevekhez, a különbség a mozgóképes és a színpadi változat között ég és föld. Merem állítani: az Öldöklés istene színpadon jobban működik, mint mozgóképen.

Külön kiemelendő, hogy a színészek (Péterfy Bori, Hevér Gábor, Herczeg Adrienn, Pál András) valósággal lubickolnak a szerepükben, igen élvezetes alakításokat nyújtottak, ami a közönség hangos kacajában volt igazán mérhető. Bereczki Csilla rendezése könnyedebb és szórakoztatóbb, mint Polanski műve, remek kikapcsolódást nyújt, ugyanakkor hiányzik belőle a legfontosabb rész: a katarzis élménye. S ami a legszörnyűbb az egészben, hogy a darab mondanivalójából sem viszünk magunkkal semmit a szürke hétköznapokba. Az Öldöklés istene így tehát megmarad a szárba nem szökkenő egyéjszakás kalandok skatulyájában: 

egynek elment, jöhet a következő.