Hullával folytatott szexorgiát a miniszter és az ellenzék titkárnője

A magyarok egyik kedvenc darabját mutatták be a Thália Színházban. Elmentünk és megnéztük, hogy még mindig ugyanolyan szórakoztató-e Ray Cooney: A miniszter félrelép című darabja, mint ahogyan az az emlékeimben él. Vélemény.

Ez a hely nem a Nemzeti Múzeum olvasóterme

Egy letisztult, elegáns szobába lépett be az öltönyös Tekintélyes úr, nyomában a vadul csacsogó szállodaigazgatóval. Miután Tekintélyessége alaposan körbetekintett a lakosztályon, s górcső alá vette az új szőnyeget, a festményeket és az ülőalkalmatosságokat elégedetten bólogatni kezdett.
A szóban forgó szobát a felújítása óta nem lakta senki és most, a Tekintélyes úr abban a kivételes helyzetben találta magát, hogy a lakot ő maga avathatta fel, természetesen hölgytársaságban. A szállodaigazgatóval folytatott udvarias csevejt követően ugyanis egy igen csinos fiatal nő libbent be az uraságoknak tervezett lakosztályba vadító parfümcsíkot húzva maga után. Ami ebben a pillanatban mindenki számára holtbiztos volt, hogy hölgy nem az úr felesége és nem az ország jövőjét akarták megvitatni.

Nincs mit tagadni, se titkolni: Richard Willey (Görög László), a brit kormány nagy befolyású minisztere épp pajzán huncutságokra készült az ellenzék titkárnőjével, a szintén házas Jane Worthingtonnal (Gubás Gabi).

A házasság intézménye és az ezzel járó hűségeskü nem szabhatott gátat a pár szenvedélyes pásztorórájának, az ablakban felfedezett ballonkabátos hulla viszont igen.

Fotó: Kállai-Tóth Anett

A fellángoló szenvedélyt a döbbenet, a döbbenetet az ijedtség, az ijedséget a találékonyság váltotta fel. Az ellenzéki tempó helyébe, mely a hatósági intézkedést preferálta volna, a kormánypárti mesedélután lépett: minden kimagyarázható, csak ki kell találni hozzá a megfelelő történetet. És Richard Willey nagy mesemondó volt. Igaz, a felelősségvállalás távol állt tőle és a kezét sem mocskolta be, így a piszkos munkát titkára, a galamblelkű, de néha kicsit túlságosan is ideges George Pidgen (Vida Péter) végezhette el. Nagy felelősség volt ezen a kis emberen, hiszen nemcsak a miniszter jó híre, házassága és karrierje forgott kockán, hanem a kormány, a miniszterelnök és az ország sorsa is.

Mit kíván az államérdek?

Ray Cooney művét, a miniszter balul elsült légyottjának történetét, több ízben feldolgozta már a hazai művész kör. A miniszter félrelép címet hallva sokaknak – éppen ezért – az 1997-es Andy Vajna-féle film ugorhat be elsőként, melynek rendezői és címszereplői Kern András és Koltai Róbert voltak.
A Thália Színházban bemutatott darab, amelyet Tasnádi Csaba rendezett, nem tágítja ki a cselekmény perspektíváját, úgy ahogyan azt anno a film tette – a színházi körülmények ugyanis nem alkalmasak arra, hogy több helyszínt is megmutathassanak.
De miért is kéne? Minden fontos esemény, amely lendít a cselekményen a miniszter lakosztályában zajlik.

A miniszter félrelép című darabban kitervelt és végrehajtott hadművelet a színházcsinálás egy kiemelkedő példája. Tartja a bohózat műfaji követelményeit, váratlan fordulatokból, meglepő betoppanásokból, helyzetkomikumokból nincs hiány, ezek jól időzítettek és jól felépítettek. Ülnek a poénok! – ahogy szokták mondani.

Fotó: Kállai-Tóth Anett

A két felvonásos darabban felismerhető a klasszikus eleje-közepe-vége metodika. Az alkotók nem modernizáltak, nem nyúltak hozzá a mű struktúrájához, nem adtak hozzá többlet jelentést. A bohózat karaktereit eljátszó színészek kiválóan hozták az egyébként sztereotipikus figurájuk jellemzőit, sőt még többet is. Különösen nagy meglepetést okozott a Nővérkét játszó Szabó Erika és az ország érdekében mindenre kész Londiner (Tamási Zoltán) alakítása, aki az este alatt megkereste egy vidéki kiskocsma árát.

Tasnádi Csaba rendezése tipikusan az a darab, amire azért megy el az ember, mert szórakozni akar. Amint belép a színház ajtaján, kint akarja hagyni a gondoktól nehéz, zaklatott hétköznapokat. Hitem szerint egy színházi darab akkor jó, ha a publikum elfelejti a kinti világot és a problémákat, s bele tud helyezkedni az eseményfolyamba. Részévé tud válni a történetnek. És ezt, A miniszter félrelép remekül hozta. A bent eltöltött idő alatt meg sem fordult az ember fejében az órájára, vagy a telefonjára nézni – pedig biztosan érkeztek üzenetek a világban történtekről.

Az általam korábban sose tapasztalt nézői reakció is beszédes volt: amikor Vida Péter először kilépett a színpadra nagy tapssal üdvözölte őt a közönség – meglehetősen ritka ilyesmit tapasztalni, de ez is az előadás nívójáról árulkodik.

Fotó: Kállai-Tóth Anett

Összegezve a fentieket kijelenthető: nem véletlenül szeretjük annyira A miniszter félrelépet, különösen a Tháliában. A jól megírt történet, a rendezés és a színészek kiváló játéka tökéletes kikapcsolódást nyújt. Bátran ajánlom minden kedves Olvasónak!