Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huBenedek Tibor a Kádár-korszak egyik legkiválóbb kabarészínésze volt. Rövid élete utolsó szakaszában azonban keveset mosolygott. Fia, Benedek Miklós a maga színészi pályája végén szinte belerokkant abba, hogy saját gyermekét, a nagyapja nevét öröklő többszörös olimpikont élete derekán ragadta el egy betegség.
Sztankay Ádám cikkében az alábbi érdekességekről is olvashat:
- Benedek Tibor kiváló kabarészínész volt, aki stílusával a műfaj háború előtti korszakának világát is képes volt megidézni, miközben karakterében mégis egyedi maradt.
- Valójában drámai színésznek készült, s képességei alapján talán Shakespeare-hősök megformálásában is maradandót alkothatott volna, de a sors, és néhány színházcsináló más feladatokat rendelt a számára.
- Ami a sorsot illeti: az egyéb próbatételekben is kedve ellenére kergette bele olykor, s mindezen nehézségeknek is része lehetett abban, hogy a nagy nevettető rövid élete utolsó szakaszában keveset mosolygott.
- Fia, Benedek Miklós szélesebb palettán mutathatta meg részben apjától örökölt színészi talentumának sokszínűségét, drámai szerepekben is remekelve.
- Ám a fiú is a közönség szeme láttára roppant meg, amikor saját gyermeke, a háromszoros olimpiai bajnok, Európa- és világbajnok vízilabdázó, a nagyapja nevét öröklő Benedek Tibor tragikusan korán távozott el a földi világból egy rettegett betegség következtében.
Akták között
Benedek Tibor két és fél éven át, 1948-ig Budapest Főpolgármesteri Hivatalában dolgozott ügyintézőként. Az állást ismerőseinek köszönhette, de a fizetési csekkeken kívül semmi örömet nem talált a feladatában. Tevékenysége részleteiről sosem számolt be, nem tett említést emlékezetes ügyiratszámokról. Akkori kollégái később rendre felidézték gyakorta ismételgetett mondatát:
Nekem semmi sem sikerül.
Ügyintézőként azonban bizonyára elért bizonyos eredményeket, mert ellenkező esetben idejekorán kirúgták volna.
Csüggedtséget sejtető szavai múltja vonatkozásában nyernek értelmet.
Korábbi, színházi működése következményeként például a Brit Birodalom lordja is lehetett volna, ha el nem utasítja egy hercegi fő ajánlatát – amelyet ha elfogad, megúszhatja a később rámért aktatologatást.
Másfelől, ami az élettapasztalatot illeti, mire a Főpolgármesteri Hivatalhoz került, már halálközeli élményekben is része volt, s ha azt nézzük, akkor puszta életben maradása is sikernek tekinthető.
Annyi biztos, hogy a múlt század egyik legnagyobb kabarészínészének irodai korszaka olyan tragikomikus szakasz volt a pályafutásában, ami méltán ihlethetett volna egy jótollú kabarészerzőt egy nevettető szkeccs megalkotására az élet kiszámíthatatlanságának tárgykörében.
Fotó: MTI/Várkonyi László
A bécsi rokon
Benedek Tibor 1911. szeptember 16-án született Miskolcon.
Felmenőit és ifjúságát illetően a szűkszavú életrajzok annyit mondnak el: édesapja kereskedelmi utazó ügynök volt, aki fiát is erre a pályára szánta, ezért íratta be a Kertész utcai Kereskedelmi Iskolába, ahol Tibor 1929-ben sikeres érettségi vizsgát tett. Benedek Tibor habitusa és intellektusa, személyiségének kialakulása kapcsán azonban egyebeket is illik elbeszélni.
Az eredetileg Benedikt vezetéknévvel született Tibor édesapja unokaöccse volt Moritz Benediktnek, a bécsi Neue Freie Presse című lap világhírű alapítójának és főszerkesztőjének.
Moritz Benedikt, a század elején az Osztrák-Magyar Monarchiában a liberalizmus egyik fő szószólója volt, éppen úgy magyar származású, mint egyik híres munkatársa, a Zentán született Herzl Tivadar – zsidó származású osztrák-magyar író, politikus, a zsidó állam megálmodója, a cionista politika atyja, a Cionista Világszervezet megalapítója – amúgy az író Heltai Jenő nagybátyja.
Moritz Benedikt a húszas évek elején meghívta Bécsbe unokaöccsét és annak Tibor fiát, s így a fiú is megismerkedett mások mellett a Benedikt által támogatott Kunfi Zsigmonddal is.
Kunfi Zsigmond politikus volt, irodalomtörténész, lapszerkesztő, újságíró, fordító, a kommün alatt közoktatási népbiztos. Aki 1919 júniusában lemondott és követelte a diktatúra felszámolását. A kommün bukása után emigrált Ausztriába, ahol idővel az Arbeiter Zeitungnak lett főmunkatársa.
Benedek Tibor már a harmincas években megszerezte és elolvasta Kunfi valamennyi művét, s a színész életútjának néhány merészebb elemzője szerint nemcsak gondolatai,
de sorsának beteljesülése is hatással lehetett rá.
Kunfi ugyanis önkezével vetett véget az életének 1929-ben, veronállal mérgezve meg magát.
A nyugta
Benedek Tibor édesapja, hiába volt rokonságában néhány kiművelt fő, csak négy polgárit végzett, így nem ácsingózhatott másféle hivatásra, mint arra, amire jutott. Kereskedelmi ügynökként azonban szerette volna, ha a fia többre viszi.
Úgy hitte, hogy miután Tibor elvégzi a Kertész utcai kereskedelmi iskolát, az érettségijével elhelyezheti majd valamelyik nagykereskedés irodájába, s így gyermeke mentesül a folytonos talpalással, vonatozással járó vigéckedéstől – amely neki jutott sorsául.
Mindemellett – ha ideje s pénztárcája engedte – egy utazóügynök éppen úgy eljárt színházba a családjával, mint azok a honfitársai, s más nációk polgárai, akik nála magasabb polcon élték az életüket.
Az persze eszébe sem jutott a derék atyának, hogy a színház csodája fia számára nem csupán alkalmi élvezet, hanem olyan vonzerő, amely úgy téríti el majd el az irodai világtól, ahogy a szírének éneke vonzza magához a hősköltemények védtelen utazóit.
Benedek – akkor még Bendedikt – Tibor frissen érettségizve egy órán át rótta céltalanul a környező utcákat, amikor kilépett a Kertész utcai tanintézmény kapuján, majd határozott irányt vett a Baross tér irányába.
Az Országos Színészegyesület ott székelő színészképző iskolájában hébe-korba felvételit is tartottak, de aki ki tudta fizetni a tandíjat – Benedikt Tibor összekuporgatott zsebpénzéből ki tudta – azt akkor is felvették, ha például dadogott kissé. Benedikt Tibor még csak nem is dadogott.
Hazatérve megállt apja előtt kicsapta elé a matúráját igazoló bizonyítványt, s azt mondta:
Tessék, apám. Azt akartad, hogy kereskedelmi érettségim legyen. Tedd el, mert nekem nem lesz rá szükségem – legfeljebb csak akkor, ha katona leszek. Mert akkor könnyebb lesz azzal az előléptetés.
Apja értetlenül kérdezett vissza:
Miért mondod, hogy másként nem lesz rá szükséged? Érettségi nélkül irodába sem kerülhetsz!
Tibor az édesapja szemébe nézett és akkor először kimondta: semmi kedve íróasztalnál üldögélni, ő színész lesz. Felmutatta az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájának nyugtáját.
Már be is fizettem a színiiskolába a tandíjat.
Benedikt utazóügynök egy ideig szótlanul nézett a fiára. Bár nem volt nagyon művelt, tudott egyet s más a szirénekről, csábításuk erejéről. Ahogy arról is: miket gondol a világ, legalábbis az általa ismert emberek többsége a megejtő színi előadások művelőiről, vagyis a színészekről civil valójukban. Úgy már nem sok jót.
Fontolgatva a fontolni valókat végül azt mondta a nyugtát lobogtató fiának:
Ha színész akarsz lenni, nem bánom, de a Benedikt nevet nem viheted színpadra.
Fotó: MTI/Várkonyi László
A bolondos cukrászmester
A fiú már Benedek néven kezdte meg a színiiskolát 1921.szeptember 1-én.
Törzs Jenő osztályába került. A kiváló színész akkoriban Beöthy László Magyar Színházában játszott, később a Vígnek és a Nemzeti Színháznak is vezető művésze lett. Törzs pályafutása alatt olyan drámai szerepeket formált meg, mint a Peer Gynt, a Faust, a Hamlet vagy a III. Richárd.
A szorgalmas és erős képességeket mutató Benedek Tibor hamarosan Törzs Jenő egyik legkedvesebb tanítványa lett, akivel külön is foglalkozott. A hivatalos órák után többször is végighallgatta, értő instrukciókkal segítette Benedek Tibort,
akkor is, amikor a növendék a szívének oly kedves Cyrano monológjait adta elő mély átéléssel.
Mindazonáltal Törzs Jenő nem tagadta: érzi kedvenc növendékében a drámai erőt, s bizonyára nem vallana kudarcot Rostand drámájába sem, de
sokkal inkább látná Tibort komédiákban a benne rejlő egyedi komikusi képességek miatt.
Így esett, hogy 1931 májusában az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájának vizsgáján ugyan Rostand műve került színpadra, de Benedek Tibor abban nem a nagy orrú hőst, hanem a darab egyetlen komikus szerepét, a költészetért rajongó bolondos cukrászmestert formálhatta meg – jelentős sikerrel.
A vizsgát megtekintette az érsekújvári színházat igazgató Fodor Oszkár, aki azonnal teátrumához szerződtette az őt is megkacagtató végzős színinövendéket.
Benedek Tibor 1931 és 1934 között volt tagja az érsekújvári színháznak.
A társulat nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy szélesebb palettájú művészeit – valójában ilyen volt Benedek Tibor is – kizárólag a számukra legpatentosabb karakterekben foglalkoztassák.
Így Benedek Tibor nemcsak nevettetett, hanem az évek során mindent játszott, kicsi és nagy szerepet, drámát, vígjátékot, operettet.
A városban megszerették, sok sikere volt.
Fizetése ugyanakkor – akárcsak kollégáéi – meglehetősen szerény. Néhány szép öltöny még úgy is összekoplalt magának, amire már csak azért is szüksége volt, mert akkoriban elvárták – kímélve a színház büdzséjét –, hogy a színészek legalább korabeli darabokban a saját öltözetükben lépjenek színpadra.
