Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Húsz évvel ezelőtt a Nemzeti Filharmonikus zenekar Mozart-estjével – ekkor még csupán próbaüzemben – fogadta először a közönséget a mára ikonikussá vált Müpa. Az intézmény az azóta eltelt két évtizedben több generációt tudott megszólítani, és számtalan meghatározó, világszínvonalú kulturális eseménynek, legendás koncertnek és kiemelkedő előadásnak tudott otthont adni. Káel Csabával, a Müpa vezérigazgatójával beszélgettünk a kezdetekről és az eltelt húsz év sikereiről, valamint arról, hogyan ünnepel a Müpa.
Emlékszik, mi volt az első koncert vagy előadás a Müpában?
2005. január 8-án volt egy Mozart-est Kocsis Zoltán vezényletével és a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral. Március 14-én pedig egy ünnepélyes nyitókoncerttel indult útjára a Müpa. Azon a napon tartottunk egy kulcsátadó ceremóniát is, ahová mindenki eljött, aki az intézmény létrejöttében részt vett.
A Müpa indulásakor milyen küldetést fogalmaztak meg?
A cél az volt, hogy egy több műfaj befogadására alkalmas intézményt hozzunk létre, amely befogadja a hatalmas örökséggel bíró kultúránk azon szegmenseit is, amelyeknek addig nem volt ehhez fogható otthona. Például léteznek olyan művek, amelyeket a száz évvel korábban átadott Zeneakadémia koncerttermében már nem lehetett bemutatni, de a táncnak és a népzenének sem volt megfelelő minőségű játszóhelye, és egy kortárs múzeumi gyűjtemény befogadására alkalmas létesítményre is szükség volt. Ezeket a hiányosságokat próbálta kitölteni az épület. Sokan vitáztak az elhelyezéséről is, ugyanis többen úgy gondolták, hogy egy komoly művészeti, kulturális centrum nem épülhet a körúton kívül. Aztán felépült a Nemzeti Színház, amely bizonyította, hogy a közönség mégiscsak elhagyja a belvárost a magas kultúráért. A Müpa megnyitásával létrejöhetett a magyar kultúra egy új fellegvára. Elődömet, Kiss Imrét, amikor kinevezték, elhívott egy megbeszélésre és megkérdezte, lenne-e kedvem segíteni abban, hogy kidolgozzuk a Müpa művészeti koncepcióját. Boldogan mondtam igent. Hat műfajjal indult el az intézmény – szimfonikus zene, opera, népzene, néptánc, minőségi pop és jazz. Úgy gondoltuk, hogy minden műfajnak vannak kiemelkedő képviselői, legyen az akár popzene vagy jazz, a kulcsszó mindig a minőség – ez legyen Müpa védjegye. Ennek jegyében kezdtük a programokat szervezni. Olyan jól sikerült, hogy 2015-ben a Forbes magazinban megjelent egy cikk, amelyben azt írták: a Müpa a világ egyik legismertebb magyar márkája, amelynek égisze alatt a legmagasabb szakmai színvonalat képviselő produkciók mutatkozhatnak be. Ez rendkívüli visszaigazolás volt. Persze a siker nem egyik napról a másikra jött. De az elkötelezett szakembergárda, nem beszélve az egyedülálló akusztikai és infrastrukturális adottságokról, illetve az az innovatív szemlélet, ami mindig is jellemzett minket, meghozta a gyümölcsét. És ahogyan az első perctől, a küldetésünk ma is az, hogy felkutassuk és megismertessük a nézőinkkel a világ legkiválóbb művészeit, valódi, értékeken alapuló kapcsolódást teremtsünk a művészek és a közönség között, és nem utolsósorban inspiráljuk és építsük a hozzánk kapcsolódó, egyre nagyobb számú közösséget. Éltetni szeretnénk felbecsülhetetlen művészeti örökségünket, és ehhez korunk alkotásait hozzáépítve szeretnénk biztos kulturális támpontot adni a mai és az eljövendő nemzedék számára.
Rendkívül izgalmas lehetett az indulás, hiszen nem volt még Magyarországon hasonló intézmény. Volt-e nemzetközi példa? Hogyan csábították a közönséget, hogy látogassanak el az új intézmény programjaira?
Elődömnek, Kiss Imrének volt nemzetközi tapasztalata, korábban ugyanis Amszterdamban dolgozott egy hasonló kulturális intézményben. Ráadásul egykor ő alapította a Budapesti Tavaszi Fesztivált, tehát a több műfajú programok szervezésében is jártas volt. Az általa összehívott szakemberek közül jó páran már 2004 óta dolgoztunk a különböző kulturális műfajokban, és széles kapcsolatrendszerrel bírtunk. 2005-ben tanulmányutakra is mentünk külföldre, ahol további ismereteket szereztünk a szektorról. A fiatal tehetséges koncertszervezők is segítették a munkát. Kezdetben a feladatunk az volt, hogy idecsábítsuk azokat a világsztárokat, akik még soha nem léptek fel a vasfüggönyön túl. Imre egy olyan kiváló szakemberekből álló szerkesztő csapatot hozott össze, akik számos különböző, a világban sikert aratott produkció közül választották ki, hogy melyik valósuljon meg a Müpában. Én az opera-programokért voltam felelős. Újdonságnak számított az a fajta közönségszervezés és kiszolgálás, amit elindítottunk. Az információs pultunk egyben közönségszolgálati szerviz is, ahol több nyelven beszélő fiatal kollégák segítik a nézőket, minden felmerülő kérdésre, kérésre választ adnak. A koncerttermünk pedig a világ 10 legjobb akusztikájú terme közé került – Russell Johnson utolsó munkája -, így egyedülálló élményt nyújt a közönségnek. Ennek híre nagyon hamar elterjedt nem csak a városban, de azon túl is.
Húsz év alatt óriási eredményt ért el a Müpa – generációk nőttek itt fel, és a külföldről érkező turisták jó része is kifejezetten azért érkezik, hogy a Müpában megnézzen egy-egy világhírű előadást. Minek köszönhető ön szerint, hogy a közönség ilyen mértékben ragaszkodik az intézményhez?
A külföldi tapasztalatok azt mutatták, hogy mihamarabb el kell kezdeni a közönség bevonását, és már a legkisebbekkel is meg kell ismertetni a kultúra különböző műfajait. Nálunk már akkor is egyedülállóan sok gyermek- és ifjúsági program várta a gyerekeket. Később, mikor én lettem az intézmény vezetője, elkezdtünk a diákprogramokra is fókuszálni. A két célcsoportot is kiszolgálva mára a programok egyharmada ifjúsági-, gyermek- és diákprogram lett. A Müpa tagja az Európai Koncerttermek Szövetségének, így rálátunk az európai társintézmények működésére, és a statisztikák szerint a mi közönségünk a legfiatalabb. Ez egyebek mellett annak is köszönhető, hogy további hat műfajt behoztunk a Müpába – például a filmet, az irodalmat és az újcirkuszt -, valamint egy újfajta, friss marketingmódszert kezdtünk alkalmazni. Személyessé varázsoltuk a Müpa-élményt a rendszeres hírleveleinkkel, amelyek segítségével név szerint szólítottuk meg a hűségprogramos nézőinket. A hírlevelekben pedig egyrészt a számukra fontos előadásokra hívjuk fel a figyelmüket, másrészt bővítettük az ajánlatainkat és új programokat is ajánlunk nekik. Az elmúlt húsz évben kialakult egy erős táborunk, ma több mint 55 ezer hűségprogramos nézőnk van. A kerület másik büszkeségének, a Fradinak a vezetését azzal szoktam viccesen ijesztgetni, hogy ha nem vigyáznak, lassan több szurkolónk lesz, mint nekik. A legnagyobb világsztárokat hívtuk, akik el is fogadták a meghívásunkat, eljöttek, folyamatosan bővítve a kínálatot klasszikus és kortárs operákat mutattunk be, néptánc, és kortárs táncelőadásokkal vártuk a közönséget, és számtalan jazz- és popkoncert is csábította a nézőinket. Mindezeken túl saját fesztiválok szervezésébe is belevágtunk – egy-egy újabb célcsoportra összpontosítva. Az első fesztiválunk a Fesztiválzenekarral a Budapesti Mahler-ünnep volt, majd a Müpa másik, nagyon komoly és sikeres brandje is elindult, a Budapesti Wagner-napok, amelyre a legnagyobb bayreuth-i világsztárok érkeztek az intézménybe. Egyéb műfajokban is elindultak sorozatok – fontos kezdeményezés volt a Jazz Showcase, ami fiatal jazztehetségeket mutat be, éppen most tartottuk meg 18. alkalommal. Az egyik legfontosabb küldetésünk, hogy a magyar művészeket minél jobb helyzetbe hozzuk, alkossanak bármilyen műfajban. Ennek nyomán például a Budapesti Wagner-napokra is mindig igyekszünk magyar művészeket is meghívni a világsztárok mellé. Később azután ők is kapnak külföldi meghívásokat. A fesztiválokra visszatérve: először 2014-ben mi vettük át a Budapesti Tavaszi Fesztivál, ősszel pedig a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál szervezését. Ezek azért voltak nagy lépések, mert a Müpa már nemcsak a saját épületében szervezett programokat, hanem a budapesti kulturális intézményeken átívelő, sőt, vidéki helyszíneket is bevonó programokat valósított meg. Azért tudtunk sikeresek lenni, mert együttműködtünk a budapesti és vidéki intézményekkel, majd a külföldiekkel is Európától kezdve Ázsián át, egészen az arab és kínai intézményeikig. Koprodukciókban dolgoztunk velük, közös produkciókat hoztunk létre. Ez egyrészt a magyar kultúra exportja is volt, hiszen magyar művészek léptek fel külföldön, másrészt – mivel itthon is bemutattuk ezeket az előadásokat – az itthoni nézők is megismerkedhettek más kultúrák kiemelkedő alkotásaival. A legfőbb célkitűzésünk mindig is az volt, hogy a magyar kultúra legerősebb képviselői legyünk, majd az európai kultúra egyik fellegvára.
Az utóbbi években került a fókuszunkba, és rendkívül fontos kérdés számunkra a fenntarthatóság is – több szegmensben. A gazdasági fenntarthatóság érdekében kidolgoztuk a dinamikus jegyárazást, illetve az egyedi CRM-rendszerünket, amely segíti a közönségkapcsolati munkánkat. Ez a bevezetésekor annyira új volt, hogy több külföldi koncert- és hangversenyterem is átvette ezt a szisztémát tőlünk. A másik fontos szegmens a társadalmi fenntarthatóság, ezen belül a kultúra jövőjének kérdése. Meggyőződésünk, hogy úgy kell tovább adnunk örökségünket - a saját értékeink hozzáadásával -, hogy a következő generáció kulturális környezete gazdagabb legyen, mint a miénk volt. Ez a küldetésünk lényege.
Ha visszagondol az elmúlt húsz évre, mire a legbüszkébb? Mi a legemlékezetesebb pillanata az elmúlt két évtizednek?
Több ezer felejthetetlen pillanatot éltünk meg a Müpában – nehéz lenne egyet kiválasztani. Nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a húsz évnek. Rendkívül szerencsés embernek mondhatom magam. A rendszerváltás előtt ugyanis elképzelhetetlen volt, hogy bizonyos művészek Magyarországra jöjjenek. Mióta a Müpa létezik, lényegében mindenki fellépett nálunk, akiket szerettem volna látni gyerekként, vagy fiatal felnőttként. Mondhatjuk, hogy megvalósultak az álmaim. Ezen kívül számomra a legfontosabb élmény a Müpában az, hogy létrejött egy különleges közösség, amely a minőséget keresi, és itt meg is találja. Ez a közösség három részből áll: a fellépő művészekből – ők is mindig úgy nyilatkoznak, hogy imádják a Müpát –, a közönségünkből – amely a világ legjobb közönsége! -, és a Müpa munkatársaiból. Ez a hármas alkot egy egységet, ami egymást élteti. Ha a Müpába bejön valaki, érez egy speciális atmoszférát, amit az egymás és a művészetek iránti szeretet és tisztelet teremt meg. Ez teszi igazán különlegessé a Müpát, és úgy gondolom, ez a legnagyobb eredmény, amit sikerült közösen elérnünk. Viccesen azt szoktam mondani, hogy részesei vagyunk az energiaszektornak is, mert ha ide belép egy ember fáradtan, belül egy koncertre, az előadás után feltöltődve energiával, szeretettel, élményekkel telve távozik.
Hogyan ünnepli a Müpa a húszéves születésnapját?
Lesz központi program is, de számos egyéb rendezvénnyel is várjuk a közönséget. Igazi sztártűzijáték lesz márciusban az intézményben. Az volt a lényeg, hogy a Müpából áradó szeretetet hogyan tudjuk megmutatni a születésnapi bulin.
Márciusban egy egész hétvégét szentelünk a kerek évfordulónak. A március 15-16-i „Müpa 20 – Generációk ünnepe” címre keresztelt eseménysorozatunk célja, hogy a közönségünkkel együtt ünnepelhessünk. A születésnapi hétvégén látható produkciók a tevékenységünk más-más szeletét mutatják be, és olyanok lépnek majd fel, mint Várdai István, Lukács Miklós, Szalóki Ági, Herczku Ágnes, Bognár Szilvia, Háy János, Kollár-Klemencz László, Fassang László, Boldoczki Gábor vagy a Jazzical Trio. Együtt címmel neves muzsikuscsaládok adnak koncerteket, itt lesz a Lakatos, a Kelemen, a Berecz, a Ránki, a Bogányi, a Balázs és az Oláh család. A Mozgásban sorozat előadásain a tánc és a mozgásművészet kerül a középpontba: a Recirquel előadása mellett a magyar folklór és a kortárs táncművészet is egy-egy gálaműsor keretében láthatjuk majd őket. A Zenészgenerációk különböző produkcióiban a nemzedékek közös játékát figyelhetjük majd meg: lesz egy, a Ligeti és Kurtág-életműből ízelítőt adó koncert, emellett pedig különféle hangszerek – az orgona, a trombita, a cimbalom és a cselló – legjobb hazai képviselőivel találkozhatnak a nézők. Az Összhangban sorozat eseményein a The Great Hungarian Songbook és a Női energiák című koncerteken a különböző zenei műfajok ötvözésének lehetünk tanúi. A fiatalabbakról sem feledkezünk meg, nekik délelőtti matinéval, a könnyedebb műfajok rajongóinak pedig egy hamisítatlan Random Trippel készülünk. Az egész hétvégi eseménysorozatra nem csupán úgy tekintünk, mint egy örömteli visszatekintésre, inkább úgy gondolunk rá, mint egy jó alkalomra, amikor találkozhatunk a közönségünkkel. Az egész ünneplést egy nagyszabású kiállítással koronázzuk meg. Az elmúlt húsz évben számos fotós dolgozott velünk, akik több ezer lenyűgöző pillanatot rögzítettek. Ezekből a fotókból válogattunk, és megalkotjuk a 20 év – ezernyi feledhetetlen pillanat című kiállítást, ahol nemcsak a fotókban gyönyörködhetünk, de egy QR-kód segítségével meg lehet idézni koncerteket is, ahol az adott fotó készült. Az egész házban láthatók lesznek a legemlékezetesebb pillanatok, a világ legnagyobb karmesterei, szólistái, zenekarai, fellépői, akik megfürödtek a Müpa-élményben. De a közönség belepillanthat a legnagyobb művészek emlékkönyv-bejegyzéseibe is. Mindezeken kívül még jó néhány apró meglepetéssel várjuk az érdeklődőket; a Müpa húszéves születésnapján megmutatjuk a múltunkat, a jelenünket és a jövőnket is.
