Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAz esküvőjére készül az aranyifjú Fadinard, akinek a lova véletlenül megeszi egy éppen házasságot törő asszony szalmakalapját. Az asszony és a katona - akivel megcsalta a férjét a nő - arra kényszerítik a kárt okozó állat gazdáját, Fadinardot, hogy valahonnan szerezzen egy pontosan ugyanilyen olasz szalmakalapot, különben a nő lebukik a megcsalt férj előtt. Párizsban mindössze egyetlen ugyanilyen kalap létezik - ezt kell megszereznie Fadinardnak, akit közben a mit sem sejtő násznép - a menyasszony vidéki rokonsága - követ keresztül-kasul a városon. A legkomikusabb helyzetek és félreértések követik egymást a színpadon. A Nemzeti Színház új előadását, az Olasz szalmakalap című produkciót a világhírű Silviu Purcarete rendezte, aki azt mondta: ez a darab színtiszta színház, ami mindig nagy kedvet csinál a munkához, mert örömből fakad. A menyasszony édesapját játszó Trill Zsolt ismét - mint mindig - fergetegesen alakítja a szerepét. Elképesztően humoros, és egyetlen mozdulata sem eltúlzott, a legfinomabb színészi eszközökkel kacagtat, amíg a nézőnek ki nem csordul a könnye a nevetéstől. A Fadinardot megszemélyesítő Herczegh Péter éppúgy jó, mint a menyasszonyt játszó, hihetetlenül tehetséges Polyák Anita, aki végzős hallgató a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Kiemelkedő színészi játékot láthatunk még Schnell Ádámtól is, aki a süket nagybácsit játssza - végképp semmit sem ért abból, ami körülötte történik. Főbb szerepekben láthatjuk még Szűcs Nellit, Söptei Andreát, Szarvas Józsefet, Kristán Attilát, Rácz Józsefet, Varga Józsefet és Szilágyi Ágotát. Az Origó a főpróba után készített riportot. (Az óriási sikerű bemutatón, péntek este hosszabb betegsége után már játszott Bodrogi Gyula is, hatalmas tapssal ünnepelték. Ahogy az egész, túlzás nélkül zseniális előadást.)
“Kár ezt elbeszélni, ó publikum! Menj, láss és kaczagj magad!” - írta az Olasz szalmakalap című előadás első népszínházi bemutatója után a Magyarország és a Nagyvilág újságírója a hetilap 1877. egyik februári számában. Egészen pontosan leírta a lényeget az újságíró, ugyanis az előadás fergeteges, az első pillanattól az utolsóig izgalmas, tele helyzetkomikumokkal, csattanós csavarral a végén.
“Kár ezt elbeszélni, ó publikum! Menj, láss és kaczagj magad!” - írta az Olasz szalmakalap című előadás első népszínházi bemutatója után a Magyarország és a Nagyvilág újságírója a hetilap 1877. egyik februári számában. Egészen pontosan leírta a lényeget az újságíró, ugyanis az előadás fergeteges, az első pillanattól az utolsóig izgalmas, tele helyzetkomikumokkal, csattanós csavarral a végén.
A darabot Eugéne Labiche írta, aki száznál is több zenés komédiát, vígjátékot írt, amelyeket a legnevesebb francia színházakban adtak elő. A Marc-Michellel közösen írt Olasz szalmakalapot 1851-ben mutatták be Párizsban, azonban a színház igazgatójának egyáltalán nem tetszett a szövege, sőt, akkora hülyeségnek tartotta a komédiát, hogy a premierre el se ment.
Az előadás azonban kirobbanó siker lett - nemcsak a nézők, hanem a kritikusok is dicsérték.
A történet szerint Fadinard az esküvőjére készül. A lova azonban megeszi egy nő szalmakalapját - aki éppen egy katonával csalja meg a férjét. Az asszony és a katona arra kényszeríti Fadinardot, hogy szerezzen egy ugyanolyan olasz szalmakalapot, különben a nő lebukik a férje előtt. A hihetetlenül pergő, szellemes, szórakoztató, lendületes történetben Fadinard násznépe - a menyasszony és annak népes, vidéki családja - kergeti a vőlegényt, aki tűvé teszi a várost, hogy találjon egy piros virágokkal díszített női szalmakalapot.
Silviu Purcaréte világhírű román rendező állította színpadra a darabot a Nemzeti Színházban.
A rendezőt már jól ismeri a magyar közönség, eddig két előadást rendezett a Nemzetiben - 2014-ben az Ahogy tetszik című produkciót, és 2019-ben a Meggyeskert című előadást. A Madách Nemzetközi Színházi Találkozón pedig több előadása aratott hatalmas sikert.
Silviu Purcarete a Nemzeti Színház magazinjának úgy fogalmazott: sohasem törekszik arra, hogy bármit is üzenjen egy-egy előadásával. “Az Olasz szalmakalap színtiszta színház. Mindig nagy kedvet csinál a munkához - ezért rendeztem meg már korábban is, mert örömből fakad.” - mondta a rendező.
A színészi játékok pedig egészen egyszerűen fergetegesek. Igazi sztárparádét láthat a néző a színpadon - a legjobb színészeket és a legkiválóbb színészi játékot. Nem is lehet egy vagy két színészt kiemelni - ugyanis mindannyian sziporkáznak a saját szerepükben.
Trill Zsolt a menyasszony édesapját játssza - parádésan persze, mint mindig. Minden mozdulatára, mondatára, hangsúlyára, füttyentésére oda kell figyelni, uralja a színpadot, egyetlen pillanata sem eltúlzott, a legfinomabb színészi eszközökkel kacagtat, egészen addig, amíg ki nem csordul a néző könnye a nevetéstől. Nonancourt, a menyasszony édesapja igazi kisember, aki élete legfontosabb pillanatához érkezett. Férjhez adja a lányát Fadinardhoz. A család vidékről érkezett Párizsba az esküvőre. A népes famíliának minden új és sokszor érthetetlen, sodródnak az eseményekkel. Az édesapa próbálja a kezében tartani a szálakat, pörgeti az eseményeket - persze teljesen reménytelen hogy irányítsa a cselekményeket, hiszen ő sem ért túl sokat az egészből. A család rohan Fadinard után, és hol egy nőbe, hol egy katonába, hol egy másik asszonyba ütköznek. Félreértések és helyzetkomikumok sorozata űzi egymás a színpadon.
Herczegh Péter Fadinard szerepében sziporkázik a színpadon. A menyasszonyt játszó Polyák Anita végzős hallgató a Színház- és Filmművészeti Egyetemen - a játéka egészen csodálatos. Nem sokszor szólal meg az előadás során, de a mozdulatai, mimikája mindent elárul arról, hogy mennyire bizonytalan a menyasszony, fogalma sincs, mi történik vele, az édesapja mellett keresi a biztonságot még az esküvője napján is.
Az egyik legmókásabb szereplő a süket nagybácsi - akit a kivételesen tehetséges Schnell Ádám játszik. Ő aztán tényleg semmit nem ért az egészből. A legváratlanabb pillanatokban szólal meg, az ő világában csupa móka és kacagás ez a nap, hiszen esküvő van, mindenki boldog, és hogy mi ez a rohangálás, fejvesztett őrület, arról fogalma sincs, hiszen nem hall semmit. A történet végén mégis ő válik kulcsszereplővé.
A felszarvazott férj szerepében Szarvas Józsefet láthatjuk, a bárónőt - akinél esetleg lehet egy ugyanolyan szalmakalap, amit megevett a ló - a fantasztikus Szűcs Nelli alakítja. A jelenete fergetegesen parádés.
A díszlet rendkívül izgalmas, hatalmas falak és ajtók töltik meg a teret, és az előadás során folyamatosan változnak: miközben zajlanak az események a színpadon, a színház díszletes munkatársai rendezik át a színpadot, hogy mire a násznép odaér a következő helyszínre, már az új díszletbe érkezzen. Ajtók nyitódnak, csukódnak, a falak elmozdulnak, átrendeződik egy pillanat alatt a színpad, és máris egy teljesen más lakásban, szobában, vagy akár az utcán találjuk magunkat, ahol épp zuhog az eső.
Az előadás egészen egyszerűen lenyűgöző - mindenkinek érdemes megnézni, igazi kikapcsolódás, két órára tényleg elfelejt mindent az ember, és csak nevet vagy sír - a kacagástól -, a történet végén pedig meglepő csavarral oldódik meg az egész komédia.
A színészeknek is jólesik ez a bohózat
“Fadinard - a huszonéves fiatalember - éppen a legszebb napjára készül, az esküvőjére, de a csodálatos nap lehetősége darabjaira hullik, amikor a lova megeszi egy nő szalmakalapját.” - mondta az Origónak Herczegh Péter, aki a főszereplő aranyifjút alakítja. Azt is hozzátette: Fadinard próbálja megoldani, helyrehozni a félreértéseket, hogy végre megtarthassák az esküvőt.
“Pörgős, bájos előadás, tele finom humorral” - mondta a színész, aki először dolgozott a román rendezővel. Úgy fogalmazott: érdekes volt a közös munka, ugyanis Purcarete franciául beszélt a színészekhez, és a legapróbb instrukciókat is pontosan meg kellett érteniük.
“Bízom abban, hogy sikeres lesz az előadás, és a nézők szeretik majd. Nekünk, színészeknek is szükségünk van a sok dráma mellett időnként egy-egy ilyen bohózatra.”
- mondta Herczegh Péter.
“Én Clara-t játszom, a divatárusnőt, akit hónapokkal ezelőtt elhagyott Fadinard, a főszereplő aranyifjú. Fél év múlva újra felbukkan a fiatalember a nő életében - beszalad a kalapüzletembe, hátha megtalálja az olasz szalmakalapot nálam. Persze, nem tudja, hogy az az én üzletem. Belép, és akkor döbben rá, hogy az elhagyott nő a tulajdonos. A szalmakalapot nem találja, menekülne Fadinard, a nő pedig csimpaszkodik - vicces helyzetek sora alakítja a jelenetet.” - mondta az Origónak Söptei Andrea. Hozzátette: Purcaretevel fantasztikus volt a közös munka.
“Ő már korábban megrendezte ezt az előadást, így felkészülten érkezett. És bár ez egy bohózat, a szereplők karaktere mégis nagyon összetett. A rendező mélyen elemezte az összes figurát, és hozzátette, hogy
ugyanolyan komolyan kell eljátszani minden szereplőt, mintha egy Dosztojevszkij-előadásra készülnénk.
A menyasszony szerepében Polyák Anitát láthatjuk, aki az Origónak elmondta, hogy az általa megformált fiatal lány rendkívül összetett figura.
“Amikor először próbáltuk a darabot, azt gondoltam, hogy a menyasszony egy üde, kedves, ártatlan fiatal lány. Később derült ki, hogy sokkal többről van szó. Ennek a lánynak kevés megszólalása van, annak ellenére, hogy főszereplő. Nincs édesanyja, így mindig az édesapja mellett van, tőle vár segítséget, mellette érzi biztonságban magát. A papa viszont soha nem beszélt neki a házasságról, arról, hogy mi történik vele utána, így kicsit bizonytalan, elhagyatottnak érzi magát. Ha néha mégis megszólal, a papa azonnal csitítja: hallgasson, és csak azt csinálja, amit mond neki az édesapja.” - mondta Polyák Anita.
Azt is hozzátette, hogy nagyon várta már a közös munkát Silviu Purcarete-vel.
“A MITEM-en több rendezését is láttam, és amikor megtudtam, hogy szerepelek ebben az előadásban, nagyon boldog voltam. Hatalmas megtiszteltetés, hogy végzős hallgatóként főszerepet játszhatok egy Purcarete által rendezett előadásban. Igyekeztem méltóan megfelelni, és talán sikerült. Imádtam vele dolgozni. Purcarete olyan rendező, aki lélekből próbál rávezetni, hogyan alakítsuk a szerepünket. Sokszor feljött a színpadra és eljátszott egy-egy jelenetet, de úgy, hogy ha akartam volna, akkor sem tudtam volna utána csinálni. Rendkívül élveztem a közös munkát.”
Polyák Anita azt is elmondta, hogy ez az előadás olyan, mint egy lélegzet. Az ember beül, csak nézi, sodródik a történettel, nevet és sír, üdítő a lélek számára.
“Mindenkinek ajánlom, kicsiknek és nagyoknak, fiataloknak és idősebbeknek, mert talán mindenki talál benne valamit, ami miatt azt mondja majd: nagyon jó döntés volt eljönni a színházba, és kicsit kikapcsolódni.” - mondta Polyák Anita.
(Az Origó az előadás főpróbáján készítette a riportot, de az óriási sikerű bemutatón már játszott Bodrogi Gyula is. Ahogy megjelent a színpadon, az egész nézőtér tapsviharban tört ki, az előadás végén pedig az egész társulat - a közönséggel együtt - a hosszabb betegsége után meggyógyult, 91 éves nagy színészt ünnepelte.)
