Gyilkosság a Müpa körül – Kisteleki vallomása a pultnál

Egy magyar úr kulturális kalandjai április 21-től április 27-ig, amelyben Zsombolyai feladja magát, Kisteleki pedig mindezt elmeséli. Programajánló, novellába csomagolva (azaz az ismertetett kulturális események valósak, a köréjük épített történet nagy részben a fantázia szüleménye).

Ott hagytam abba, ha jól emlékszem, hogy Zsombolyai felhívta Gruber hadnagyot telefonon – mondta törzshelyén, egy homályos kispesti kocsmában Kisteleki és jelentőségteljesen nézett körbe a pultnál ácsorgó többiekre, akik szemmel láthatóan nemcsak napi betevő itókájukra, de Kisteleki meséjére is szomjasan érkeztek. 

Kisteleki élvezte a helyzetet, gondolta, tart egy kis hatásszünetet, hátha valaki a közönségből elé varázsol egy újabb hosszúlépést, mert ugyan csak tíz perce érkezett és rögtön magába diktált két deci szódát és egy deci bort, mégis úgy érezte, menten maltert köp.

Szóval – szólalt meg végre, miután elégedetten kortyolt a csenddel kicsalt potyapohárból –, az a lényeg, hogy Zsombolyai mély lelki vizsgálat után úgy döntött: mindent bevall Gruber hadnagynak. No azt én nem tudhatom, mit is követett el pontosan, az már, kérem, a hatóság dolga. Na de! – újabb hatásszünet, újabb hosszúlépés – Az a fránya Zsombolyai óriási trükkhöz folyamodott. Kérem, amikor elkezdődött a kihallgatás, menten a büntethetőségi korhatár alá fiatalította magát. Mert most már ezt is tudta: uralni a saját korát! Most meg miért zokog, Manyika? – kérdezte meglepetten Kisteleki a pultosnőtől.

Azért, mert ha ilyen fiatal lett, akkor az azt jelenti, hogy a gyerekei sem születtek meg! Szegények! – zokogott tovább Manyika és csalódottan vette magához Kisteleki elől a félig teli, félig üres (nézőpont kérdése) poharat, amaz meg riadtan nyúlt volna utána (neki félig teli volt). De hiába. A marcona pultosnő Grál-lovagként őrizte Kisteleki poharát.

Jaj, dehogy, Manyika, azok megszülettek! Azok élnek és virulnak! Csak ugyebár az apjuk helyett lett egy bátyjuk, vagy öccsük (nézőpont kérdése). Na, adja szépen vissza azt a poharat, vagy ha már úgyis magánál van, töltsön rá, legyen szíves! Én meg rögvest elmesélem, mit csináltak a gyerekek, amíg az apjuk, vagyis bátyjuk, vagyis öccsük a rendőrségen időzött. Például húsvét hétfőn még nagyon is szép napjuk volt a Hollókői Húsvéti Fesztiválon, a kislányt még meg is locsolták, a fiúk meg kaptak hímes tojást. 

Ezt már a múlt héten mesélte, még az apjukkal mentek oda a gyerekek... És kedden? Kedden mit csináltak azok a szegény elapátlanodott gyerekek? – szipogta Manyika, s nem kevés gyanakvással tette vissza Kisteleki elé a poharat, amit (mintegy  jelezvén az előbbiek miatti sértődöttségét) nem borral, hanem szódával töltött feléről az egészig.

Brrr – remegett Kisteleki, de mit volt tenni, beleivott és közben gyorsan kitalálta, mit is csináltak a héten Zsombolyai gyerekei (vagy testvérei).

Kedden Csehov Egyfelvonásos komédiáit nézték meg a Nemzeti Színházban, a Beregszászi Illyés Gyula Színház előadásában. Szerdán ifjabb Zsombolyai elvitte a két kicsit a Magyar Zene Háza Operabeavatójára, ahol Bucsi Annamária (Papagena) és Sándor Csaba (Papageno) énekesek, valamint Göttinger Pál rendező és Dinnyés Dániel karmester-zeneszerző segítségével vált számukra érthetővé és élhetővé Mozart különleges és játékos operája, A varázsfuvola.

Csehov: Egyfelvonásos komédiák (Trill Zsolt és Tóth László)
Fotó: Eöri Szabó Zsolt - Nemzeti Színház

Csütörtökön miután elvitte iskolába a kicsiket, ifjabb Zsombolyai moziba ment és megnézte az Avilai Szent Teréz megkísértése című filmet, közben erősen az apjára (öccsére) gondolt, este pedig kézen fogta a két kisebbet és elmentek a Svábhegyi Csillagvizsgálóba, hogy megnézzék a Nagy Medve spirálgalaxisát, közben pedig együtt gondoltak arra az illetőre, aki még mindig Gruber hadnagy vendégszeretetét élvezte.

Pénteken megint a Magyar Zene Házába indultak, hogy meghallgassák a fiatal magyar jazz tehetség – no igen, ez a jazz dobosnak készülő ifjabb Zsombolyai ötlete volt –, a zongorista-komponista Gerlóczy Zsigmond szabad improvizációit, amit nyugodtan lehet valós idejű zeneszerzésnek is nevezni. 

A hétvégén – szombaton és vasárnap – pedig felkerekedtek, hogy körbe, keresztül és kasul utazzák Magyarországot a XIII. Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Napján (valóságban hétvégéjén). Vagyis csatangoltak Albertirsától Taktaharkányig, Kazártól Szentendréig. Annyira elfáradtak, hogy az ifjabb Zsombolyai vasárnap este nehezen vette rá magát, de csak elzarándokolt az apja (vagy öccse) kedvenc koncerthelyszínére és a rendkívül sokrétű iamyank koncertjén feszegette a saját határait.

És az apjuk, vagy bátyjuk, vagy öccsük, szóval „a” Zsombolyai… mit csinált mind ez idő alatt? – kérdezte egy rekedtes hang Kisteleki háta mögül, és hogy biztos legyen a válaszban, kért egy kisfröccsöt is a mesélőnek.

Kisfröccs, kis válasz… Mit csinált volna, szerencsétlen? – méltatlankodott Kisteleki – Ugyanazt csinálta, amit Gruber hadnagy is. Egész idő alatt itt ivott magukkal.

S mielőtt a többiek felocsúdhattak volna, Kisteleki gyorsan megöntözte kiszáradt torkát, és kereket oldott.

Zsombolyai Huba

(folyt. köv.)