Olcsó mesével játszotta ki a kommunista kultúrcenzorokat, hogy a fiatalok zenéjét népszerűsítse

Száz éve született Banovich Tamás (1925. szeptember 21. - 2015. február 8.), a magyar film egyik izgalmas, sokszor mellőzött alakja. Banovich Tamás rendezőként, forgatókönyvíróként, díszlet- és jelmeztervezőként is jelentős életművet hagyott maga után. Ezek a fiatalok című 1967-es filmje például a magyar beat zene első jelentős népszerűsítője volt.

Miután Banovich Tamás 1956-ban megrendezte a magyar filmtörténet egyetlen betiltott mesefilmjét (erről szóló cikkünket itt olvashatja el), minden különösebb indoklás nélkül a hatalom kiszorította a filmgyártásból. Kétkezi munka után rendezőasszisztensként térhetett vissza, és a továbbiakban elsősorban jelmeztervezőként kapott lehetőséget, de 1967-ben sikerült egy újabb cseles filmet készítenie. 

Banovich Tamás az Ezek a fiatalok forgatásán

A naiv, szinte semmitmondó sztorijú Ezek a fiatalok egészen nyilvánvalóan nem is a történetmesélés kedvéért készült, hanem a sztori lehetőséget adott a korábban táncfilmeket is rendező Banovich számára, hogy elkészítse az első magyar beatzene-filmet, amelyben az akkori fiatalok új zenéjét (és ehhez kapcsolódó életmódját) olyan feltörekvő magyar zenekarok eredeti dalaival mutathatta be, mint az Illés , a Metró és az Omega. 

Banovich Tamás ezúttal kijátszotta a cenzúrát

A történet tehát nem bonyolult: behozza a fiatalokat, a szokásos szerelmi szálat, nemzedéki konfliktusokat, pályaválasztást, vágyakozást – de mindez csupán háttérként szolgál a zenei örömnek, a beatzenének és a táncnak. A hangsúly nem a történet komplexitásán, hanem annak üzenetén és hatásán van, a cél az volt, hogy a fiatalok dalai elhangozhassanak mozikban, lemezen, és kapcsolatot teremtsenek a közönséggel, így tehát Banovich nem a magyar filmtörténetet gazdagította, hanem lehetőséget biztosított a tehetséges fiatal zenészeknek, hogy megalapozzák a magyar rock- (beat)-zene történetét, hiszen a film dalai lemezen is megjelenhettek.

Banovich a forgatókönyve hivatalos elbírálásakor a beatzenét új folklórként határozta meg, ezzel indoklásában egy olyan kulturális forma felé igyekezett mozdulni, amely a hivatalos folklór-elképzelésekhez képest talán elfogadhatóbb. Persze a film rendkívül jól fésültre sikerült (sőt, a magát félig dokumentumfilmnek álcázó filmben a megjelenített zenészek illedelmes és felelős, a felnőttek társadalmába konfliktusmentesen beilleszkedni képes fiatalemberként jelennek meg, még véletlenül sem kiélezve a korszak generációs ellentéteit), de Banovich nem is hazudott az új folklórt illetően: az Ezek a fiatalok vetítéseire tódult a közönség, egy hónapon belül már milliós nézőszámot emlegetett a magyar sajtó, és ezzel kapcsolatban megindult a kultúrpolitikai párbeszéd is, mivel Banovich filmjének elképesztő közönségsikere áttörte az állampárt által irányított hivatalos nyilvánosság korlátait.