Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huÖtven évvel ezelőtt, amikor a külföldi sikerekből semmi sem jött össze, és váratlanul egy tag is "kihullott", a Locomotiv GT új erőre kapott. Az 1975-ös Mindig magasabbra című lemezével a zenekar nemcsak helyreállította hírnevét, de új hangzást talált, amelyben a funk, a rock és az énekes harmóniák lenyűgöző egyensúlyt alkotnak.
A magyar rocktörténet elsőszámú rock supergroupja, az LGT 1975-re hihetetlen próbatételeken volt túl, s mindez egy reményteli, tengerentúli nagy kaland miatt: az ABC kiadóval kötött amerikai lemezszerződésük 1974-ben kudarcba fulladt, az 1974- nyarán rögzített, az amerikai közönséget megcélzó All Aboard című, Los Angelesben készült második angol nyelvű lemezük pedig sosem jutott el a közönséghez, pénzt nem kaptak az amerikai "turné" után, de ami a legrosszabb, az akkor négytagú zenekarból 1974 őszén csak hárman tértek haza, ugyanis a gitáros, Barta Tamás úgy döntött, kint marad Los Angelesben (akkori szóhasználat szerint: disszidált), ez pedig az LGT-t a feloszlás veszélyével is fenyegette, Barta jóformán pótolhatatlannak tűnt. Csakhogy a legendás (egyben tragikus sorsú) gitáros, virágnyelven megüzente, kit tartana alkalmasnak a helyére: az akkor a Generálban az ezüstös hat húrt tépő Karácsony Jánost, akinek a dobos és az LGT "menedzsere", Laux József hamar ajánlatot is tett, Karácsony pedig gondolkodás nélkül el is fogadta azt. A már közös, egy hónapos lengyel turné idején pedig őrületes munka vette kezdetét: a zenekar elkezdett a negyedik önálló LGT-albumon dolgozni, ez lett az 1975 közepén megjelent Mindig magasabbra.
Mindig magasabbra: egy album, ami tényleg magasra tette a lécet
Persze, Karácsony János személyében az LGT nemcsak egy kiváló gitárost, hanem egy remek énekest (és zeneszerzőt) is nyert. A negyedik album felvételét pedig a lehető legjobb minőségben akarták elvégezni, ezért kijárták, hogy az akkor legprofibb hazai stúdió, a filmgyári MAFILM stúdiójában készíthessék el új lemezük felvételeit, ahol a Hanglemezgyárral ellentétben már nyolcsávos rögzítési rendszert használtak, amit sokkal megfelelőbbnek éreztek hangzásbeli elképzeléseik megvalósításához (pláne az amerikai stúdiózás után). A hangmérnök Kovács Györgynek ugyan ez volt az első önálló nagylemeze, viszont épp ezért mindent beleadott – és a profizmus és lelkesedésből is fakadó igényesség a mai napig jól hallatszik, még úgy is, hogy a zenekar megfeszített tempóban dolgozott, ugyanis a Mindig magasabbra felvételei egyszerre készültek Kovács Kati (és az LGT) Közel a naphoz című lemezének rögzítésével, vagyis a szoros stúdióbeosztás megfeszített tempót követelt az LGT tagjaitól.
Igaz, vannak is átfedések, de egy korábbi Kovács Kati-lemez (az egy évvel korábbi Kovács Kati és a Locomotiv GT album) dalát illetően, ami a három tételes instrumentális felvezető (Intuitio molto furtivamente) után a Mindig magasabbra album elsőszámú énekes nyitánya: ez a Szólj rám, ha hangosan énekelek. Amelynek keletkezése önmagában izgalmas: a dal 1973-ban dal úgy született, hogy amikor az Kovács Kati a Kovács Kati és a Locomotiv GT című lemez szövegírójának, Adamis Annának a hatodik emeleti lakásán próbált az LGT-vel, megkérte a zenekar tagjait, hogy szóljanak neki, ha hangosan énekel, nehogy zavarja a szomszédokat. Az új, a negyedik LGT-lemez változatán már Presser és a Hammond-orgona, valamint az Intuitio molto furtivamente harmadik tételében főszerephez jutó klavinet veszi át a hangszeres prímet a korábbi Barta-féle gitártól (ezzel eleve funkosabb a hangzás, de ha már itt tartunk, az Intuitio molto furtivamente második tétele, ami voltaképp Laux flangerrel effektezett dobszója, eleve a Billy Cobham 1970-es évekbeli munkásságát idézi, jól tükrözve, miféle funk-hatások érték a zenekart 1974-es amerikai útjuk során).
A funkosabb hangzáson és persze az olyan nagy, lírai LGT-slágereken túl, mint az Álomarcú lány vagy a Neked írom a dalt, az összesen 10 trackes album negyedik, címadó dala (no meg az És jött a doktor) az, ami igazán új irányba helyezte a zenekart: a tremolós akkordbontásokra érkező zenei tus, a funkos lüktetés, Karácsony énekhangja, a funkkal parolázó rockosabb gitárszóló, és a bridge puhább harmóniái, valamint Laux "dobkísérletei" a háttérben egy hihetetlen zenei komplexitást adnak ki, azt a teljesen egyedi hangzásvilágot, ami miatt az LGT utánozhatatlanná vált a magyar rockzenében (és ennek bizonyítéka az egyetlen E-moll-ra épített, monoton zakatolásában is hihetetlenül gazdag És jött a doktor művészi és életvezetési "hitvallása" is).
Persze, ahogy azt már Billy Cobham esetében is jeleztük: az 1975-ös albumon rendkívül sok amerikai zenei hatás érződik, legyen szó az Earth, Wind & Fire-ről, a Temptations-ről, Herbie Hancockról vagy Ike Turnerről – amely zenei ihletéseket az LGT tökéletesen alkalmazta a magyar dalokra, egy hihetetlenül magas színvonalú, magyarul megszólaló albumon.
