Először nyílik kiállítás Budapesten a látnok író-képzőművész műveiből, akinek egyik képét Ralph Fiennes is megette

Először nyílik kiállítás Magyarországon William Blake költő és festőművész alkotásaiból. William Blake (1757–1827) a brit képzőművészet és irodalom kiemelkedő, de igazán csak a 20. századtól elismert alakja volt, aki látomásos rajzaival, festményeivel és nem utolsósorban költeményeivel generációkat inspirált. A Menny és Pokol házassága - William Blake és kortársai című tárlatot szeptember 26-tól láthatja a közönség a Szépművészeti Múzeumban.

William Blake (1757–1827) nem csupán költő és grafikus, hanem látnok-volumenű "világalkotó" is volt — művészetében a spirituális és a földi, a fény és árnyék, a jó és rossz, az öröm és fájdalom állításai és ellentétei lépnek folyamatos dialógusba egymással. Filozófiai szempontból is izgalmas "lázadó evanngéliuma" a Menny és Pokol házassága (1790-1793) fogalmazta meg Blake talán legismertebb (Hegelt is megelőző, a tapasztalati filozófiát elvető) gondolatát, miszerint minden fejlődés forrása az ellentétek harcában áll — és az angol ipari forradalom és az azzal együttjáró társadalmi feszültség idején kifejezetten forradalmi megállapításnak számított, hogy a fejlődés nem a homogén egyensúlyból, hanem az ellentétek közt húzódó dinamikából fakad (sokan azóta is Blake sátánizmusát emlegetik fel, megfeledkezve az olyan műveiről, mint a Jeruzsálem, amely irodalomtörténészek szerint költészeti miszticizmusával, játékos neveivel is inspirálta Tolkien irodalmi alkotásainak, így A Gyűrűk Ura létrejöttét is).

William Blake: A halál háza Fotó: William Blake/Tate Gallery

Sőt, a Jeruzsálem már a költő-képzőművész Blake zenei zsenijének is egyik példája. Blake ugyanis saját verseihez maga szerezte a dallamokat és énekelte, amivel (túl a költészetén) később komoly zeneszerzőket, de a rockzenészeket megihlette. A Jeruzsálem esetében Blake szövegét, részben a költő saját dallamainak ihletésével Hubert Perry zenésítette meg 1916-ban, és az így született mű később Anglia nemhivatalos himnuszaként lett ismert, és amelynek melódiáját később az Emerson, Lake & Palmer progresszív rock együttes is előadta. Sőt, ebben a Blake-műben szerepel a „tűzszekér” („chariot of fire”) kifejezés is, ami a világhíres, Oscar-díjas sportfilm címét inspirálta (mi több:a Parry-féle korál-változat a film végén el is hangzik).

William Blake: a felbolydult világra miszticizmussal válaszolt

A most, szeptember 26.-tól a budapesti Szépművészeti Múzeumban megrendezésre kerülő, Menny és Pokol házassága - William Blake és kortársai című (a londoni Tate gyűjteményéből válogatott) tárlaton a közönség betekintést nyerhet a maga korában mellőzött, de később írók és képzőművészek nemzedékeire (a mai napig) jelentős hatást gyakorló Blake (valamint olyan neves kortársai, mint Joseph Mallord William Turner vagy Francis Danby) misztikus-romantikus művészetébe, amely egyaránt merített Blake (akkoriban, de bizonyos esetekben most is) radikális politikai nézeteiből, mély vallásos hitéből, a miszticizmussal való találkozásából és legszemélyesebb küzdelmeiből.

A magát bizonyos szempontból afféle prófétának vélő Blake az angol ipari forradalom gazdasági és társadalmi folyamataira a spirituális megújulásban látták a lehetséges választ, a miszticizmusban a szabadságvágyat meglelve és a szabadság igényéből levezetve a lehetséges jövőt.

Tény ugyanakkor, hogy egyes Blake-festmények miszticizmusa olykor a sátániban keresik a "megoldást" – ezt lovagolta meg Thomas Harris is 1981-es A vörös sárkány című Lecter-regényében, amelyből 2002-ben Brett Rattner rendezett filmet, és amelyben Ralph Fiennes sorozatgyilkos karakterét épp Blake egyik festménye ihleti meg, és tartja hatalmában. Olyannyira, hogy a kép fő alakját, a vörös sárkányt a saját hátára is tetováltatta, s amely festményt a film egyik legemlékezetesebb jelenetében meg is eszi.