Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huVan valami különös varázs abban, amikor Johann Strauss muzsikája felhangzik. Akár a bécsi újévi koncerten, akár egy filmben, akár egy YouTube-videó háttérzenéjeként – a dallamok ma is ugyanazt az életörömöt sugározzák, amit 150 évvel ezelőtt a bécsi báltermekben érezhetett a közönség. Strauss zenéje időtlen: nem egyszerűen tánczene, hanem egy letűnt, de mégis örök város, Bécs lelke. Nagy tekintélyű zeneszerző apjával nem volt jóban. Sőt, ellenétük csak tovább fokozódott, amikor Magyarországon 1848-ban kitört a forradalom, és az idősebb Strauss a császárt támogatta, míg fia a magyar forradalmárokkal szimpatizált. Olyannyira, hogy még forradalmi indulót is komponált, amiért később letartóztatták, majd a császári titkosrendőrség évekig árgus szemekkel figyelte a keringőkirály tevékenységét.

A „Kék Duna keringő”, a „Tavaszi hangok” vagy a „Császárkeringő” ma is a világ legismertebb zenedarabjai közé tartoznak – olyan dallamok, amelyeket még az is felismer, aki soha nem hallgat klasszikus zenét. Strauss nemcsak egy korszakot határozott meg, hanem a könnyűzene és a komolyzene közötti hidat is megépítette: darabjai egyszerre voltak népszerűek a bécsi táncházakban és az arisztokrata bálokon.
Johann Strauss ifj., aki nélkül nem lett volna bécsi éjszaka
Az operettek – mint a Denevér vagy az Egy éj Velencében – a mai musicalek előfutárai voltak: vidámak, romantikusak, és közvetlen kapcsolatot teremtettek a közönséggel. Strauss volt az első, aki a szórakoztatást és a művészetet egyensúlyba hozta, s ezzel megnyitotta az utat az olyan későbbi zeneszerzők előtt, mint Lehár Ferenc vagy Kálmán Imre.
De Johann Strauss hatása nem állt meg a koncerttermeknél. A Kék Duna keringő például a világ egyik legtöbbet játszott klasszikus műve lett – hallható a 2001: Űrodüsszeiától kezdve reklámokban, sporteseményeken, sőt, videojátékokban is. A zenéje túlélte a korszakokat, a politikát, a háborúkat, és ma is egyet jelent az eleganciával, a derűvel és a bécsi életörömmel.
Strauss 1899. június 3-án hunyt el, de öröksége ma is él: a bécsi újévi koncert minden évben az ő muzsikájával kezdődik, a világ több mint kilencven országában közvetítve. A keringőkirály tehát nemcsak a 19. század zeneszerzője volt, hanem a boldogság és a harmónia örök közvetítője.