Iratkozzon fel hírlevelünkre 
John Schlesinger nyugtalanító, sötét tónusú drámája megmutatta, milyen sötét titkok rejtőztek a harmincas évek Hollywoodjának máza alatt. A sáska napja (The Day of the Locust, 1975) kegyetlen pontossággal ábrázolta, mi történik azokkal, akik a csillogás árnyékában, a siker ígéretétől megvakítva próbálnak érvényesülni.
John Schlesinger 1975-ös (Nathanael West azonos című, 1939-ben megjelent regénye alapján készült) filmje, A sáska napja az 1970-es évek leleplező mozivonulatának egyik kegyetlen darabja. történet középpontjában Tod Hackett (William Atherton), a tehetséges, de kiábrándult fiatal festő áll, aki a filmipar díszlettervezőjeként kap munkát Hollywoodban. A csillogó stúdióvilágtól mindössze egy kopott, lerobbant bérház választja el — a San Bernardino Arms — ahol a reménytelenül próbálkozó statiszták, kifulladt táncosnők, lecsúszott színészek és pénztelen álmodozók élnek egymás mellett.
Tod itt ismerkedik meg Faye Greenerrel (Karen Black), a gyönyörű, de hamar kiábrándító, tehetségtelen színésznővel. Faye nem a tudásával, hanem a túlélés ösztöneivel próbál boldogulni: szerelemmel, hazugsággal, csábítással. Mindeközben a magányos, labilis Homer Simpson (Donald Sutherland pazar, egy népszerű animációs sorozatot is megihlető alakításában) — aki reményt és társaságot keres — végzetesen belesodródik a lány körüli, lassan tragédiába forduló káoszba.
A Sáska napja: a hollywoodi illúzió és a siker ára
A film egyik legerősebb rétege a remény és a valóság közötti feszültség. A szereplők mind ugyanazt akarják: hogy végre meglássák őket, hogy feljebb kapaszkodjanak a társadalmi ranglétrán. De a film világa nem ismeri az irgalmat. A kudarcok sorozata, a kilátástalanság, a megalázottság fojtogató atmoszférát teremt.
Hollywood itt nem lehetőség, hanem embert próbáló csapda: a siker ígérete magához vonzza az embereket, de aztán elemészti őket.
Ahogy Tod egyre mélyebbre lát ebbe a hamis valóságba, saját idealizmusa is lassan elfogy — helyét cinizmus és düh veszi át.
John Schlesinger rendezése pontosan érzi a határát annak, mikor válik a szatíra rémálommá. A film groteszk humora, a torz karakterek és a hétköznapi bukdácsolások lassan egy mindent elborító pesszimista vízióvá alakulnak.
A zárójelenet — egy filmpremier egyre dühödtebb tömegjelenete, amely végül fékezhetetlen erőszakba torkollik — a hollywoodi álom végső szétpattanása. A káosz elárasztja a vásznat: az illúzió szétrobban, és láthatóvá válik a mögötte rejtőző embertelenség.
Miért fontos film ma is?
- Mert a „sztáripar” kegyetlensége nem változott. A siker iránti éhség, az önáltatás és a kiszolgáltatottság ma is ugyanúgy jelen van a szórakoztatóiparban.
- Mert kivételesen jó karaktertanulmány. A film rávilágít, hogyan változtatja meg az embert, ha hosszú időn át a vágyai és a valóság között reked.
- Mert atmoszférája páratlanul nyugtalanító. A Sáska napja egyszerre korrajz, társadalmi kritika és pszichológiai portré.
- Mert ritkán látni filmet, amely ilyen merészen leplezi le Hollywood mítoszát. A film nem romantizál: lecsupaszít, lebont, és csak azt hagyja meg, ami túl sokáig rejtve volt.
