Így került a levágott fej a Nobel-díjas író asztalára

A Nobel-díjas Rudyard Kiplinget ma már leginkább a Dzsungel könyve miatt ismerik, holott írt sokkal sötétebb történeteket is. Az egyik legjobból John Huston készített epikus kalandfilmet: az Aki király akart lenni (The Man Who Would Be King, 1975) nem csupán egzotikus utazás két brit kalandor túlzott vágyairól, hanem egy mélyebb erkölcsi dráma a hatalom, barátság és identitás viszonyáról.

John Huston 1975-ös filmje, az  Aki király akart lenni Rudyard Kipling azonos című 1888-as novellája alapján készült, és Sean Connery (Daniel Dravot) valamint Michael Caine (Peachy Carnehan) alakítják a két vakmerő kalandort, két egykori brit katonatisztet, akik úgy döntenek, hogy Indiát otthagyva Kafirisztánban próbáljanak szerencsét– az akkor még kevéssé ismert, hegyekkel és babonákkal tarkított vidéken, ahol Nagy Sándor óta nem járt fehér ember.

Aki király akart lenni (Michael Caine és Sean Connery)

A fordulat akkor következik be, amikor egyiküket a nyakában viselt szabadkőműves jel miatt az őslakosok istenként kezdik tisztelni és királlyá koronázzák (pont egy olyan ékszer miatt, amit a novellájának narrátoraként és szereplőjeként is felbukkanó Kipling ajándékoz a főhősnek) – a baj pedig azzal kezdődik, hogy a férfi el is kezd istenként viselkedni, és ahelyett, hogy a könnyen megszerzett zsákmánnyal kereket oldana, fejébe veszi, hogy Viktória királynőjénél is nagyobb birodalmat épít. 

Aki király akart lenni: egy nő miatt vesztette el a király a fejét

A sereget építő, törvényeket hozó főhős végül (dinasztiaépítés szándékával) házasságra kíván lépni egy csodás szépségű nővel, aki azonban megharapja az esküvőn a férfit, akinek nyaka vérezni kezd, s a mindaddig sebezhetetlennek gondolt "istenkirályról" gyorsan kiderül emberi mivolta – az őslakosok pedig lefejezik. Bajtársát is megnyomorítják, de életben hagyják, a férfi kínkeserves úton visszatér a civilizációba, ahol meséje bizonyítékaként megmutatja a történetet hitetlenkedve hallgató Kiplingnek a levágott fejet.

Huston 1975-ös adaptációja nem csak kalandfilmként működik: John Huston rendezése egyszerre ünnepli az egzotikumot és figyelmeztet az emberi mohóság veszélyeire. A kritikusok méltatták a remek színészi játékot (Sean Connery, Michael Caine, és Kipling szerepében Christopher Plummer), és a látványos vizuális megvalósítást, de külön dicséret illeti az erkölcsi mélységet is: a történet ambícióról, hatalomról és testvériségről szól, bemutatva, hogy a legnagyobb kincs – ha nincs vele tartás – saját vesztünkké válhat.

Összességében az Aki király akart lenni egy klasszikus, időtálló film, amely nemcsak izgalmas, de elgondolkodtató is – és remek ajánló azoknak, akiket vonz a gyarmati korszak moralitása, az emberi mértéktelenség és a természet feletti hatalomvágy kérdése.