Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Szabó István 1980‑as filmje a második világháború végén játszódó történeten keresztül mutatja meg, milyen törékeny a bizalom, ha az ember két idegen kénytelen házaspárként élni egymás mellett a túlélés érdekében. Bizalom: a magyar filmtörténet egyik remekműve.
A Bizalom különleges, a második világháború végén játszódó kamaradráma, amelynek erejét egyaránt adja Bánsági Ildikó és Andorai Péter átütő jelenléte, Szabó István érzékeny rendezése, Koltai Lajos operatőri bravúrja és Polgár Tibor sejtelmes zenéje. A történetben a fiatal Kata férje politikai tevékenysége miatt üldözötté válik, ezért hamis személyazonossággal menekülnie kell. Idegen férfihoz, Jánoshoz kerül, akinek „feleségeként” kell elrejtőznie. A kezdeti félelem, bizonytalanság és gyanakvás fokozatosan oldódik, és lassan kialakul köztük az érzelmi kötődés.
A film központi témája a bizalom törékenysége: a személyazonosság elvesztése, a félelem és a túlélés kényszere folyamatos feszültséget teremt. A karakterek belső vívódása, a köztük kibontakozó kapcsolat apró jelei és a mindent átszövő rettegés a történelmi háttérrel együtt teszik a filmet rendkívül erőteljessé.
Bizalom: intim realizmus
Stílusában a Bizalom a realista narratívát ötvözi a finom pszichológiai ábrázolással. A film nemcsak a háború borzalmaira és az emberi túlélés kényszerére reflektál, hanem arra is, hogy a bizalom emberi kapcsolatokban milyen nehezen építhető és tartható fenn.
A Bizalom nemzetközi elismerést is kapott: Szabó István Berlinben Ezüst Medvét nyert a rendezésért, a film pedig jelölést kapott az Academy Awards legjobb idegennyelvű film kategóriájában. A film ma is aktuális és megrendítő dráma, amely az identitás, az érzelmi kötődés és a bizalom kérdéseit állítja a középpontba.
