Az 1950-es évek politikai kurzusfilmjének szánt Ludas Matyi célja nem csupán a klasszikus mesével való "népnevelés" volt, hanem az is, hogy végre készüljön magyar színesfilm is. A Fazekas Mihály azonos című elbeszélő költeményén alapuló film-adaptáció rendezésének feladatát a tapasztalt színházi rendező Nádasdy Kálmán és a pályakezdő, de később az irodalmi adaptációkban otthonosan mozgó Ranódy László kapta. A főszerepben a tragikusan fiatalon meghalt Soós Imre látható Matyiként, Döbrögit pedig Solthy György alakítja. A film lenyűgöző méretű stábbal készült: több mint 1200 statiszta, korhű ruhák, külső díszletek, és a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat közreműködése jellemezte a forgatást.

A film az akkor divatos, belga, négyszínű Gevacolor technikával készült – csakhogy a színek már néhány hónap múlva megfakultak az eredeti tekercseken, mivel a felvételek lejárt szavatosságú tekercsekre készültek. Olyannyira, hogy 1961-re már csak 3 százalékban tartalmazott színeket az eredeti kópia, így a film megmentésére már akkoriban megkezdődtek a kísérletek, végül 2004-ben a Magyar Nemzeti Filmarchívum digitálisan restaurálta a filmet, hogy megőrizze az eredeti vizuális élményt.
Ludas Matyi: szimbolikus kurzusfilmből valódi érték
A film eredeti időzítései ma is beszédesek: a forgatás 1949. augusztus 20-án kezdődött, az új, "sztálini" alkotmány hatályba lépésének napján, míg a februári bemutatót igyekeztek Sztálin március 5-i születésnapjához igazítani, s bár a történet, a rendezés (Döbrögi kulákként való karikarisztikus ábrázolása) megfelelt a kommunista ideológiai elvárásoknak, a kalandos és sokszor humoros jelenetek, de főleg Soós Imre alakítása elvonják a figyelmet a történetbe erőszakkal oltott kommunista ideológiától, és a film a politikai akarat ellenére a történet örökérvényű, népmesei jellegét domborítja ki.
A forgatás idején 19 éves Soós Imre elsoprő erejű alakításáért elismerő diplomában részesült a Karlovy Vary-i Filmfesztiválon, az MMA pedig az 53 legjobb magyar filmalkotás közé választotta a Ludas Matyit, amely ma már nem propagandacéljai, hanem művészi értékei miatt számít a magyar filmörökség fontos részének.