Mészáros Márta Örökbefogadás című filmje egy negyvenéves nő történetét meséli el: a gyári munkás Kata magányosan él, de erősen vágyik arra, hogy anya legyen, a férfi viszont, akivel kapcsolata van, nem akar vele gyereket, ezért Kata kapaszkodót keres, végül az intézeti fiatal Anna felbukkanása érzelmi fordulópontot jelent az életében.

Mészáros bravúrosan fűzi össze a személyes és társadalmi dilemmákat: a gyereklét, az elhagyottság és az örökbefogadás kérdését a ’70-es évek kelet-európai szocialista valóságába ágyazva vizsgálja. Mészáros nem lihegő melodrámát alkotott, hanem realisztikus portrét festett egy nőről, aki saját eszközeivel, egyedül és függetlenül próbálja megteremteni a családot.
Örökbefogadás: díjazták a tabudöntést
A film merészségét már bemutatásakor díjazták: a 1975-ös Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Mészáros lett az első magyar — és egyben az első nő —, aki elnyerte a fődíjat, az Arany Medvét. „Igazán csak az Örökbefogadással találtam magamra” – mondta később Mészáros, aki ezzel a filmmel nemcsak saját pályáját, hanem a női filmrendezés határait is szélesre nyitotta.
A filmet 2019-ben digitálisan restaurálták, és visszatért Berlinbe, valamint itthon is bemutatták az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
A rendező műve azóta klasszikussá vált: 2022-ben a Criterion Collection is klasszikus magyar filmművészetként választotta ki a gyűjteményébe.