Az Uramisten a magyar filmtörténet egyik különleges darabja: egyszerre intim kamaradráma és a cirkusz világába ágyazott erkölcsi parabola. A film középpontjában egy fiatal artista áll, aki egy súlyos baleset után képtelen folytatni korábbi pályáját. A fájdalom és a kudarcélmény azonban nem töri meg: mindennél jobban vágyik rá, hogy visszatérjen a porondra, még akkor is, ha ezért olyan titkokhoz kell hozzáférnie, amelyek más életét és méltóságát veszélyeztetik.

A cselekmény mozgatórugója egy legendás illuzionista jégbe fagyva előadott mutatványa, amelynek valódi technikáját senki sem ismeri. A fiatal artista megszállottan próbálja kicsikarni a trükk titkát az immár idős, visszavonult művésztől, ám az öreg férfi nem hajlandó feltárni a múltját. A feszültség fokozatosan épül: a tisztelet helyét kiszolgáltatottság, a kíváncsiság helyét erőszakos ragaszkodás veszi át. S persze: Eperjes Károly és Feleki Kamill kettőse a magyar filmtörténet egyik legizgalmasabb karakterpárbaját adja elő (a fáma szerint Gárdos Péter a színészek hiúságára alapozva ki is provokálta a fiatal és idős színész versengését, így a két karakter egymásnak feszülése nagyon is valós volt).
Uramisten: az élet kész cirkusz
Gárdos Péter filmje nem csak a cirkuszi közeg viszonylag ritkán ábrázolt költőiségét ragadja meg, hanem éles kérdéseket tesz fel az ambíció természetéről. Hol húzódik a határ a művészi vágy és az önpusztítás között? Van-e joga a fiatalnak követelni a tudást, amelyhez nincs erkölcsi kulcsa? És meddig őrzi meg identitását az, aki a sikerért bármit megtenne?
Bár az Uramisten a hazai bemutatásakor vegyes fogadtatásban részesült, külföldi fesztiválokon komoly elismeréseket kapott. A film ma is érvényes: emlékeztet rá, hogy az illúziók mögött mindig hús-vér emberek állnak – és a csodák ára gyakran magasabb, mint amennyit elsőre gondolnánk.