Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.hu182 éve, 1844. július 2-án hangzott fel először nyilvánosan Erkel Ferenc zenéjével Kölcsey Ferenc költeménye a pesti Nemzeti Színházban. A Himnusz bemutatója mérföldkőnek számított a magyar nemzeti kultúra történetében, még akkor is, ha a korszakban a Szózat népszerűsége kezdetben nagyobb volt. A mű később fokozatosan vált a magyarság legfontosabb nemzeti imádságává.
1844. július 2-án a pesti Nemzeti Színházban hangzott fel először nyilvánosan a Himnusz Erkel Ferenc által komponált dallamával. Kölcsey Ferenc verse ugyan már 1823-ban megszületett, a megzenésített változat bemutatója jelentette azt a történelmi pillanatot, amely hosszú távon meghatározta a magyar nemzeti identitást.
Fotó: ATTILA KISBENEDEK / AFP
Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz kéziratát. Több mint húsz évvel később Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója pályázatot hirdetett a mű megzenésítésére. A pályázatot Erkel Ferenc nyerte meg, alkotását pedig 1844. július 2-án mutatták be a közönség előtt – számolt be róla a FelvidékMa.
A Himnusz bemutatója a Nemzeti Színházban
Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) történeti összefoglalója szerint a korabeli sajtó is elismerően fogadta Erkel Ferenc művét. A Honderü című lap így fogalmazott:
...Most csak az van hátra, hogy Erkelünk' gyönyörű hymnusát többször adassék alkalom hallani, megismerni, megtanulni, annak jelessége kezeskedik, hogy az nem sokára a legnagyobb népszerűséget vivandja ki magának, s valódi magyar néphymnussá válandik...
A Himnusz bemutatásakor a magyar közéletben már fontos szerepet töltött be Vörösmarty Mihály Szózata. Egressy Béni megzenésítésével 1843-ban mutatták be, és a reformkorban sokan ezt tekintették a nemzet dalának.
Az 1840-es évek közepére azonban a két alkotás fokozatosan egymás mellett élt a nemzeti ünnepségeken. A Himnuszt és a Szózatot egyaránt rendszeresen énekelték, az 1848–49-es szabadságharc idején is mindkettő fontos nemzeti jelképpé vált.
A szabadságharc leverését követően a Habsburg hatóságok az osztrák császári himnuszt tették kötelezővé, miközben a magyar nemzeti jelképek használatát korlátozták. Erkel Ferenc ennek ellenére 1850-ben három alkalommal is előadta a Himnuszt a Nemzeti Színházban, amiért a művet évekre betiltották.
A Himnusz azonban tovább élt a magyar közösségekben, majd az 1860-as évektől ismét egyre gyakrabban csendült fel nyilvános rendezvényeken. Népszerűsége ekkor már meghaladta a Szózatét.
A Himnusz máig a magyar nemzet jelképe
A Himnusz több mint másfél évszázadon át a magyar nemzeti identitás egyik legfontosabb szimbólumává vált. Története során politikai változások, tiltások és történelmi fordulatok ellenére is megőrizte kiemelt szerepét.
Erkel Ferenc megzenésítése és Kölcsey Ferenc költeménye együtt vált a magyar kultúra meghatározó örökségévé, amely napjainkban is a nemzeti ünnepek és hivatalos események elengedhetetlen része.
