Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA Szegedi Szabadtéri Játékok legújabb produkciója autók, fegyverek és a mexikói halálkultusz segítségével hoz nyers, filmszerű látványvilágot a Dóm térre. A klasszikus operát teljesen újragondoló, radikális előadást a városhoz ezer szállal kötődő Juronics Tamás álmodta színpadra.
Radikálisan újragondolt, látványban és érzelmekben is túlfűtött produkcióval készül az idei nyárra a Szegedi Szabadtéri Játékok. Georges Bizet klasszikus remekműve, a Carmen ezúttal teljesen szakít a hagyományos, kőszínházi operaelőadások stilizált világával. A Csokonai Nemzeti Színház Debrecen vendégjátékában színpadra lépő gigaprodukció egy ízig-vérig modern, filmszerű és nyers valóságérzetet nyújtó előadást ígér a közönségnek, amelyben autók, benzinkút, rohamrendőrök és fegyverek teremtenek lüktető, feszültséggel teli hátteret a tragikus sorsú címszereplő drámájának. A történet Mexikóba helyezése nem öncélú modernizálás, hanem a mű mélyebb igazságainak kibontása. Juronics Tamás szerint a helyszín kulturálisan nincs is olyan távol az eredeti miliőtől.
Juronics Tamás Mexikóba költöztette a Carment
„Alapvetően nincs túl távol a dologtól, hiszen egy olyan országról beszélünk, ahol a kultúrában nagyon jelentősen jelen vannak azok a fő motívumok, amik a darabnak is a fő motívumai. Ilyen a bikaviadal, amit óriási számban, nagy arénákban űznek – és ez olyasmi, ami Spanyolországban már egyre kevesebb van. A csempészet, ami a darab másik fő motívuma, szintén tudjuk, mennyire sajátja annak az országnak. És ami még inkább érdekes, hogy az a fajta utcai, katonai, militáns jelenlét, ami a darabban van, ott most nagyon is adott” – magyarázta Juronics Tamás az Origónak.
A rendező korábban háromszor turnézott Mexikóban, így erős képpel rendelkezik az ország atmoszférájáról. A koncepció legfontosabb pillére a halálkultusz integrálása.
Olyan sok szó esik benne a halálról, és az egész darab odafut ki tulajdonképpen ehhez a drámai ponthoz, Carmen halálához, hogy a mexikóiaknál működő halálkultusz tökéletesen passzol hozzá. A halottak napi ünnep náluk egy karneváli, nagyon színes forgatag, és a negyedik felvonás helyszíne tulajdonképpen egy ilyen fesztivál keretében zajlik, ami nagyon izgalmassá teszi ezt a fajta misztikus játékot. Azt kerestük, hogy mi az a mai helyszín, ahol ezek az igazságok teljesülni tudnak
– avatott be a részletekbe a rendező.
Minden korosztályhoz szólnak
A produkció kifejezetten a Dóm tér monumentális adottságaira készült. A cél a fiatalok és a szélesebb rétegek megszólítása egy valóságosabb játékmóddal: „Reméljük, hogy a nézők széles rétegét megmozdítja, nem csak az operarajongókat. Hiszek abban is, hogy ezek a külsőségek vagy elemek is tudják befolyásolni azt a döntést, hogy valaki megnézze az előadást. Miközben a darab működtetése nagyon is hagyományos módon történik, leginkább olyan realisztikus környezetet, elemeket és játékmódot keresünk, amiben minél inkább igazolható az adott karakterek működése, és azt hitelesen tudjuk előadni. Ez az előadás próbálja meg elkerülni az opera sokszor stilizált színpadi jelenlétét, és egyfajta filmszerű játékkal, valóságérzettel visszaadni a történet belső igazságait” – részletezte Juronics Tamás.
40 éve él Szegeden
A rendező számára Szeged ráadásul nem csupán egy helyszín, hanem az otthona: „Ez az én városom, most már lassan negyven éve, ez nem is kérdés a szegediek és a magam számára sem. A Dóm térhez pedig nagyon régi kapcsolat fűz” – árulta el. Juronics felidézte azt is, hogy az 1986-os Jézus Krisztus Szupersztárban való szereplése határozta meg a döntését, hogy a városhoz szerződjön. Azóta számtalan balett, musical és opera (legutóbb a 2022-es Traviata) után tér vissza a térre: „Nagyon sok műhöz van itt közöm, és nagyon szeretem ennek a térnek az adottságait, a különlegességét. Az is épít, hogy sok emberhez lehet szólni egyszerre, ennek egészen különleges varázsa van” – jegyezte meg.
A legvadabb Carmen lesz?
A próbafolyamat komoly drámai munkáját a stáb sok humorral egyensúlyozza: „A humor mindig jelen van, főleg egy ilyen jó közösségben, amellyel most itt dolgoztunk. Mester Vikivel nagyon sokat viccelődünk, még akkor is, ha az adott helyzetnek megvan a maga drámaisága. Miközben keressük az utat, hogy ezt hogyan hozzuk létre, rengeteget szórakozunk és jól érezzük magunkat, de a cél mindig az, hogy megtaláljuk a drámai pontok igazságát.” A közös munka során a címszereplő is új oldalát mutatta meg: „Mester Viki esetében, aki huszonéves kora óta játssza ezt a szerepet, mégis tudtam olyan mondatokat mondani, amik átértékelték az eddigi gondolatait. Ebben a rendezésben bizony más módon kell játszania, mint eddig. Ő maga állította, hogy ez a legvadabb Carmen, amit valaha játszott. Ez azt igazolja, hogy a hagyományos, stilizált játékot megpróbáljuk valóságosabbá, igazibbá tenni, és ez megjelenik ebben a vadságban, a mély és vad érzelmekben is, amik a szereplőket vezérlik”– zárta a gondolatait Juronics Tamás.
