"Aki bemutatja, egy erőpróbának teszi ki magát" – máig hátborzongatóan aktuális Madách műve

A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében találkoztak tegnap a Pécsi Nemzeti Színház Az ember tragédiája című készülő előadásának alkotói és szereplői az MTA képviselőivel. Az eseményen Kecskeméti Gábor, az MTA főtitkára és Fejes Szabolcs rendező beszélt Madách művének jelenkori érvényességéről, a tudomány és a művészet kapcsolatáról, valamint a pécsi előadás koncepciójáról. A találkozó a darab olvasópróbájával zárult.

A pécsi Madách-előadás koncepciójának ismertetése és az olvasópróba a Magyar Tudományos Akadémia alapításának 200. évfordulójához kapcsolódó „Magyar Tudomány Éve a színházban” programsorozat része. Az MTA, a Nemzeti Színház, valamint magyarországi és határon túli nemzeti színházak együttműködésének célja, hogy közelebb hozza egymáshoz a tudomány és a színház világát. A tavaly májusban bemutatott program alapgondolatát Kodály Zoltán mondata foglalja össze: „Tudomány és művészet gyökere egy.” A résztvevő társulatok tudósok életét, felfedezéseket, illetve a tudomány fejlődéséből fakadó emberi és erkölcsi dilemmákat állítanak színpadra, az előadásokhoz pedig tudományos-ismeretterjesztő programok is kapcsolódnak. 

Fejes Szabolcs a pécsi Madách-előadás rendezője (Fotó: Mediaworks)

Madách műve ma is aktuális

A Pécsi Nemzeti Színház Madách Imre Az ember tragédiája című művével csatlakozott a kezdeményezéshez. Míg a programsorozat számos résztvevője egy-egy híres magyar tudós életét vagy munkásságát állítja középpontba, a Pécsi Nemzeti Színház Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményét választotta. A döntés különlegesnek tűnhet, ugyanakkor Madách műve szorosan kapcsolódik a kezdeményezés alapgondolatához. A tragédia ugyanis a tudásról, a fejlődésről, a racionalitásról és az ember jövőjéről is beszél. A mű olyan kérdéseket vet fel, amelyek a tudomány világában is újra megjelennek: vajon a fejlődés automatikusan jobbá teszi-e az ember életét, hol vannak a tudás határai, és milyen felelősséggel jár mindaz, amit az ember képes felfedezni és létrehozni?
Kecskeméti Gábor hangsúlyozta: 

A pécsi bemutató nem önmagában álló színházi esemény, hanem tudományos beszélgetésekkel kísért programsorozat központi eleme. 

Felidézte Madách Imre és Arany János kapcsolatát is: Arany kezdeti fenntartásai után felismerte a tragédia jelentőségét, majd nyelvi, stilisztikai és verstani észrevételeivel hozzájárult a ma ismert szövegváltozat kialakulásához. A főtitkár központi kérdésként fogalmazta meg, mit mondhat Az ember tragédiája 2026 Magyarországának. Szerinte minden új színrevitelnek meg kell találnia azokat a hangsúlyokat, amelyek saját korához szólnak. Külön kiemelte az értelem és az érzelem, a racionalitás és az irracionalitás kapcsolatát: az emberi döntéseket nemcsak racionális szempontok, hanem félelmek, kötődések és érzelmek is alakítják. Madách műve ezért ma is élő, újraértelmezhető szöveg, amely alkalmas arra, hogy tudósok és művészek közösen gondolkodjanak korunk kérdéseiről.
Fejes Szabolcs rendező szerint Az ember tragédiája színpadra állítása az egész színház számára erőpróba. 

Az a társulat, az a színház, aki bemutatja a tragédiát, egy erőpróbának teszi ki magát –

 fogalmazott. A kihívás a színészeket, a rendezőt, a műszakot és a háttérben dolgozókat egyaránt érinti, miközben a nézőktől is komoly figyelmet kíván.
A pécsi változat jelentősen sűríti Madách művét: a rendező elmondása szerint az eredeti, mintegy 216 oldalas kéziratból körülbelül 80 oldalas színpadi változat készül, az előadás játékideje nagyjából két és fél óra lesz. 

Véleménye szerint a feladat nagyságát az adja, hogy egyetlen este alatt szinte az emberiség múltját, jelenét és jövőjét kell végigjárni, miközben a mű a létezés legnagyobb kérdéseit teszi fel: „mi miért vagyunk itt, mi a dolgunk és hova tartunk.”

Fejes három nagy gondolati irányt lát Az ember tragédiájában: az ember és a társadalom, az ember és a szerelem, valamint az ember és Isten, illetve a transzcendens kapcsolatát. Saját rendezésében elsősorban ez utóbbi kerül előtérbe: a létezés, az elmúlás, a haláltudat és annak kérdése, hogy van-e valami az ember materiális létezésén túl.

Fejes szerint a tragédia csaknem kétszáz év után is meglepően modern. A felkészülés során a fekete lyukaktól és az űrkutatástól a bolygó jövőjén át a mesterséges intelligenciáig számos tudományos témával foglalkozott, és ezekben rendre Madách kérdéseit ismerte fel. Különösen izgalmasnak tartja a párhuzamot a falanszter színe és a jelenlegi technológiai fejlődés között: az ember hatalmas erőforrásokat fordít mesterséges intelligencia létrehozására, miközben továbbra sem tudja pontosan, mi az a „szikra”, amely az értelmes létezést megteremti. 

A produkció a prózai színház mellett erősen épít a zenére, a mozgásra és a vizualitásra. Közreműködnek a Pécsi Művészeti Középiskola táncművész növendékei, a zenét Mester Dávid szerzi, a zenei vezető Bókai Zoltán, a koreográfus Góbi Rita. A jelmezeket Wasilewski Laura tervezi, a díszlet Fejes Szabolcs munkája, dramaturgként Orosz-Bogdán Noémi, vizuáltervezőként Madarász (Madár) János dolgozik az előadáson. Fejes Szabolcs bemutatta a díszleteket és a jelmezeket is egy prezentáció formájában, majd a gyakorlati munka is elkezdődött: a beszélgetést a mű olvasópróbája követte.

A Pécsi Nemzeti Színház művészei  (Fotó: Mediaworks)

A tudomány és a színház találkozása ezzel egy újabb szakaszba lépett: az elméleti kérdésekből mondatok, szerepek, mozdulatok és végül előadás születik.

A Pécsi Nemzeti Színház bemutatóját október 24-én 19 órakor tartják Pécsett. Az előadás a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával, az MTA és az MTA Könyvtár és Információs Központ bicentenáriumi programjához kapcsolódva valósul meg.