Nyerges Attila: „A régi dalaink ma ismét reflektálnak arra, ami körülöttünk történik”

Sűrű év van az Ismerős Arcok mögött: az Aréna-koncert után új lemezükkel turnézták végig a nyarat, ősszel pedig az 1956-os forradalom 70. évfordulójára készülnek különleges táncszínházi produkcióval. Nyerges Attila szerint közben a régi dalok is új jelentést kapnak. Az énekessel az Ecce Homo lemezről, a közönség változásáról, 1956-ról, a Nélküled különös erejéről és arról is beszélgettünk, hogyan születnek ma a dalszövegei.

Az Ismerős Arcok zenekar frontembere, Nyerges Attila adott interjút az Origónak. Őszintén mesélt legnagyobb slágerükről, új lemezükről, az áprilisi változásokról, illetve a hosszúra nyúlt nyári koncertszezonról.

Nyerges Attila az Ecce homo című lemezükről is mesélt (Fotó: Grepaly András Zoltán)

Nyerges Attila a régi dalok erejéről

Origo: Régen hallottunk az együttesről. Hogyan telt az elmúlt időszak, mi történt veletek, és milyen terveitek vannak?

Nyerges Attila: Az év egyik legnagyobb eseménye az Aréna-koncert volt az év elején. Már olyan messzinek tűnik, pedig fantasztikus dolog volt. Utána a zenekar egy picit megpihent, nekem viszont nagyon sűrű maradt az életem: másfél hónap alatt huszonnyolc előadást csináltam végig Mága Zolival. Tavasszal aztán újra elkezdtünk játszani a zenekarral. Volt néhány lemezbemutató koncertünk Budapesten és vidéken, majd az új lemez köré összeállítottunk egy koncertműsort, amellyel egész nyáron turnéztunk. Összeszedtük a slágerlistás dalainkat, beépítettük az új számokat, és szerintem egy tetszetős műsor született. Legalábbis a visszajelzésekből arra következtetek, hogy az emberek szeretik és mi is nagyon szeretjük játszani.

Origo: A közönség a régi dalaitokat is szereti.

Érdekes módon ezek a tizenöt-húsz évvel ezelőtt született dalok ma ismét reflektálnak arra, ami körülöttünk történik. Egyszer csak azt érzem, hogy telibe találnak valamit, és a közönség is így érzi. Mintha a mai történésekre is valamiféle gyógyírt tudnának adni. Vagy olyan érzéseket hoznak vissza, amelyeket annak idején átéltünk, aztán azt hittük, hogy soha többé nem fogunk. Most pedig újra itt vannak.

Origo: Melyik dalra gondolsz?

Ny.A.: Visszakerült a műsorba a Költők és kígyóbűvölők. Ez a dal a 2006-os események lenyomata. Az a fajta hangulat pedig, amely most a választások környékén, illetve után kialakult, bennem felidézett valamit abból az időszakból, amikor megtapasztalhattuk, milyen érzés Budapest utcáin nem biztonságban lenni, sőt akár menekülni is, ha kell.

Origo: Változott közben a közönségetek? 

Ny.A.: Megfigyeltem, hogy amikor azok a gondolatok, amelyekről az Ismerős Arcok dalai szólnak, kevésbé vannak jelen a közéletben, akkor az emberek elkezdik keresni a zenekart. Elkezdik keresni azokat a tiszta forrásokat – ha szabad így gondolnom magunkra –, amelyek olyan dolgokról beszélnek, amelyek nekik hiányoznak a mindennapokból. 

Április után azt vettem észre, hogy egy szomorú, ugyanakkor dacos közönség kezdett ismét gyülekezni az Ismerős Arcok köré. Ez bennem is felidéz régi időket. Hasonló érzéseim voltak akkor, amikor a Gyurcsány-kormány regnált Magyarországon. Úgy érzem, azok a gondolatok és igazságok, amelyek számunkra és a közönségünk számára fontosak, most ismét hangsúlyosan jelennek meg nálunk.

Origo: Az új lemezen is van olyan dal, amely különösen erősen kapcsolódik ehhez az időszakhoz?

Ny.A.: Abszolút. Készülünk is arra, hogy jobban előtérbe helyezzük. Nem titok, hogy az 1956-os forradalom 70. évfordulójára turnéval készülünk, és az új lemezre is írtunk egy dalt 1956-2026 címmel. A zenéjét Papp Gyuszi és Kovacsik Tomi írta, a szövegét pedig szokás szerint én. Ebben azokat a párhuzamokat, hasonlóságokat próbálom megfogalmazni, amelyeket nem tudok nem észrevenni a két korszak történései között. A dalhoz klipet is készítettünk, amely várhatóan heteken belül megjelenik. Ennek képi világa is ráerősít arra, amit a jelenlegi helyzetről és világról gondolunk.

Origo: Az évfordulóhoz kapcsolódik az Otthont! Házat! Hazát! című táncszínházi előadásotok is. Hogyan született meg ez a produkció?

Ny.A.: Annak idején Kárai Boriska keresett meg minket azzal az ötlettel, hogy szeretne a dalainkra valamilyen táncos előadást készíteni. Három történelmi időpontot jelölt meg, ezek közül én választottam az 1956-os forradalmat. Azt gondoltam, ez van a legközelebb a még ma élő emberekhez. Talán így a nézők sem egyszerű történelmi darabként ülnek be rá, hanem könnyebben tudnak azonosulni a történettel. Tulajdonképpen egy 1956-os környezetbe helyezett szerelmi történetről van szó, amit öt táncművész mesél el, helyenként prózai megszólalásokkal, miközben az Ismerős Arcok élőben játssza a dalokat.

Origo: Boriska eredetileg nemcsak koreográfusa, hanem szereplője is volt az előadásnak.

Ny.A.: Igen, de közben gyermeke született, ezért most nem minden alkalommal játssza ő a főszerepet. Az egészben számomra az az egyik legizgalmasabb, ahogyan kiválasztotta a dalainkat. Olyan számok is bekerültek, amelyeknél a szöveg megírásakor fel sem merült bennem, hogy bármiféle közük lehet 1956-hoz. Boriska viszont belehallotta, belelátta őket ebbe a történetbe. Ettől a dalok számunkra is egészen új értelmet kaptak. Már öt-hat alkalommal előadtuk kisebb helyeken, és nyugodtan mondhatom, hogy számomra is hatalmas élmény. Nem gondoltam volna, hogy a két művészeti ág, a zene és a tánc ilyen mértékben tudja erősíteni egymást. Többször előfordult, hogy szinte magamra kellett szólnom: menj már oda a mikrofonhoz, annyira magával ragadott, amit a színpadon láttam. 

A budapesti bemutató október 24-én lesz az Uránia Filmszínházban.

Origo: Akkor ez tölti ki az év hátralévő részét?

Ny.A.: Nagyrészt igen. November 21-én például az Erkel Színházban ott leszek Varga Miklós életműkoncertjén. Kétszer megyünk még Erdélybe, olyan fellépésekre, amelyek nem ehhez a produkcióhoz kapcsolódnak. Sepsiszentgyörgyön például egy nagyobb hétvégi fesztiválon játszunk, amely valamilyen fontos futballmérkőzéshez is kapcsolódik. Gyanítom, hogy ott lesz majd egy Nélküled-előadásom is. Örömmel teszem, hiszen Sepsiszentgyörgyön ugyanúgy, mint a DAC-nál, rendszeresen elhangzik a mérkőzések előtt a Nélküled. Valószínűleg kihasználják majd, hogy éppen ott vagyok.

Origo: Szereted még énekelni a Nélküledet? Változott a viszonyod a dalhoz az évek során?

Ny.A.: Nem változott. Nekem az jelenti a legnagyobb örömöt, hogy az embereknek ennyire sokat jelent. A színpadról mindig az emberi reakciókat figyelem, azok pedig minden egyes alkalommal annyira különbözőek, hogy számomra megunhatatlanná teszik ezt a dalt. Sokszor már nem is arra figyelek, hogy mit és hogyan énekelek, hanem azt nézem, ki hogyan reagál rá.

Origo: És hogyan reagálnak?

Ny.A.: A teljes skálát látni lehet. A zokogástól a boldog éneklésig minden előfordul. Kilencvenéves nénik és óvodás kisgyerekek ugyanúgy teli torokból éneklik, és láthatóan nagyon erősen hat rájuk. Még olyan fesztiválokon is megtörténik ez, ahol nem mi vagyunk a húzónév. Mennek körülöttünk a körhinták, ott a vattacukor, a céllövölde, az emberek állnak a büfénél a sörükkel – aztán megszólalnak a dal első hangjai, és egyszer csak mindenki otthagy mindent és elindul a színpad felé. Szoktam tiltakozni az ellen, hogy az Ismerős Arcokat lassan harmincévesen egyszámos zenekarnak tekintsék. Több mint tíz lemezzel a hátunk mögött szerintem ez nem is lenne igazságos. De az tagadhatatlan, hogy ha egyetlen dalról azonosítanak bennünket, akkor az a Nélküled.

Origo: Lehet az új lemezen olyan dal, amely egyszer megközelítheti a Nélküled ismertségét?

Ny.A.: A Nélküled már önálló életet él, és ezt nem lehet megtervezni. Majd a közönség eldönti, hogy valamelyik új dallal megtörténhet-e ugyanez. A Nélküled esetében is jó tíz év telt el a megjelenése után, mire ilyen szinten kezdett működni és ekkora ismertséget ért el. Ehhez rengeteg minden kell. Azt viszont gondolom, hogy a legutóbbi Ismerős Arcok-lemez, az Ecce Homo az egyik legjobb, ha nem a legjobb lemezünk. Zeneileg mindenképpen nagyon erősnek érzem, és a visszajelzések alapján talán a szövegeim is egyre kiforrottabbak. Ahogy korosodom, valószínűleg egyre igényesebb vagyok saját magammal szemben. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy egész jó munkát végeztünk ezzel a lemezzel.

Origo: Érik már benned új dal?

Ny.A.: Mostanában érdekes módon készülnek a szövegeim. A legfontosabb dalaink születése talán kivétel nélkül úgy kezdődött, hogy hajnal kettőkor felébredtem, és egy mondat pörgött a fejemben. Fiatalabb koromban ilyenkor azt mondtam magamnak, hogy jó, majd reggel leírom, és visszaaludtam.

Origo: Aztán reggel már nem emlékeztél rá.

Ny.A.: Pontosan. Csak arra emlékeztem, hogy volt valami nagyon jó. Ezt a hibát ma már nem követem el. Ha jön egy sor, rögtön felmondom a telefonomba vagy leírom. Aztán leteszem magam mellé a telefont, és megpróbálok visszaaludni azzal, hogy rendben, ez majd jó kiindulópont lesz egy szöveghez. Csakhogy onnantól már nem tudok másra gondolni. Jönnek az újabb és újabb sorok. Nem egészen egy hete is volt egy ilyen éjszakám, és gyakorlatilag felmondtam egy teljes dalszöveget. Persze még dolgozni kell rajta, hogy prozódiailag, nyelvtanilag és minden más szempontból a helyére kerüljön, de lényegében megszületett az egész.

Origo: Ilyenkor úgy érzed, hogy egyszerűen „kapod” a szöveget?

Ny.A.: Egyre többször van ilyen érzésem. Mintha olyan lennék, mint egy cső, amin átfolyik a víz. Valahonnan elindul, én pedig egyszerűen megengedem, hagyom átfolyni magamon és megszületni.

Origo: Annyit elárulsz, miről szól ez az új szöveg?

Ny.A.: Abszolút a mai helyzetünkről, arról, ami körülöttünk történik. Engem általában a mindennapjaink dolgai foglalkoztatnak. És mivel ezt egyelőre csak a szoba mélyén kellett leírnom, illetve felmondanom, még lakatot sem tettem a számra. Meglehetősen nyers és morcos szöveg lett. Aztán meglátjuk, mit hoz a jövő.

Origo: Könyvkiadáson nem gondolkodsz? Akár új verseken vagy prózán?

Ny.A.: Az megfordult a fejemben, hogy miután azóta is írtam egy-két novellát, rövidebb történetet, talán érdemes lenne elkészíteni a korábbi novelláskötetem új, kibővített kiadását. Az eredeti kötet évek óta nem kapható, miközben elég sokan keresik. Év vége felé majd meglátom, lesz-e rá időm és energiám. Addig is sűrű a program, unatkozni biztosan nem fogunk.